Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem..."
Voltaire

Névnap

2017. december 15. péntek
Valér
A Nap kel 07:32-kor,
nyugszik 16:00-kor.

Holnap
Etelka, Aletta
napja lesz.

Oldalainkat 22 vendég és 0 tag böngészi



 

vadrozsa_nyilt_400.jpg

Vadrózsa nyílt

Vadrózsa nyílt kertemben.
Megöntöztem szép csendben.
Nincsen virág tövis nélkül,
Vadrózsám még így is szépül.
Tündér leány kézbe adta,
Legszebb Virág, nincsen párja.
Kalapomra fel is tűztem,
Lássák, hogyan virul értem.
Azóta csak nóta szólja,
Csókot lopva, titkom súgja.

Agabe
2011.11.01. 2:42

  

nekem_nem_szabad_01_280x400.jpg

Nekem, nem szabad

Könnyű vagy, mint a képzelet.
Álommá ébredt, vak végzet.
Sors, mely játéknak éli a Napot,
mely ragyogott, de mára már elkopott.
Halvány fénnyé szelídült,
S a holnapom a múltamba szédült.
Virággá nyíló látomásba kapaszkodik,
S ha vértől izzad szívem, csak panaszkodik.
"Csak hallgatom, milyen könnyű vagy.
Mást nem szabad.
Nekem, nem szabad."
Csak csendesen, magányba fúlva.
Egy szóra várva, csak hallgatva.
Mennyei csendbe zárva a lehetőség,
Szeretni Téged, bárhogyan is, ajándék.

Agabe
2011.10.30. 14:08

   

    

ennyi_egy_elet_400x300.jpg

Ennyi az élet

Szélsebes pillanat.
Átnyargal, s mi marad?
Életed elillan,
Sok emlék felvillan.
Elmúlás.
Őszülő halánték,
Múltban száradó verejték.
Elnyűtt kabátok,
Rég feledett barátok.
Ennyi az élet.
Lehet máshogy is.
Szíved jól tudja.
Égi fohász, mit kérhetsz,
Mást nem tudsz. Csak szerethetsz.
Megszépül tőle minden.
A szürke is színesben libben.
Lenge szellőben, mi fújdogál,
Mécses lángja ide-oda hajdogál.
Múlt emlékét világolja,
Szívedbe csomagolva.

Agabe
2011.10.30. 11:21

  eljott_400_3.jpg

 Eljött

Szemét világ.
Hulladék, söpredék,
Aljadék, rothadék.
Eljött az idő.
Tisztítókúra.
Tudom, hogy durva.
Mégis mondom,
Most is hallom,
Érzem, s látom.
Hol csak veszejtem,
Holtomig szenvedő lelkem.

Agabe
2011.10.29. 8:27

 csak_tudd_400.jpg

Csak tudd

Csak hallga.
Muzsikaszó, dallam,
Csengettyű cseng halkan.
Szív szavára csendül,
Ha két szív együtt perdül.
Szerelmesen csókkal köszön.
Égen-földön túli öröm.
Angyalokkal szárnyaló kezdet,
Ha masnival átkötik szívedet.
Szív szava rá a pecsét,
Csak tudd az igaz mesét.

Agabe
2011.10.29. 7:43

tobbet_ne_feld_04.jpg

Többet ne féld

Némaság, szolgaság, börtön.
Fogadd el, hidd el, s tudd.

Ereszd el, emeld fel, szárnyalj.
Lépj tovább, szíveddel, nyargalj.

Szeresd meg, érezzed, éld.
Többet a múltad se féld.

Tiszta szívű józanság,
Szíved szabadító barátság.

Szárnyaló, vágtázó, hajnal.
Szívedben, lakozó, angyal.

Hamvadó, szétmálló, ború.
Szívedben, szűnő, háború.

Napfény, tiszta, szeretet.
Szívedből ragyogó kikelet.

Agabe
2011.10.29. 7:30

  

emlekezes_400.jpg

 

Ősök emléke

Régvolt ősök vigyázó lelkükkel,
Hoznak világot örök fényükkel.
Mécses lángja mellett emlékezve,
Szent pillanattá feledkezve.

Agabe
2011.10.27. 8:44

 lelkembe_szottem_02.jpg

Lelkembe szőttem

Szabadságod ára nagy volt.
Szívemből hagytam érte.
De bárhogyan is, megérte.
Kaptam huncut mosolyodból,
Szemeid ragyogásából.
Mindazt, mit tőled kaptam,
S eztán még kapom,
Kísérőmül fogadom,
Míg csak földi utam járom.
Lelkembe szőttem, örök emlékül.
Eztán szívemet béleli, s melegíti belül.
Ha utam végére érek,
Mikor szívemben az emlékek
Újból felfénylenek,
Te ott ragyogsz majd fényeskedve,
A legnagyobb szeretetbe.
Soha nem feledve,
csak Szeretve.

Agabe
2011. 10. 27. 7:47

 


itt_lehetek_400x300.jpg

Itt lehetek

Szeplőtelen fogant vágyakozás,
Újabb szívemből születő látomás.
Arcomon lecsurgó könnyek,
Mily szép is az élet.
Szívem tiszta,
S emlékeim issza.
Boldog minden perc,
Melyet e világban lelsz.
Gyönyörűség, legszebb világ,
S tudom, ránk jó sorsunk vigyáz.
Utolsó idők, az óra ketyeg.
Még nem késő, ha ébred szíved.
Köszönöm Istenem, hogy Angyalokkal veszel körbe.
Hálás vagyok érte, s benned élek örökre.
Életek harcos sora,
S most itt lehetek újra.
Szívemmel tanulni, tanítani,
Lelkemből tisztán szeretni.
Köszönöm!
Köszönöm Néked,
S köszönöm néktek!
Olyan jó, hogy itt lehetek,
S újra veletek élhetek.

Agabe
2011.10.21. 1:11


 
aranyalmafa_01_400.jpg

Aranyló alma

Oly kevés és rövid az élet,
S ezalatt mindent meg kéne élned.
Te választod, hogy erényben haladsz,
Istenhez felfelé, s apránként fényt aratsz,
Vagy bűnös módon szívedet elzárva,
Könnyen a pincében ragadsz, s a szeretet kizárva.
Ez mind-mind csak rajtad áll.
Azt mondod, a világban rég áll a bál?
Tudjuk jól ez mit is jelent.
De tudd azt is, éld meg a jelent.
Ne tekints másfelé, csak élj a mostban,
S tudd, ekkor vagy teljesen Isteni Középpontban.
Ekkor megszűnnek az ártó szavak,
Testedet körülfogják védő falak.
Falak, melyek kizárják azt mi bánthat,
De tárt karokkal szeretetben várnak.
Ekkor te vagy a világ maga,
Fényből szőtt, sugárzó aranyalmafa.
Minden gondolatod egy-egy aranyló alma,
Melyet bármikor odaadhatsz még ma.

Agabe
2011.10.19. 15:44

aranyalmafa_02_400.jpg

 
    

adjon_szarnyakat_400.jpg

Adjon szárnyakat

Mit kimondtam, mit leírtam,
Jólesőn megéltem magamban.
Panaszkodnom nem kéne,
S nincs is itt az ideje.
Égi utam tovább járom,
Vezetve fentről, kísérve párom.
A szív útja más világba vezet,
Kérlek Istenem nyújtsd ki kezed.
Segítőn kérve útmutatásod,
Fogadva s belátva tanításod.
A szeretet legyen továbbra is kísérőm.
Adjon szárnyakat, gondokon átrepítőt,
S had adakozzam tovább szívemből,
Mit belőled merítek, szüntelenül szeretőt.
Köszönöm!

Agabe
2011.10.19. 00:55


tenyleg_csak_ennyire.jpg

Tényleg csak ennyire?

Látom, mást nem tehetek,
Mint kilépek, s csendben elmegyek.
Hogy újra szülessek,
Szívemben tovább élhessek.
Befészkelte magát szívembe egy halálos kór,
Mi felemészt, s nem hagyja élni azt, mi volt egykor.
Ha test nélkül ismét melletted lehetnék,
Ezt választanám, s újra boldoggá születnék.
Próbáltam szerelembe esni, a célom ez volt.
Ám vérző szívem most is megálljt parancsolt.
Köztünk nagy a különbség. Te komédiás vagy, ki habzsolsz,
Én ritkán szeretek, de ha eljön, az egy életre szól.
Ez újra csak az én hibám, mondhatod már megint.
S ha tükörbe nézek, fagyott szívem áthatón visszatekint.
Te kérdezted félszegen, ugye nem az vagyok, ki prédáért lovagolt?
S lám végül Te lettél, ki játékszerként csak összecsomagolt.
Nem tudtam több lenni, mint egy rövidke epizód.

Ki szívét adja lelkestül, s csak annyit kérhet: Van apród?
Életemet kérdés nélkül bármikor odaadtam volna érted.

Bolondság, de tudd. Továbbra is odaadnám érted.
Szívem mégis halálosan szeretett és szeret most is téged.
"Ha érdemesek leszünk rá...", szólt az elején nékem, s néked.
Ha visszatekintek, szemem újra könnyes.
Tényleg csak ennyire voltam érdemes?


Agabe
2011.10.15. 9:00


 

hogy_vagyok_400.jpg

Hogy vagyok

Azt kérded, hogy vagyok?
Hát tudd meg. Haldoklok,
S a sírom felé csoszogok.

Hittem szerelmes szép szavadnak, s Te mégis megcsalál.
Ebből már nem ment ki más, csak a halál.
Éltem, ha úgy volt már máskor is.
Leltem szerelmet s vigaszt mindig is.
Most létem telve oly keserűvel,
Mit már nem édesít semmilyen nedűvel.
Megváltást csak a halál hozhat,
Tudva, hogy meglepetést más nem okozhat.
Sorsom rég meg van írva, tudom jól,
S eddig hogy éltem, Atyám előtt szívem majd elszámol.
Rád vártam, oly sokáig. Számolva a napokat.
Évek múltak, s még mindig nem láttam az orcádat.
Most, hogy láthattam, s tudva milyen vagy,
Keserűség, bánat hatja át a sorsomat.
A kocka rég el van vetve,
S a jövőm már rég mellé van temetve.
Lelked érinteném legszebb szavaimmal,
S Te csak orcád sem fordítod felém mosollyal.
A fagyos börtön több meleget ád,
Mint tudni azt ami volt, s többé már nem vár rád.
A reménynek sugara szívembe, mintha szöggel kapaszkodna.
Sólyommadár fészke nem ad meleget, ha nincs ott a párja.

Mindig is szerettem élni. Oly sok csoda várt ránk.
De csak ennyi jutott. Hát nem voltam érdemes rá?
Ennyit hozott csak ajándékul a sors?
Mostoha végzet! Ha hibáztam is.
Legalább lett volna fikarcnyi esélyem is.
De egy órát, annyit sem adtál,
Hogy szavamnak helyet hagyjál.
Csak mindent emlékül kínáltál.
Nem volt helye, hogy elmondjam. Mi az, mi szívemen fojtogat,
Hogy végre lerakjam mit régóta hurcolok, tengernyi súlyomat.

Tündérlányként gondolok Rád.
Tudom, ez most is jobban illik Rád.
Sosem voltál olyan, mint bárki más.
Igazolja szívem, s emlékből feltörő megannyi látomás.
Jó volt, hogy csendben magamban tudhatlak.
Még ha szívemen ott volt sokszor, szorítón egy rozsdás lakat.

Bolond élet!
Mondd! Miért kellet, hogy megszülessek?
Annyi szenvedés mellett, hogy várhatod, hogy nevessek.
Szívem rég hazavágyik, fátyolon túlra,
Messzeségben vár a kapuban, szerető lelkek egész sora.
Mondd! Miért kellett, hogy megszülessek?
Szenvedni holtomig? Ezért szülessek?
Szívem megbékél, ha otthon lesz újra,
De addig is hazavágyik, a fátyolon túlra.
Szerelmes csókod emlékét, búcsúzóul magammal viszem.
Szívemben csókodtól egy darabig még pislákolok, úgy hiszem.

Még most is kérded, hogy vagyok?
Csak haldoklok.
Haldoklok, s a sírom felé csoszogok.

Agabe
2011.10.15. 1:24


  mely_utat.jpg

Mily utat

Magyar ősök,
Régmúlt hősök.
Reám mily utat szabtok?
Fájón vezekelni,
Vagy másokat felemelni?
Testvérrel karöltve,
Szívemből szeretve?
Mert csak egy út létezik,
Minden más csak sántít és elvakít.
Káprázat, mit ha meg akarsz érinteni,
Mint egy délibáb, semmivé fog foszlani.
Már csak az maradhat, ki az igazat vallja,
S a nagy zsivajban Istent oly közelről hallja.
Mit súg néki, azt szívében érzi,
A Forrásból tudja, s aszerint cselekszi.

Agabe
2011.10.14. 1:44

 

  egyek_vagyunk_400.jpg

Egyek vagyunk

Népek harcolnak, s vívnak vérre menő csatákat,
Mondvacsinált indokkal ölnek halálra másokat.
Ébredjetek végre már emberek!
Tegyétek hát szívetekre kezetek!
Kérdezzétek csendben Teremtő Atyátok,
Mivel vagytok több, mint azok, kiket bántotok.
Ne csodálkozz, ha nem szerető szó mit cserébe hallasz,
Hisz már születéstektől fogva lelketekben ott a válasz.
Mind egyek vagyunk, Istentől teremtve önnön képmására,
Hogy szeressünk mindent mi létező,
s szívünkből teremtsünk mennybéli csodákat.

Agabe
2011.10.13. 18:22:11

 

  atszurodo_neszek_400.jpg

Átszűrődő neszek

Felhőkön átszűrődő napfény,
Égből felzengő megannyi rejtvény.
Lassan már beköszönt a félhomály,
Ám még selymesen felfénylik néhol a táj.
Mintha csak Teremtőm nyújtaná felém kezét,
S hozzá mondana kedvesen szívbéli mesét.
A múltból felsejlő aprócska pillanatok,
Melyek most mégis sziklányi nagy súlyok.
Emlékképek, melyek lázasan feszítik a jelen napot,
Valaha megélt gyönyörű s fájdalmas mozzanatok.
Az idők vasrácsán átszűrődő neszek,
Melyek szívemben újra csak otthonra lelnek.
Befészkelik magukat, mintha csak most születnének,
S lassan már valósággá lesznek az újabb emlékek.
Ha szívemen által csurognak,
Szendergésből nyugalmat felzaklatnak.
Csak szememből távoznak csillogva,
Hamarján szívemből mindent megmutatva.
S nyitnak zokogva hömpölygő folyamot,
Mely szememből szökik, s könnyként láttat valaha volt álmot.
Ezek a képek bennem újra tovább élnek.
Feledni nem tudok, de már nem is félek.
S lám égből alászálló mennyei zuhatag, mely beborítja lényem,
Erősíti, megtisztítja s vigyázza a lelkem.

Agabe
2011.10.13. 17:44

 
pirkad_mar_02_400.jpg

Pirkad már

Valóság vagy álom?
Hiszem ezt vagy látom?
Illúzió? Káprázat?
Vagy tényleg itt a pirkadat?
Új korszak szellője,
Aranylón, lágyan lengedez.
Ódon idő vad haraggal,
Földet rengető viharral.
Próbálja pusztítni, kiben már él az új.
Ne állj tétlenül! Tudd a helyed s mozdulj!
Ébredj! Kelts fényeddel másokat is.
Vívjad közös harcotok, s lásd meg mi a hamis.
Születőben egy új kor,
Most vagy itt a legjobbkor.
Bábáskodd a születést,
S hagyj el minden kísértést.
Kívül már fénytelen, megkopott,
Rajta sok a rozsda marta folt.
Belsejében viszály dúl,
E világban pénz az úr.
Istent rég letaszították amazok,
S méregtől teli baráti poharok.
Mily jó a hajnal, pirkad már.
Szívedre rég Isten vár.
Várja, hogy lelked kiviruljon újra,
Csodákat tegyen, s híre jusson csillagokon túlra.
Születőben egy szebb korszak,
Ragyogó Aranykor, mely varázslatot hozhat.
Kellesz hozzá te is, Barátom.
Tárd ki szíved, ragyogjon! Hadd látom!

Agabe
2011.10.11. 2:19

  

    

 tudjuk_jol_400.jpg

  Tudjuk jól

Szeretem, ha a nap reám mosolyog.
Ha kedvesen hozzám andalog.
Napsugarak töltik szívem,
Mosolyom beragyogja Kedvesem.
Szeretni fogom Őt mindig is,
Nem tudnám feledni egy percig is.
Több, mint bármilyen kincs a földön, vagy a föld mélyén.
Lelkemben született, virágokkal illatozó remény.
Szeretni Kedvesem, még ha egy világot nyel is el az örvény,
Semmihez sem hasonlító tiszta, szívbéli élmény.
Szikrázó napsütés, mely beragyogja létünk.
Szerelmes szívünk. Tudjuk jól, s titokban szeretünk.

Agabe
2011.10.07. 16:27

 

megvaltast_ero.jpg

Megváltást adó

Halálszagú óriás ölelés,
Rejtekéből előtűnő nesz.
Percek alatt megnyíló kétkedés:
Valóban tudsz és mindent értesz?
Nem lehet, hogy más vezet,
Mint ki bizalommal tölti létedet?
Megtévesztő hamis képek,
Melyek ugyan tudják ezt,
Hol és mi a végzet.
Ám fullasztó ölelése csak fényt rekeszt.
Elzárja az igaz forrást,
Eredendő tisztánlátást.
Résen kell lenned,
Őrizned hited.
Szívedben hordozzad, s ha kell használjad
Igazság szülte kardodat.
Ne félj, ha szorítanak is az erők.
Beborítanak szürke, sötét felhők.
Pokoli kapocs, mely rád zár.
Szíved szabad, melyet nem fog ördögi zár.
Fényesség szíved táplálója,
S lészen lelked megváltója.
Csak hagyd az érzést, mely szikraként gyújt.
Megváltásért könyörögsz, de még sarkadban kísért a múlt.
El kell engedd, most már itt élsz.
Ha megteszed szabad leszel, s többé már nem félsz.
Szabadságod, most még zálogban hever.
Szereteted, megváltást adó gyógyító szer.

Agabe
2011.10.07. 16:06

 

    

kep_07.jpg

Szeressed, vigyázzad Földanyát!

Nagy Szellem szólt hozzám.
Vigyázzad Földanyát!
Éltedet úgy használd,
Ha menned kell, ne sajnáld.
Utadat Szellemek vigyázzák.
Szívedből szeressed Földanyát!
Régvolt Ősök kísérőid,
Kik egykoron a Te Véreid.
Ha bajban vagy, gondolj Rám,
Segítő kezemet nyújtom Rád.
Ember. Hű Gyermekem.
Szívemből született Szerelmem!
Nevedhez méltó légy!
Mit szíved súg, olyat tégy.
A jövőd jajszóval előtted.
Kérlek, mint Szerelmes Gyermeket.
Hogy mit teszel, csak rajtad áll.
Szeressed, vigyázzad Földanyát!

Agabe
2011.10.04. 1:30

  kep_03.gif
 

 

  

  csak_te_vagy_02_400.jpeg

Csak Te vagy

Oly nehéz a világ.
Akármerre nézek, valaki segélyért kiált.
Tele van fájdalommal.
A szívem csak szeret, segítve irgalommal.
Fájdalmakkal teli hétköznapok.
Eljövendő újabb napok, mik boldogságot tartogattok.

S hogy szíved engem megtalált,
Legszebb álmom valósággá vált.
Nem hittem, hogy ez valóban igaz lehet.
Hisz szívem Téged oly régóta keres.
Meghallottam hangod, mely kimondott szép szavakat.
Általad nyert szívem, megnyugtató vigaszt.

Álmomban mosolyod rég a legédesebb.
Nála csak csókod szebb, fűszeresebb.
Gyönyörű szépség, mit mentül megláttam benned,
S hallottam, innen már tovább nem kell keresned.

Többé már nem akarok ébredni.
Hisz álmom oly boldogsággal teli.
Nincs többé nekem már másom.
Csak Te vagy.
Csak Te vagy, Egyetlen Virágom.

Nem is hinnéd, itt belül,
Mennyei dallam, hogy felcsendül.
Ha hangod hallom, oly kedves.
Hiányától szemem sarka könnyes.
Nem gyengeség ez, jól tudom.
Hiányodban szisszenő fájdalom.

Szeretni azt, ki szívemben öröktől fogva csak virul.
Ölelésedtől, forró csókodtól, már tüzes arcom csak pirul.
Sok életen át keresni a másikat,
S várni az újabb csodát.
Néha már lemondva,
Hogy újabb álom nem válhat valóra.

Tudom, hogy szívedben ott vagyok ártatlanul.
Szenvedéllyel szeretve. Csendben, hangtalanul.
Éltemet nélküled nem látom.
Csak benned vagyok szeretve, s szívem tárom.
Hibáim halálos tőrként sebezték önnön létem,
S most Istenben látom csak egyedül feloldva vétkem.

Számos és számtalan boldog pillanat,
Mely még közös örömünk fáján, s csendben hallgat.
Füleli szívünk minden apró neszét,
S ha összetekint, tűzzel szítja szerelmesen szemét.
Szemünkben ekkor születőben egy univerzum ragyog,
Szerelmünkkel lehelünk valósággá egy újabb szikrázó Napot.

Legszebb csoda, mi még bennünk szunnyad.
Hagyom, a pillanat majd magától virrad.
Szívünk tudja, csak rajtunk áll.
Szeretünk még. Csendben súgja, nem kiabál.
Boldog mozdulat, mely csodálatos helyre mutat utat.
Álomvilágba vezető szerelmes, gyönyörteli pillanat.

Nincs többé nekem már másom.
Csak Te vagy.
Csak Te vagy, Egyetlen Virágom.

Agabe
2011.10.02. 16:13

 

csak_szeretned_01_400.jpg

Nem kell mást tenned

Végtelen csoda határokon túl.
Végtelen szépség, mely most is ott lapul.
Nem kell mást tenned, csak szeretned.
Szívednek rezdülését jól figyelned.
A Határtalan rég reád vár,
Csodákban lesz részed, s te ezt tudod már.
A kapu előtted sorsodban,
A kulcs szívedben titokban.
Ne hidd, hogy neked nem nyílhat meg.
Nem kell mást tenned, csak szeretned.
A jelet hidd el, te is megkapod,
Hogy tudd a helyes utadat járod.
S hogy megélhess megannyi szép csodát,
Bízz magadban, s szívedben továbbra is jó barát.
Élted azért van, hogy tanulj, tapasztalj.
Ki könnyet hullajt, azt szívedből vigasztalj.
Minden szerető pillanat, mit szívedből adsz,
Hálát szül, s fénnyel telve százszor visszakapsz.
A csoda szívedben van, s a világ tebenned.
Nem kell mást tenned, csak szeretned.

Agabe
2011.10.02. 9:30

 csak_szeretned_02_400.jpg


 

 

 vagyakozas_01_400.jpg

Vágyakozás

Most nem ér a neved.
Csak nyújtsd ki a kezed.
Kezemmel összeérve,
Újabb csodát egybe kötve.
Angyali pillanat a kezdet,
Mely szívem mélyéhez vezet.
Simogató érintéssel gyönyörű változás,
Meghitt pillanattá alászálló látomás.
Szépséges mosoly arcodról,
Szívemig hatoló álompor.
Csak hunyjuk le szemünk,
Hagyjuk szárnyalni képzeletünk.
Érintő kezek futnak végig puha bőrödön,
Selymesen simogat lágyan csókoló ajkadon.
Boldogsággá válva repít tova,
Szilaj lovak húzta égi hintóba.
Örömmé olvadó pillanat,
Szívünkben vágyként örökké marad.

Agabe
2011.09.27. 18:51

 

 

rajtad_all.jpg

Rajtad áll

Szeretni és szeretve megdicsőülni.
Isten előtt szent kereszten függeni.
S ha eljő a napja, tiszta szívvel Urunk elé lépni.
Számot adni lelkünk minden tettéről. Nem félni.
Látva féltve őrzött titkaink,
Miket nem mertünk, most mind kell vallani.
Bűneid újra látni, élni,
S az élet csodáját tovább nem tagadni.
Mindent mérlegre tenni,
Az igazságot tovább nem takarni.
Feloldozást várni,
Isten szívébe hazatalálni.

Hazamegyünk mind, ha eljő az idő.
Hogy élsz, s változtatsz e, tudnod sose késő.
Mit a sötét adott csak szürke, fénytelen fertő.
Lépj hát az útra, s hagyj el minden ragadó piszkot.
Szíved nyisd meg, s Isten adjon tiszta fénylő álmot.
Álmodj meg egy szebb, szeretőbb világot.
Nyisd ki szemed, s majd valósággá váltod.

Agabe
2011.09.27. 17:32


szived_lelked_01_400.jpg

Ezt diktálja szívünk, lelkünk

Isten megteremtett.
Adott szemet,
Hogy lássam amit lehet.
Adott fület,
Hogy halljam hol segíthetek.
És adott egy szívet,
Hogy dobbanjon érted.
Dobbanjon s szóljon, csakis szépet.

Isten jókedvében volt,
Mikor téged megteremtett.
Ennél jobbat nem tehetett.
Adott néked is egy csodás szívet,
Melyet melegséggel, fénnyel ki is bélelt.

Adott nékünk szeretetet.
Egy csodát, s egy jelet.
Mutasd meg másnak is,
Istenből amit csak lehet.
Kössünk össze annyi szívet,
Amennyi csak tőlünk telhet.
Ha lehet, számtalant és végtelent.
Szíved tárd ki, érezd meg a jelent.
Szívek közé aranyhidat verjél,
Fényből legyen, s ne félj, bátran merjél.
Szeressünk!
Ezt diktálja szívünk, lelkünk.

Agabe
2011.09.25. 22:03

 

konnycsepp_02_400.jpg

  Könnycsepp

Ezer és ezer könnycsepp fut le angyali arcodon,
Emlékek özöne tölt el belső harcodon.
Vagy csak egy, csak egy dolog, mi szívedből feltárult,
Mit kerestél, de hibádból elbukott, már nincs itt, elmúlt.

Könnycsepp, mely szólhat örömről is,
Ha kedvesed szívéből szeret is.
Még ha vágyaidtól hajtva nem is azt kapod,
De szótlanul belül mégis ezt hallod.

Könnycsepp, melyben ott van mind mi hamis,
Mi oly sokszor, ha nem figyelsz rá, csak szédít.
Szívedet nem nyitod eléggé, vakon követve,
Járommal nyakadban elvezet a mélybe.

Könnycsepp, mely születhet a múltból,
Drága szép emlék, mi szívedbe ronthat ajtóstul.
Szépség, öröm itala, keserűséggel szórva.
Ezernyi boldog óra megélve, vagy csak éppen szalajtva.

Zenében felsejlő csodás emlékek,
Dallamból született égi rejtvények.
Szerelem dallama visz most is tova, mint múltam,
Könnycsepptől vezetve találom rég keresett utam.

Könnycsepp, melyben csodásan csillog a Napnak Fénye,
Megmutatva, miért születtünk éppen e vidékre.
Legszebb csillagunk benne, szépséges Tündöklő Napunk,
Szívünkben Istenhez nyíló ragyogó csillagkapunk.

Agabe
2011.09.17. 8:34

konnycsepp_01_400.jpg

Szeretlek MINDENSÉG!
Szeretlek SZERELEM!
Szeretlek KEDVESEM!

sziveddel_01.jpg

 

 Szíveddel

Születő új kornak hajnalán,
Mit éltünk már egykor tán.
Együtt mi testvérek,
Fényben született vérek.

Íjamat feszítem, célba repítem,
Álmomat, szép világomat elérjem.
Szebb kor, melybe vezet utunk,
Szívedben legyen mind, mit rég tudunk.
Szíveddel gondolj,
Szíveddel szólj.
Tiszta szívvel járjad utad,
Fényből jelet Isten mutat.
Ki ott van tebenned is,
S ha kell, segít utadon is.
Mi sötét az múlt legyen, innen csak volt,
Erényen MOSTban nem eshet folt.

Bűneim kereszten,
Erényem kezedben.
Utam csakis jóra vezessen,
Szívemből fény tisztán jöhessen.
Segítve, oldani világ fájdalmát,
Használni szívünk Isteni Hatalmát.
Emelni mindnyájunkat,
Szeretve megvívni harcunkat.
Ragyogó tett, mit szívünk eldobog,
Ezért megszületni nemes dolog.

Agabe
2011.09.09. 10:04

 

 mondom_02.jpg

 

Mondom

Súgva jó a füledbe,
Csókoddal édesítve,
Mondom amit most érzek,
Egyszerűen SZERETLEK!

2011.09.06. 8:09

 

  eljuk_egyutt_03_400.jpg

 

Éljük együtt

Kívülről szemlélve csak pislákolok.
Belülről hegyeket is megolvasztok.
Elég, ha csak Rád gondolok,
S máris bőrömön borsódzok.
Csendesen magamban, gondolva Rád vigyázok,
Szerelmesen utánad, s csókod után vágyakozok.
Mint tüzes katlan, forró ölelésed,
Magával igéző, szenvedélyes nézésed.
Benned van, mit sokszor kértem,
Álmomban már látni véltem.

Szeretlek Édesem, Kedvesem!

Legszebb álmom mindig is Te voltál.

Rólad álmodom, s arról,
Mint Szerelem Papnője, lényeddel avassál.

Napsugár lennék én Néked,
S az éltető vízcsepp.
Te légy az én virágom,
Szép arcú rózsám.
Bontsd ki virágod szirmait,
Tárd ki szép kelyhedet,
S fogadd be éltető fényemet,
Harmatos testemet.
Éljük együtt e földöntúli csodát,
Teremtve vele örök, soha nem szűnő varázst.

Agabe
2011.09.06. 2:08

 

  sumeg_03_400.jpg

 

Sümegi mementó

Drága jó Istenem! Te látod, hogy emelem süvegem,
Szívemből tisztán, valahányszor ott járok Sümegen.
Csodaszép várral, mit bevenni nem tud az idő sem,
Bánt már el több haddal, s nem győzte a török sem.
Meredek dombján az út nem vezetett tova,
Egyenest várta az ellent, a halálnak torka.
Mert bíz védték vala, dicső várnagyával, Ormányi Józsával.
A török meg csak kezében handzsárral, előre szegett lándzsával,
Harci kedvét nem szegve, járta vértől piros szikláit.
Bevenni akkor nem tudta, most emlékül álljanak e sorok nékik.
Dicső kornak büszke mementója, süvegem emelve e néhány strófával,
Tisztelgek hős vitézim előtt, jófajta vörösborral, emelve fa kupával.

Agabe
2011.09.06. 0:36

 

erzes_01_400.jpg

 

Érzés

Szépséges szíved ragyogva lüktet,
Zengő éneked mosolyoddal éltet.
Egyszerű szépséged, mi belőled fakad.
Reményem végtelen, türelmem nem lankad.
Első vagy mindük közt, engedd csak szeressek.
Te benned lelem mit kértem, mit keressek.
Legyőzni vágyaink, balgaság. Érzem.
Engedd, hogy történjen, megélni csendesen.
Kincset rejtő csókoddal, szeretlek Kedvesem!

Agabe
2011.09.03. 9:15

 

  erzes_03_400.jpg

 

 01_400.jpg

 

Szeretni

Szívemben nőtt egy virág,
Ezer szirmú Tündér Virág.
Ezer éve már, hogy várok rá,
Nap-nap után telve, gondolva Őrá.

Ha látnom nem is lehet Őt többé,
Szívem a sok fájdalommal válik többé.
Mert a szív ha fáj, az mélyig hatol,
A lélekben csak úgy, mint seregnyi ellen, zakatol.

Ezer karú förtelmes veszedelem,
Mely csak azt lesi, hogyan kelljen vesznem.
Vértől csatakos ingujjam,
Szívemmel szeretni többé ne tudjam.

Szívem továbbra is ragyog piroslón.
Mi eddig kötve volt vasláncon,
Azt többé már rabság nem szoríthat,
Fényből szőtt álom, bármikor megszólíthat.

Szeretni a legszebb, mi e Földön csak lehet,
Ismerni és érezni, tudni hol a kezdet.
Honnan jöttünk, s merre tartunk,
Megleljük e újra keresett partunk.

Mert az óceán messzi-messzi végtelen,
Az ár sodró és néha könyörtelen.
Minden pillanat csak azzá lesz,
Amit a szívünk kelyhéből vesz.

Ha csodát adsz magadból,
Csodát kapsz, néha szótlanul.
Szíved öröme s bánata legyen tiéd,
Oszd meg bátran, így lesz még inkább tiéd.

Szerető Kedvesem bárhol légy is,
Szívem legmélyén megtalállak Téged, bármikor is.

Agabe
2011.09.02. 20:15

02.jpg

 somlo_07_400.jpg

 

 Somló

Balatoni Sellő,
Hazaúton Somló,
Juhfarknyi esélyem,
Józanságom veszejtem.

Agabe
2011.08.29. 18:14

 

   somlo_02.jpg

 

 somlo_03_400_2.jpg
 

elem_almom_02_400.jpg

 

 Élem álmom

Rendületlen hittel,
Buzgó szenvedéllyel.
Hol kérve,
Hol csak remélve.
Utam járom,
Sokszor némán.
Hol lehet, az Égbe szállom,
S ha kell, a poklot járom.
Kapun jöttem,
S kapun megyek.
Szomorúság nem lesz bennem,
Ha szépen csendben el kell mennem.
De addig is élem álmom,
Édes vágyam, boldogságom.

Agabe
2011.08.29. 17:38

 

elem_almom_01_400.jpg

 

szep_vilag_02_400.jpg

 

Szeretlek

Isteni sugallat,
Láttatja Napomat.
Szívemben felragyog,
Lelkemnek tüzet hoz.

Pirosló koronggal,
Konduló haranggal,
Jóleső mosolyom,
Szívemből megosztom.

Örömből könny fakad,
Szeretve erőt ad.
Istenem vigyázz rám,
Szeretlek Szép Világ!

Agabe
2011.08.29. 17:21

 

  szivemnek_madara_02_400.jpg

 

  Szívemnek madara

Szabad vagy madárka,
Száldoss a magasba.
Szálljál jó magosba,
Hetedik Égen is túlra.
Hol azt mondják, a madár se jár,
Te repülj csak vígan, hangosan daloljál.
Szépséges éneked szél kísérje tova,
Színével szivárványt fessen az égboltra.
Ha közénk vissza szálsz,
Mindünket megtalálsz.
Mit fent láttál, fényeset, szép csodát,
Szívedből kinyíló, tündöklő rózsafát.
Bőrünket tolladdal borsódzva simogass,
Békésen, csendesen nékünk is dalolgass.

Agabe
2011.08.28. 11:11

 

    

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

 

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.