Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"A tisztaság fél egészség. "

Névnap

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa
A Nap kel 05:53-kor,
nyugszik 18:03-kor.

Holnap
Klaudia, Alexa
napja lesz.

Oldalainkat 19 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic

lassak_tisztat_02_400.jpg

lassak_tisztat_01_400.jpg

Lássak tisztát

Hogy ölelem édes párom?
Rabbá tettél Szép Világom.
Rab életem, rab halálom,
Szerelmemet magam járom.

Kis Angyalom ki öleli,
Hogyha szívem búval teli?
Nőj szép Virág szívemből ki,
Bút feledni, csodát lelni.

Láncos kutyák üldözhetnek,
Akaratnak nem engedek.
Béklyó többé nem köthet meg,
Szívem köré nem tehetnek. 

Szívem most már mindég szabad,
Ki nem hagyja, mélyen ragad.
Mélyen marad, s ki nem talál,
Feneketlenségben halál.

Álom megnyílt, s most ébredek.
Ősi hitem nem engedlek.
Nem engedlek csúffá tenni,
Vigyázok Rád, ne tudj félni.

Jártából csak felröppenni,
Világ felett jót körözni.
Széllel szállva kiáltani,
Szabad vagyok, s ezt imádni.

Sólyom szívvel dobbanjak hát,
Magasságból lássak tisztát.
Tiszta szívet, tiszta álmot,
Megtisztuló Szép Világot.

Agabe
2011.12.30. 9:30

viragok_kozt_01_400x283.jpg

Virágok közt

Világomban sok szép Virág.
Ablakodban nyílik, mondják.
Nem csak mondják,
Magam látom,
S kivirulva lesz a párom.

Ablakodban szép lány pirul.
Szívem mélyén méhkas bolydul,
S érzés bennem lánggal gajdul.
Virág díszlik keszkenődön,
S virág pompáz fejtetődön.
Virágot rejt csodás kelyhed,
Illatozva éljed hát meg.
Égi kapu csókra tárul,
Ezer csodát ad válaszul.
Utad járva éld a csodát,
Örökül kapsz pásztorórát.

Agabe
2011.12.26. 4:51

viragok_kozt_02_289x400.jpg
 

visszafele_szamol_01_400.jpg

 visszafele_szamol_02_400.jpg

Visszafelé számol

Visszafelé számol,
Ki eléggé bátor.

Hamis fénynél, szemlesütve,
Prédikál a kántor.
Honnan lopta vértől szennyes ostorát?
Vadul suhint, ha meglát,
Fényből született Nap Fiát.

A Napnak lenne vakítója a sok káprázat?
Vagy röhejesen hazug testünk szunyókál?
Lelkünk fogták.
Elaludt.
Mert altatták.

S nem vettük észre némán,
Mikor kicsenték lelkünk titkát,
Öröklétünk büszke álmát,
Hallhatatlanságunk igazát.
Vesztőhelyre paszíroztak,
S parancsra arathattak.

Könyörtelen végítélet,
Ha kell, hát most még tehet,
Ki szívében érzi már a tavaszt.
Tudva, dolga nem holmi ravasz,
Cseltől bukott hamis melasz,
Némán nézve, mint egy mamlasz.

Új fényben tündököl,
Ki Istent tartja örökül,
Maga felett állónak,
Mint ősi jussát adónak.
Nem szűkölve szeretetben,
S végtelen jóleső érzésben,
Tudva a titkok titkát,
Vérző szívünk örök álmát.
Mindig is benne léteztünk,
Istenben mélyen gyökereztünk.
Hamis képek álmunk fedték,
Szemtelenül elénk tették,
Hogyan, s miként hazudjuk,
Önnön valós sorsunk.

De halljad hát vándor,
S vidd hírül százszor.
Visszafelé számol,
Ki eléggé bátor.
Mert tudja, a Napunk kelőben már.
Új Világ van jövendőben. Születőben a nyár.

Agabe
2011.12.23. 7:55

megvaltani_01.jpg

Megváltani

Fénybe szülte,
Angyal testbe,
Szárnyaidon tova szállt.

Pillanat tükrébe,
Szemét sütve,
Letekintve, csak maga állt.

Messzi távol,
Üres jászol,
Végítélet mondatott.

Új remény,
Mi szívből szóló,
Álmokat csendben hallatott.

S körül Világ, némán járva,
Epekedve újra várja.
Mit kétezer év szégyenébe takart,
S most jeges marokkal csak kapart.
Deres lehelettel olvasztó,
Szíveket tűzfénnyel fakasztó.
Holnap.
Te hátrafelé tekintő,
Mában örömteli idő.
Mert holnapunk most születik,
Lángot, s fényt már keresik.
Jó lelkek, kik nehéz úton,
Terhükkel túllépve múlton,
Sorsot váltva éltükkel,
Szüntelen szerelmükkel.

Fénybe nyíló pirkadat,
A hajnal zárszóra már hasad.
S számtalan jótétünkkel,
Karöltve Istenünkkel,
Megváltani magunk bűnét,
S Szerelmetes Szép Világét.

Agabe
2011.12.21. 1:51

ugy_jo_400.jpg

 

 Úgy jó

Világokat alkotok,
Szívemből, ha gondolok.
Tüzes szóval lángot vetek,
S tapasztalom kezdeteket.

Izzás, forrás,
Olvasztó mondás.

Attól, amit bőszen gondol,
A Világ tótágast is fordul.
Jól gondold hát minden napon,
Másoknak mit adsz, s Te mit kapol.

Ha villámokat szórnak rád,
Szíved oltsa dühös szomját.
S hegyétől megfosztva édesen,
Repítsd vissza kedvesen.

Haragodat sose tápláld,
Vakon nem éri el hálád.

Csengettyűddel szóljál csendben,
S szíved hangja mondja, rendben.
Minden, ami körül vagyon,
Úgy jó, ahogy most is. Hagyom.

Agabe
2011.12.15. 11:11

    

  megbujva_02_400.jpg

Megbúvó

Feneketlen messzi határ.
Hangod szívből hallik,
Csillag között tova száll.
Szemed belefáradt,
Szíved többet kíván.
Egy újabb Napot.
Láthatatlant, tisztát.

Felhők felett mosolyodból,
Szikrát szórva hullik alá.
Megannyi csillag-virág,
Szüntelen szeret, s imád.

Szenvtelen, makacs idő.
Pusztaságba némán kitekintő.
Szívedben mindig is megbúvó,
Végtelen, angyali mementó.

Agabe
2011.12.10. 20:06


kerengo_dervis_01_400.jpg

       

kerengo_dervis_02_2_400.jpg

 

Kerengő Dervis

Lassan lép,
Megfontolt.
 Gondot veszejt,
S türelem olt.

Távolba néz,
Némán keres.
Csendből légzik,
Születőn verdes. 

Útját keresve,
Óhatatlan esve,
Magába a mélybe,
Hol szeme fedve.

 Szeme fedve,
Szíve tárva,
Kitekintve határba,
Végtelen csodába.

Hangokkal fizető,
Révésszel átkelő.
Szárnyaszült őserő,
Felhökről szökkenő.

Dobbanó érzés,
Halkuló légzés.
Felszínen csendülő,
Alajja süppedő.
Mélységből feltörő,
Csillanó fénykendő.

Villanó pillanat,
Forgó hangulat.
Csendből röppenő,
Színből szép eső.

Húrokon pendülő,
Szemtelen veszendő,
Fentről aláhulló,
Hang-csillag temető.

Pörgő csudálat,
Megnyíló őstudat.
Dobbanást lüktető,
Fényből telt ködfelhő.
  
Most azzá válsz,
Mit szívből lelsz.
Végtelenül kékség,
Szeplőtlen messziség.


Hogy szívedből szeretsz,
Istenben hitet nyersz.

  Agabe
2011.12.10. 17:55

kerengo_dervis_03.jpg

 

 

hattyudal_01_400.jpg
Hattyúdal

Néma hattyú hangot talál,
Mennyei nesztelen csendül már.
Idők hasábjain felnéz a Halál,
Szíved ím gyenge, lustulva jár.

Vállad még mindég fogja,
S éltetőn átölel Napja,
Beborít Fénye, s meleget ád.

Életnek ízes keserve,
Hangodat százszor szeretve,
Hófehér hattyúmadár.

Agabe
2011.12.9 7:33


hattyudal_02_400.jpg

 

  

szuletes_01_400.jpg

 
Beérett egy újabb Év
 
Köszönöm azon sok szépet,
Mit kedvességtek elém tett.
S szívemből ígérem,
Nektek Boldogságot kérem.
Megkérem majd Jó Istenem,
Kit oly nagyon szeretem.
Gondoljon csak Reátok is,
Tinéktek teremtsen jót,
Vésztől terhes holnap is.

Istenem, Te Mindenem.
Kit oly szerelemmel szeretem.
Én lettem a gondolatod,
S hogy fényből jöttem,
Ragyogva eljött hajnalod,
Születtem, mint egykor angyalod.
Teremtettél szép napon,
S aznapra
Én lettem legszebb mondatod.
Rám ruháztad feladatom,
Ne feledjem Otthonom.
Hogy álljam meg helyen,
Mindenik oldalon.
Legyen szolgálatom
Mind a rosszban, s a legjobban,
Tudod most is benned van bizodalmam.
Hogy továbbra is elkísérsz,
S szívemben rendületlenül élsz.
Velem leszel mindenik órában,
S ha kell,
Velem sírsz könnyfakasztó ódában.

Ó mily hálás vagyok néked.
Tanítottál, "A Végtelenség Véled!"
Megmutattad mily sok csoda,
Mi számolatlan körbevesz,
S rejtező szépséged csak lopva,
Minden pillanatod szeretőmmé lesz.

Beérett egy újabb Év,
S fordulok még jó párat,
Bizodalmam jobban ég,
Csillagot szór, szikrázgat.

Agabe
2011.12.07. 22:44

szuletes_02.jpg

altai_01_400.jpg

 

 altai_04.jpg

Repülj Sólyom

Repülj Sólyom, repülj vélem,
Őrizd tüzem, vigyázd Népem.
Tájak felett, messzi Égben,
Isten ölén, őrző Fényben.

Zengő dobom újból halljad,
Jelző tüzem fentről lássad.

Ne várd, míg az Ég hasad,
A pillanat itt van, MOST fakad.
Álmos csendből születő,
Újabb víg, ezer esztendő.
Szívnek dala, Sólyomének,
Megszülető Táltos Lélek.

Ősi erény vezéreljen,
Magos Égből
Segíts csendben.

Agabe
2011.12.03. 9:54

 altai_03_400.jpg

     

fohasz_02_400.png

Fohász

Erdélyország, ősi földek.
Rád gondolok, könnyezek.
Szívem remeg, szép virágszál,
Csodát szülő messzi határ.

Virágzó rétek, dús mezőt szelek,
Repítenek, ódon dalt zúgó szelek.
Mezítelen gyalogszeren,
Toronyiránt csak megyen.

Erdélyország ölébe,
S Nap ragyog a szívedbe.
Hol égig nő sok fenyő,
Sehol egy komor felhő.

Hol hűs vizet ád hegyről futó patak,
Szerető szív vár minden fedél alatt.

Boldogasszony vigyázz reánk,
Sokat elvettek már.
Szívünkben ragyogó csillagunk,
Őrtüzünk csak Reád vár.

Székely s magyar mind gyermeked,
Hívó szavunk hallgassd hát meg.
Vigyázd néped, s ha vész közeleg,
Karjaidba vedd, ki szenved.

Szerelemben tudva néped,
Vezet szívünk, s lüktet véred.

Boldogasszony Anyánk,
Szívemből kérlek Téged.
Vigyázd lányod, fiad,
Ki szívből szeret Téged.

Agabe
2011.11.26. 18:56


fohasz_01_400.jpg

        

 bennem_letezo_01_400.jpg

Bennem létező

Halld meg mi a vég, s mi a kezdet.
Szívednek tánca: Szeretet.
Ború s könny, mint szemfedél,
Vakon tart, míg csak szenvednél.
Látva fénnyel, ragyogva szerte,
Öröm fakasztotta könnyel telve.
Égi imádattal, röppenő csókkal,
Istennek köszönő szíves bókkal.

S mikor megszületik a csend,
Sorban előtűnik, tökéletes rend.
Kísérve legszebb muzsikával,
Szívből halló, égi harsonákkal.

Csendből újjászületőben a pillanat,
Mikor megérint a csupasz gondolat,
Kővé vált, mozdulatlan mozdulat.
A mindig és mindenhol létező,
Most Égből aláhulló hálaeső.

Egyre csak járjuk, szakadatlan,
Szívednek táncát, halkan.
Szépségesen, csendben,
Szeretkezünk a Létezésben.

S te csak némán lapulsz keblemnek mélyén,
Vigyázva rám, míg csak szemeid nézném.
S a csodákat tudva, mélyben kereső,
Bennem létező,
Mennybéli Szerető.

Agabe
2011.11.21. 10:50

szivedbol_hirdessed_02.jpg

Szívedből hirdessed

Szívnek szóló kérés hallik.
Szent pillanat szívben lakik.
Engem ne félts! Mást ne bánts!
Szeretve Mindent, csendben kiálts.

Testvéreid benned laknak.
A Mindenség varázsa.
Ragyogó Napnak szívedben tovább égő parázsa.
Minden a Testvérem.
Hallod most már százszor.
Szíved megnyílik, s teremtő erő betölt valahányszor.
Szentlélek vezetőd s tanítód lészen,
Csodával jegyben jársz, ha szíved már készen.
S várja a szent feladatot, mit már el nem hagyhattok,
Hisz célja van az ittlétednek, szeretetben ragyogjatok.
Hogy szívedből hirdessed, s kimondjad a Szót,
Mennyire Szeretlek, Te Ember!
S vele éljed a Jót.

Agabe
2011.11.21. 6:32

  

 soha_tobbet_02_400_png.png

Soha többet!

Soha többet fájdalmat,
S felesleges borzalmat!
Balga sors, kegyetlen, fájó,
Kínzó, sötét álcaháló.
Soha többet háborút!
Rokkanttá tesz, pokoli út.

Őrült remegés,
Hallható halálhörgés.
Bőrödbe vájja szüntelen körmét,
S le nem veszi rólad gyilkos szemét.
Közben csak kajánul nevet,
Mert övé most nyomorult életed.
Szeme helyén csak mélységes sötét,
Mely ha megragad, köréd fonja kezét,
S nem ereszt a szorításból,
Nem menekülsz már a halálból.
Csata után nem csak holtak.
Sebesültek, s hegek, mik el nem múlnak.
Sebhelyek szívedbe rejtve,
Mit az idő sem gyógyít be.
Örökkön rokkanttá tett,
Embertelen gonosztett.

Soha többet háborút!
Kegyetlenül bántó, s rút.
Soha többet háborút!

Agabe
2011.11.19. 3:33

 soha_tobbet_01.jpg

 ebredj_hat_01_400.jpg

ebredj_hat_03_400.jpg

Ébredj hát

Könnyed sóhajjal ébresztő hajnal,
Csillagokat eloltó újabb Nappal.
  Csillagodnak fénye örök.
Óra mutatója hiába pörög.
Benned élő Világ nem szűnik soha,
Legyen életed bármily mostoha.
Utadon Csillagod fénye vezet,
Csak gondolnod kell, s nyújtanod kezed.
Segítő ölelés karjaiba zár,
Megvédve téged, s jöhet bármekkora ár.
Ne törődj, ha körbezárnak harccal.
Ébredj hát, embertestbe zárt Angyal.

Agabe
2011.11.18. 7:05

  ebredj_hat_02_400.jpg

   

csak_szived_angyalanak_01.jpg

Csak Szíved Angyalának

Nézem a világot.
Szüntelenül futó képek.
Szeretném, ha nem tűnnének,
Mikor kezemet a vének,
Korral bevont áldott lélek,
Kezdeti végtelenbe veszett,
Áldozatként szeretett vezet,
S amott túl a másik oldal.
Születik bennem minden,
Csak e percben talán engem,
Nem ismertek s végleg,
Mondanám, Te érted.
Mennyi ember álma,
Szövi vértől nedves,
Múltat oldva kedves,
Jelenbe születésnek,
Álmos kínnal gyötrő,
Igaz lélek ismeret.
Lenbe takarózva hátrál,
Veszi sorba, s kántál,
Veszettül mézes-mázasképpen,
Haló csodának kiáltó résen,
Áthajló, s kezét mosó,
Kísértő bűbájhozó.
Megtévesztő mosolyának,
Ne higgy,
Csak Szíved Angyalának.

Agabe
2011.11.17. 19:43

 

egbol_szuleto_01_400.jpg

Égből születő

Szíved minden dobbanása,
Szédítő álmok látomása.
Zakatolva robogó érzés,
Szemedből csillanó nézés.
Homlokodat ráncoló kétely,
Valóban szívednek kellő ékszer.
Csókodtól vízen némán ringó,
Vitorláját bontott hajó.
Rajzolva teremtett kép,
Csodáját ragyogó szép,
Álomba ringató ölelés,
Mindenen átható szeretés.
Buja vágy, mit csókba temet,
Hontalanul vigyázott emlékezet.
Szeretőm vagy végtelen,
Időtlen,
Égből születő Szerelem.

Agabe
2011.11.17. 19:09

  

szivebol_szereto_01.jpg
Szívéből szerető

Szeplőtelen fogant lélekvesztő.
Isteni pillanatban újra feltűnő,
Örökös tekergő,
Szívbéli szerető.
Mosollyal édes, s gyengéd,
Akár csak ha szíved tennéd,
Mennyei oltárra,
S hallanád újra,
Megszólva látomást,
Még hitetlen Tamást.
Ki ha előtte születik,
S emlékbe temetik,
Hogy virágba takartan,
Szeretve nyugtalan.
Új napra kelő virradat,
Fénnyel születőben pirkadat.
Végtelen idő, játék,
Nem emlék, most érték.
Minden pillanat.
Mi megszólít a nap alatt,
Tudja legszebb titkát,
Mit szívem örökkön diktált.
Homályból előtűnő árnyék,
Mit fényben már nem látnék.
Pontosan tudva, miben rejlő.
Számolatlanul tekergő,
Szívéből örökösen szerető.

Agabe
2011.11.17. 17:11

  

szuntelenul_01_400.jpg

Szüntelenül

Te szemtelen és hazug pillanat,
Mikor szívembe marsz, s egy perc alatt,
Feléled minden álmom,
Mit szívemmel már oly rég várom.
Mindenik pillanatban ott rejtező,
Teremtés csodája, hús-vér Istennő.
Ki szívet marasztal egy csókkal,
S számtalan el nem mondott bókkal.
Várom az újabb szent órát,
Melyben meglelem újra a csodát.
Teljessé válni minden földi felett,
Megtapasztalni, milyen az égi kezdet.
Belekóstolni csak, nem habzsolni.
Pár csókkal színessé varázsolni,
Azt a percet, mi már rég elmúlt,
De újabb hajnalban szeretőn gyújt,
Megannyi szikrázó lámpást,
Hozva temérdek újabb látomást.
Angyaloknak tűnő szerelmes gondolat,
Szenvedéllyel űzné megannyi gondomat.
Szívem békéje, belátó s bölcs.
Szerelmem szüntelenül érő gyümölcs.
Fájna még a pillanat,
Mit szívem már meghaladt,
De folyton csak fellobban,
Hogy megértsem, s ne mondjam.
Szeretőn keresve a mennyek otthonát,
Szüntelenül szeretve, álmaim asszonyát,
Mely isteni része e teremtett világnak.
Oly Kedves vagy, szüntelenül csak imádlak!

Agabe
2011.11.15. 19:00

szuntelenul_03_400.jpg

szuntelenul_02.jpg

       

te_csoda_01.jpg

Te csoda

Szívemet a Fénynek adom,
Aranykoszorúba befoglalom.
Feltekintek magos égbe,
Hol Teremtőm maga kérte.
Nevessünk, s csak szeressünk,
Örökkön boldogok lehessünk.
Virágeső gondolatom,
Szeretőn reád osztom,
S repítek néked,
Szerelmetes szép éneket.
Létező világ, Te csoda.
Szeretőm vagy, nem mostoha.

Agabe
2011.11.15. 9:26


te_csoda_03_400.jpg

ujbol_02_400.jpg

Újból

Fény és árnyék jegyben járnak,
Vigaszt máshogy nem találnak.
Egymást szüli természetük,
S megnyilvánul leheletük.

Mi egykor Fény volt,
Most lészen sötét,
Vak világba eltűnt emlék.
De újabb órán, kelő Napon,
Majd megtér belül,
S fényre újból derül.

Agabe
2011.11.12. 9:28

 

 ujabb_latomas_01.jpg

Újabb látomás

Szeretlek Te Ember Lánya,
Isten Fiak örök álma.
Múló idő, szűnő végzet,
Öröm arcú szép Természet.

Szerelemben fogant álom,
Tudni ki lészen a párom.
Angyal arcú simogatás,
Szeretőben szűnő varázs.

Anyaölben fogant Ige,
Reáborult mindenikre.
Ragyogás és Fény hírnöke,
Minden szavak legszebbike.

Tűz ereje élet adó,
Víz szelleme befogadó.
Születőben Angyalvarázs,
Megint egy újabb látomás.

Testem véges, szívem örök.
Végtelen nem szűnő körök.
Szeretni MOST izzó parázs,
Szerelemtől édes Varázs.

Agabe
2011.11.12. 9:09

 ujabb_latomas_02.jpg

 
vannak_pillanatok_01_400.jpg

Vannak pillanatok

Vannak pillanatok, miket az ember örökre elátkoz.
Vannak pillanatok, melyek később végtelen súlyok.
Miket nem könnyű lerakni,
Életünkben végig fog kísérni.
S vannak pillanatok, melyek oly édesek.
Nem ér fel hozzájuk a földről semmi sem.
Vannak soha nem szűnő végtelen csókok,
S vannak soha el nem mondott szerető bókok.
Miket, ha már túlhaladt,
Mint a gondolat,
Szélsebesen elhagyunk,
S később már hiába is mondhatunk.
De sohase késő megbocsátani,
Ha van is miért tovább haragvónak lenni.
Szeretni tisztán mennyire felemel,
Könnyűvé tesz, csak hidd el.
Angyali fényt ad a jelennek,
Szíveknek, s örökkön szeretnek.
Nehéz most a pillanat,
Mikor nem állok a Nap alatt.
Szívem eltelve bánattal,
Mit csak koszorúm takar.
Holnapomra gyertyát gyújtva,
Sírom el álmom, saját síromon leborulva.
Tudva, hogy a mennyek bezárultak,
S a könnyek által nem halványulnak,
Mindazok a percek, melyeket kaptam,
S Csodának a szívemben örökre meghagytam.
Magamba zártam már az idők végeztéig,
Örökül hagyom szélnek adva, szerető emlékit.

Agabe
2011.11.09. 0:55

vannak_pillanatok_02_2_400.jpg

kalapban_400.jpg

Madárka

Csendes Tündér, ragyogó fényű.
Szívemben oly szép emlékű.
Csendes magány mellett látszol,
Ki szívemmel már sokszor játszol.
Örömet varázsolsz nékem néha,
Ha ajkad csengőn libben szóra.
Mert Madárka vagy a szívemben,
Ki csak szabadon, szerte röppen.
S fény gyúlik csöppnyi ajkadról,
Ha virágról harmatcseppet csókol.
Csengő hangod szárba szökken,
Égig fut fel tarka csendben,
S ha égig felér szerte ragyog,
Szívedből így mutatod Napod.
Napod fénye reám ragyog,
Szerelmemmel vissza kapod.

Agabe
2011.11.07. 22:22

 madarka_400.jpg

talald_meg_01_400.jpg

Találd meg

Szoborrá válni, csak egy pillanat.
Úgy maradni, már az Örökkévaló.
Úton a beteljesedés felé,
Számítással nem veszni belé.
  Angyali világba feledkezni,
Sok mindennel szembenézni.
Várni a jelet, hogy ez az Út,
Melyet rád szabott a sors.
Végtelenből kiszakadni elég gyors.
Lelkeden át beléd hasító,
Szívedet markoló jajjszó.
Segítsd a többi létezőt,
S találd meg bennük a Teremtőt.

Agabe
2011.11.06. 11:01


Nagy bátorság kell ahhoz, hogy szeress valakit,
és hagyd, hogy viszont szeressen.

szep_leanya_01.jpg

Elinornak szép leánya

Elinornak szép leánya,
Oly rég már a vigaszt várja.
Megpihenni nyugodt csendben,
Ruhája most hófehérben.
Felöltözött, s mint egy árva,
Búsan áll csak egymagában.
Várja most, mint hajdanán,
Szelek fútta hegyes sziklán.
Hívja, csak várja,
Szíve egyre jobban várja.
Szerelmét, ki rég elindult,
De végtelenbe belesimult.
Elveszett a messzeségben,
Most hazatalál egy könnycseppben,
S megszakad a szíve csendben.
Elinornak szép leánya,
Felszáll az Ég oltalmába.
Angyalarcú néma gyász,
Ki már mindnyájunkra vigyáz.

Agabe
2011.11.03. 9:54

szep_leanya_05_400.jpg

fenyt_szul.jpg

Fényt szül

A titkos tanács összeült,
A Mindenség már meglendült.
Asztal körül sokaság,
S csak csendben honol.
Vének, kikben bölcsesség lángja,
Várva útjuk, mit reájuk szabtak,
S hagytak örökül,
Letűnt korból emlékül.
Asszonyok, kiknek ölében,
Élet szunnyad, fénnyel telve szívükben.
Nékik kell a fényt táplálni,
S a csodát újból megszületni.
Ölükből kipattanva, fénysugárral,
Új kort szülnek aranyággal.
Rég várjuk már beköszöntét,
Aranykor jő, de tűrd az estét.
Közel már a kelő hajnal,
S fényt szül nékünk sok-sok angyal.

Agabe
2011.11.03. 7:23

 

 csak_ennyit_er_400.jpg

Csak ennyit ér

Csak ennyit ér egy Barát,
Ki nem hord csuhát?
Ha emelném fejem,
Mert magányos lelkem,
S hogy erősítse édes szavát:
  Mily jó, hogy vagy Te, Barát.

Válaszul korbáccsal sújtson,
S fejem újból a porba hulljon,
Leszegve minden porcikám.
Ilyen volna földi hazám?

Mennyire nem ismerlek Ember!
Mennyire más itt minden, mint egyszer.
Mikor már éltem e tájon,
S örömtől virulva voltál párom.
Mennyire nem ismerlek Te Világ!
Embertelenné tett megannyi hibád.

Otthonom Fénye, mely Dicső tanúja,
Evilágban még mily sok a dolga.

Agabe
2011.11.03. 2:42

 latni_es_szeretni.jpg

Látni és szeretni

Bitófát ácsolnak.
Hajnal óta dolgoznak.
Legszebb fából készül,
Hol a legtöbb ember körös-körül.
Megváltást hozhat,
Mit hitetlen kaphat.
Kiket még a kárhozat gyötör,
Mert nem hiszik. Az élet örök.
A halál mily megváltás,
Ha nem adatik meg a látás.
Hiába látsz, ha vakon nézel,
S tetejében mást sem érzel.
Látni és szeretni minden létezőt.
Dicsőitni az életet hirdetőt.
Szeretet, szabadság, s a szerelem.
Legszebbik létező elem.
Teremtéssel született kincs,
 Istenhez elvezető kilincs.

Agabe
2011.11.02. 12:21

zold_szemebe_05_400.jpg

Zöld szemébe

Boszorkányos varázslat,
Megtaláld a titkokat.
Zöld szemébe mélyen tekints,
Ott rejlik ezernyi kincs.
Múlt folyója hömpölyögve,
Sodrást figyeld jó előre.
Ne engedj a sodró árnak,
Szíved tartsd meg Angyalának.
Fehér szárnyát rég leszegte,
Bús emlékbe eltemette.
Szabadítsd ki börtönéből,
Had ragyogjon öröméből.
Lesd meg bűvös alvó titkát,
Csendben éljed Öröm álmát.

Agabe
2011.11.01. 13:21

 vadrozsa_nyilt_400.jpg

Vadrózsa nyílt

Vadrózsa nyílt kertemben.
Megöntöztem szép csendben.
Nincsen virág tövis nélkül,
Vadrózsám még így is szépül.
Tündér leány kézbe adta,
Legszebb Virág, nincsen párja.
Kalapomra fel is tűztem,
Lássák, hogyan virul értem.
Azóta csak nóta szólja,
Csókot lopva, titkom súgja.

Agabe
2011.11.01. 2:42

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

 

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.