Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"Az életben elért sikerednek semmi köze nincs ahhoz, hogy mekkora haszonra tettél szert, vagy hogy mit értél el magad számára. Csak az számít, hogy másoknak mit csináltál."
Danny Thomas (1912-1991)

Névnap

2017. december 15. péntek
Valér
A Nap kel 07:32-kor,
nyugszik 16:00-kor.

Holnap
Etelka, Aletta
napja lesz.

Oldalainkat 5 vendég és 0 tag böngészi



 orok_idok_02_400.jpg

 Örök idők

Szél borzolta kócos hajad,
Mosoly járta néma kaland.
Szelíd, álomhajtó szépség,
Hegyet járva hallod meséd.

Egyet gondol, szellő repít,
Mindent látva némán tanít.
Szerelmet szül, véled örül.
Gondod törpül, szív hegedül.

Könyökölve téged látva,
Fülig szalad piros szája.
Rád kacsintva tiéd álmod,
Mindent szépségben kell látnod.

Pillanatban élet s halál,
Születéstől vágyat talál.
Megtalálva teljes véled,
Örök időktől a véred.

Agabe
2013.02.21. 20:55

soha_nem_feledett_01_400.jpg

Soha nem feledett

Holtak csatamezőn, temetetlen holtak.
Kik egykoron mind, erős férfiak voltak.
Kiket szívük szólított, közös célért harcba,
S vesztükké lett, ármány hamis arca.

Miféle eszme az, mi testvért testvérre uszít,
Puskát fogat egymásra, kérdés nélkül pusztít.
Hol van ekkor hát a szívből látó igaz kép,
Felismerje sakktáblán, már rég nem Isten lép.

Szíve vitte, vezette, de hamis volt a súgó,
Szavak lopták erejét, s hitte, hogy az úgy jó.
Visszanézve tegnapon, még édes, igaz barát,
Kivel jóban-rosszban mulatozva, itta édes borát.

Mily vakká tette az embert néhány hamis szó,
S nem hallik már más, csak eszeveszett jajszó.
Varjak gyászosan köröznek, sötétlőn csatatér felett,
Síró asszonyok temetik, mit szív soha nem feledett.

Agabe
2013.01.27. 19:25

 
barhol_legy_is_01.jpg

Bárhol légy is

Megesik az emberrel néha napján,
Nem öleli sorsa nevetve karján.
Pofoszkodós kedvét mutatja a természet,
S ez is Isteni Rend, nem céltalan enyészet.

Tél nagyapó megrázza vastag vászon szőttesét,
Hozzá északi szél dúdol dalt, s nem gyermeki mesét.
Mély hangjában nem sok a kedvesség,
S az ember érzi törékeny, még ez nem az öröklét.

Hó takarta hidegen borzongó táj,
Hite nélkül ugyan mi az, mit az ember lát.
Nem többet, mintha befogná mindkét szemét,
Vakságra ítélve hite nélkül minden erejét.

Szívből fakadó, mi tisztán melegséget ád,
Isteni fény, égi hang, angyali szerenád.
Hálából mindezt megkapod, Te örök vándor.
Utad találd meg, s jól kormányozd hajód.
Fénybe emel minden szeretve töltött pillanat,
Helyed újból megleled, bárhol légy a Nap alatt.

Agabe
2013.01.18. 18:21

 

emlekezve_01_400.jpg

emlekezve_02_400.jpg

Emlékezve

Nem volt kérdés ezer éven át,
Hol kell lásd emberség zászlaját.
Még szívemben harsog az induló,
Melynek emléke máig nem múló.

Csak a Jó Isten látja a sok vér okát,
Miért is ontá, s ölé egymást, emberfiát.
Igaz ügynek adva sok éltünk,
Hazug ármánnyal megküzdöttünk.

Könnybe lábadt szemmel nézve ég felé.
Sokuknak sorsa ez, s nyugalmát még nem lelé.
Múltunk sarát könnyével mossa múló idő,
Tanítva, emberségre nevelt sok esztendő.

Elszenvedtük s megadtuk az árát keményen.
Soha nem feledve, égből táplált reményem.
Mit a sors mért ránk, fájdalommal viselve,
Idők kerekét most már tovább gördítve.

Magasba emelve vittük zászlónk,
S ha kellett, vállunkon elesett bajtársunk.

Ég Angyalai oly sokszor vigyázó társunk.
Igazban hittünk, s ha kellett véle haltunk.

Mennyi könny és mennyi vér,
Mi most is szívemig elér.
Igaz magyar máshol százzal is felér,
Büszkén emelve zászlónk jó ügyért.

Tiszta lélek, tiszta ország.
Reményemmel elér hozzád.
Ködfátyolban alvó világ,
Megtisztulva csodás mátkád.

Lehetsz a Földön, lehetsz az Égben.
Ugyan az a dal csendül fel fényben.

Utolsókig kitartva, mentve mások életét.
Áldozatot hozni, élni egy szebb jövőért.
Kardod kézben, s lelked száll a jó ügyért.
Szíved bátor, semmitől sem fél.

Sírkeresztnél imát szólni mindünkért,
Szeretettel egy Békés, Igaz Világért.

Agabe
2013.01.12. 12:06

 emlekezve_03_400.jpg

 

egy_tunder_naplojara_01.jpg

Egy Tündér naplójára

Megéreztem egy szépséges világot,
Melyben látva szíved kitárod.
Szomorúság átkon még marasztal,
Pezsgőspohár, s néked terített asztal.
Szíved örök szépségből merít,
Szerelmed szenvedéllyel koccint.
S többé nem keres már újabb kínt,
Eleget állt már fagyban kint.
Elég volt a hazugságból,
Mi lelkedbe mart oly sokszor.
Egyetlen érzés, mi szíved melengeti,
Lelked mélyéből tisztán szeretni.
Szereteted lényed, igaz valód,
S csillagfényt hozzád rajzolt.
Sorsod, mi óvja könnyed lépteid,
Szállva örömben, vigyázza álmaid.

Agabe
2012.12.27. 10:47

 mi_almodjuk_01.jpg

Mi álmodjuk

Más világra ébredtünk.
Mégis még sivár a táj.
Ha múltamat nézem,
Néha még most is fáj.
Sok megélt öröm s bánat,
Elfedi azt, mi nagyon fájhat.

Új világ küszöbén átléptünk.
Szívünkkel újabb erőt vettünk.
Lépcsősor mindenkinek ott áll,
Szívet nyitva kapuja vár.
Új világba léphess, tegyed,
Mit belső hangod súg neked.

Virágos rétre érve csak csodálod,
Mily szép körülötted e világod.
Mennyi új arc, kiket rég ismersz,
Régi élted emlékében ott lelsz.
S most újból szereteted várják.
Álmodjátok létetek közös álmát.

Számolatlan szép lelkek.
Benneteket ó, hogy szeretlek.
Köszönetem nem is győzöm,
Újabb éltünk már most őrzöm.
Szebb világot mi álmodjuk valóvá,
S véletek születik világunk most újjá.

Agabe
2012.12.25. 12:43

 csoktol_edesen_02.jpg

 Csóktól édesen

Örömben ölel a szépséges pillanat,
Aranyba csavart álomszerű gondolat.
Lovakkal vágtázó szívdobbanás,
Szerelmetes vágybéli csobbanás.

Szeretném a csókod ízlelni,
S közben szíveddel együtt dobbanni.
Szerelmetes álomba rajzolni a valóságot,
Csillagos egünkre szeretni egy újabb csillagot.
Hangtalanul kimondani minden szívbéli kiáltást,
Csóktól édesen, időtlen álomvarázst.

Agabe
2012.12.18. 3:18

mennyegzot_ul.jpg

Menyegzőt ül

Új világ születik.
Egy jobb kor.
Melyben nem kell félned, Hogy életed elveszik.
Hamis ígérettől vezetve, Többé már nem teszik.
Melyben megtalálod mit múltad homálya takart,
S végre Égi parancs az irány, mit szíved akart.

Új világ születik.
Soha jobbkor.
Körbevett már téged is ez a haldokló nyomor.
Lelki mélység, mely sötétebb az éjszakánál,
S tagjaidtól fosztván eddig csak néztél, némán.
Szíved dobbanása, emlékként még jelt adott,
S most  újból használhatod kardot tartó két karod.

Új világ születik.
Fényes új kor.
Régi tudás ismét tiéd, mit békekövet hozott fel a múltból.
Vedd fel fényes cifraszűröd, S feloldozva minden bűnöd.
Földanyával menyegzőt ül fénybe lépő hajnal,
Násztáncával felköszönti minden földi angyal.

Agabe
2012.12.18. 2:16

 tisztasagod_02_400.jpg

Tisztaságod

Világ, világ, színes szilág.
Szíved mélyén nyíló virág.
Térül fordul szép angyalod,
S megrajzolja szép holnapod.

Ősi léted titkát megleld,
S régi álmát ismét szőjjed.
Álomszőttes reád borul,
Szerelmet szül angyalostul.

Régi szőttes, cifra virág,
Szíved mélyén tiszta világ.
Tiszta világ lelked kútja,
Gondod, bajod, megtisztítja.

Tisztaságod fénnyel teli,
S világait Néked festi.
Szerelmével érted eljő,
Szerelmetes, Néked fénylő.

Karjaiba angyalként zár,
Felröppenve száz szép madár.
Szíved álma fénnyel repes,
Csendes dallal édes kettes.

Agabe
2012.12.16. 16:32


egybekot_01.jpg

 Egybeköt

Jelzésként pislantva, távolodó fények,
rég járva utam végéhez érek.
Fénylőn tárul a kapu, mely többünkre is vár,
De előtte mindnek terem egy magról szült pár.
Kivel egyként találták e valóságot,
S felejtve már ezerszer megjárták a poklot.
Gyönyört most nékünk terem a létezés,
Egybeköt mindünket e szerelmetes érzés.

Agabe
2012.12.14. 20:41:55

 

ujbol_csendes.jpg

 Újból csendes

Újabb álom bontakozik előttem,
A köd már száll fel a langyos szellőben.
Szívet melengető érzést hoz,
S többé hátam megett sem átkoz.

Véled újból csendes a ragyogás,
S lágy zeneként hallik a csobbanás.
Melyet örömkönnyed éleszt életed vizén,
S rajzol teremtő hullámot középpontod körén.

Mit megszentel fénylő szívünk hangja,
Csókkal álmodva születő holnapba.
Ragyogva fűti éledő Napunk,
Könnycseppektől harmatos hajnalunk.

Agabe
2012.12.14. 19:58:58

 szeress_400.png

Legszentebb titkod

Csodás képek csillagok közt születnek,
S ha idő eljött elevenen elégnek.
Az Örök rendje születni, élni,
Tiszta szívvel szeretni és elmenni.

Csodás látomás jelenbe olvad.
Megélve a perc, újabb kimondott mondat.
Mily szépet tartogat a holnap.
Csókot rajzol, s csak Téged szólongat.

Mert érted is el jő a perc, a pirkadat,
Szárnyat ad, s vágyat szül a Nap alatt.

Értelmét a létezésnek ne keresd, csak hagyd.
Hisz Teremtő legfényesebb éke Te magad vagy.
A megtestesült csoda, számolatlan teremtés,
S Istenből a legszebb, leggazdagabb érzés.

Ó mily szép is e vasláncokkal átszőtt vad valóság.
Szeretve a lánc is csak csörömpölve hull alá.
Szíved éltetője Szeretet,
S a másik kulcsod képzelet.

Isten törvénye benned így nyer értelmet. Hát hallgass rá!
Fond tovább mit elkezdett, s ha kéred áldást is ad rá.
Szíved mélyén legszentebb titkod megleled, ott keress,
S csak csendben mindent Szeress, Szeress, Szeress.

Agabe
2012.12.14. 19:38:38

    

szeretve_eszmelve_400.jpg

 Szeretve eszmélve

Tél szelleme lassan felfedi magát,
S a tájban hó takar már minden fát.
Csend szava hallik csak a messzeségben,
S minden létező elmerül szépségében.
Szeplőtelen gondolattal hárítva a baját,
Sötétlőn magasodó, világ hamis zaját.
Őszinte felejtés sem hozhat pálmát,
Valósítsd meg szíved minden álmát.
Nézz csak mélyen szíved rejtekébe,
S emlékezzél, szeretve eszmélve.
Látva ismét, szerelmed virágot hajt,
Mosollyal öntözd, s mindent örömben tart.
Nem érheti fagyosan felejtő pillanat,
Szeretve nyer értelmet, szeretve a Nap alatt.

Agabe
2012.12.09. 20:09

kozelg_mar_01_400.jpg

Közelg már

Piros betűs ünnep, hála fonta körmenet.
Melyben Istenanyámnak zengek, varázslatos éneket.
Könnyet hullajtva, esőt hozva sok szép virágra.
Sorsomon nyíló búzakalász, melyre kéken borul virága.

Angyalok álmát megfesti, holnap egére a szó.
Sorsokat egybeköt, másokat ledönt, s itt is, ott is harangszó.
Göndör fürtjeid ujjaimon válnak aranyra,
Mosolyod elemek táncával együtt ér a holnapba.

Közelg már a perc, mikor az élet újból nagyot nő.
Hajnal hasadtával nékünk üzen a Teremtő.
Borút feledve látomása nem ijeszt kardoddal.
Tündérszárnyon érted repül, s csókot éleszt ajkaddal.

Agabe
2012.12.03. 1:17

 lelkednek_parazsa.jpg

 Lelkednek parázsa

Mit ér a perc, ha némán csak sompolyog?
Mit ér a perc, ha benned csak kavarog?
A káprázat megint csak hamisan pislákol.
Mögötted kinevet, s hazugul tanácsol.
Felejtő pillanat, szemében könnyeket parancsol.
Holnapom más képen, mit jelenem úgy rajzol.
Pasztell színekbe csomagolt igaz varázsa,
Jól látva szíveddel, ez lelkednek parázsa.

Agabe
2012.11.30. 4:19

 

  festem_01_400.jpg

Festem

Hol vagy Kedves, merre jársz?
Boldog szívvel, hogy találsz?
Tüzes szellem érted lobog,
Gondolatban kezem fogod.

Hol vagy Kedves, merre lehetsz?
Szívszorítón percet vehetsz.
Rövid percben megláthatlak,
Szíved tudva tovább várlak.

Hol vagy csodás, szép Kedves?
Árva szívem érted repes.
Vágyat szülő pillanatban,
Hol tarthatlak két karomban?

Kerestelek múltban sokat,
Szívem könnye oda mutat.
Teremtésünk szent pillanat,
Minden éltem érted kutat.

Hol késel hát szerelmeddel?
Telve sok-sok emlékeddel.
Imám némán érted mondom,
Megszülhessem szép holnapom.

Melyben te vagy élet s álom,
Teremtéstől fogva párom.
Jöjj hát Kedves, alig várom,
S néked adom minden napom.

Tündér csókja álmom fűti,
Szív dobbanva ezt ünnepli.
Mosolyától lelkem virul,
S meglátva őt orcám pirul.

Szép Kedvesem itt vagy vélem,
Teremtéstől másik felem.
Álmot rajzol csendes jelen,
S véled festem, szép szerelem.

Agabe
2012.11.25. 23:43
 

 

festem_02_400.jpg

 

tunderszarnyan_01_400.jpg

Tündérszárnyán

Lételemem szív szava,
Boldogság jól csókolva.
Csókot szülve orcádra,
Virágszirmos rózsádra.
Gyönyör fonta égi kapu,
Szépség járta napkoszorú.
Szerelmetes álom virul,
Lelked fénye Nappá tisztul.
Világ titka újból hajtja,
Szeretkezve szíved nyitja.
Könnyfakasztó boldog idő,
Tündérszárnyán ragyogva jő.

Agabe
2012.11.23. 19:04

 szivem_viraga.jpg

Szívem virága

Életem felhők felett szálló gondolat,
Szívemhez ölelt megannyi pillanat.
Harmatcseppel átitatott virágos bódulat,
Percé olvadt végtelen mozdulat.
Pislákolva tekintek megélt tegnapomba,
Homlokán fényességbe rejtező holnapomba.
Szállva angyallá lett jelenem,
Szívem virága, minden megélt szerelem.
Istenanya csókjától boldoggá születve,
Minden létezőt szívemben szeretve.
Élettől fénylő minden pillanat,
Szerelmével megáldott a pirkadat.
Foszlón lepereg a hazug hamis bája,
Kikelet szülte, szívében a párja.

Agabe
2012.11.23. 15:47

megszulettel_01_400.jpg

Megszülettél

Gyöngy betűkkel írom múltam.
Könnyek szórta ósdi pergamen.
Gyermek könnyek, mik rég száradtak.
S hogy játszik el az újabb gondolat.
Felnőni oly nehéznek tűnik,
Szívemmel napról napra újból játszik.
Gyermeki ártatlan, nem veszik a múltba,
S erőtől duzzadva szárnyalok újra.
Szárnyalok az égig, Atyának üdvére,
S lelek mennybéli oltalmat, Anyának ölébe.
Égi kacaj, mosolynál többet ád,
Lelkemben melegség, oly sokszor vigaszt ád.
Hegyet gördít utamba hasztalan,
Sötétlőn elbújva, megannyi arctalan.
Végzeted lesből is kaphatod,
Elhagyott, s ezt szemmel nem láthatod.
Ne feledd titkomat, megtartom hajnalon,
Születő napfénnyel ég felé bocsátom.
Szabadulás, szív parancsa elhangzott,
Ó mily rég, vágyam szóvá válhatott.
Égi könnyel gyönggyé lettél,
ANGYALEMBER MEGSZÜLETTÉL!!!

Agabe
2012.11.19. 21:44:33

 

 kek_madar_01_400.jpg

Kék Madár

Boldogságnak Kék Madara,
Szívembe szállt, s ott van hona.
Szárnyaló kép, így tekint rám,
Fényes Angyalként gondolva rám.
Körbenézek, felnevetek,
Véletek holnapom már most szebbé lett.

Boldogságnak Kék Madara,
Zenét szülsz most ablakomba.
Muzsikálva hallom hangod,
Szerelmesen ragyog Napod.
Álomporral megszórt dallam,
Szívem fája rügytől pattan.

Boldogságnak Kék Madara,
Szerelmet ád holnapunkba.
Gondom elszáll azon nyomban,
Fényességre hangol halkan.
Végtelen jóság szívembe áradva,
Égi törvény földire fordítva.

Agabe
2012.11.18. 23:00

 

fellibbent_01_400.jpg

Fellibbent

Fátyol fellibbent, idő lejárt.
Gondod ha volt is, most meglásd, elszállt.
Ki eddig csak félt, most is sírt, rítt.
Lángnyelvű óceán hátasán közelít.
Vasmarok szorítása végzetesen elér,
De így is van gyöngyhalász, ki partot ér.
Ki nem, tengerben lel új hazát.
S hiába volt, szédítve kuporgatta aranyát.
Égi terv rendjében valósul,
S ha kell, csókot hint átkon vérpadról.

Lángoló tenger, ha vihar dúl szívben.
Nem tudva miért, de kardot tart kézben.
Titkon is sorsnak igazát védve,
Azért vagy itt, hogy felébredjél végre.
Csókolva születik a perc, s érted álmodik.
Szűz emlékként él benned, már hajnalodik.
Mit szerető anyaként néked a Létező ad,
Szívednek temploma, végtelen nagy.
Ősz halántékodon idő véste barázdák,
Kortalan léted, szerelmes holnapod adják.

Agabe
2012.11.08. 22:42


 ettol_fenyesebb_01.jpg

Ettől fényesebb

Te azt mondod, pénzed hatalom.
Én azt mondom, szegény vagy ember.
Te hallatod, pénzeden megveszel.
Én azt, szegényebb vagy, s nem kell.
Te gondolod, életed fenékig tejfel.
Én tudom, illúziódba belé fulsz egyszer.
Te megteszed, lopsz, csalsz és hazudsz.
Én nem teszem, rajtad áll, csak vedd el.
Te nékem címzed, mekkora marha.
Én felelem, csak Isten előtt tiszta.

Fénylő magasságba csak az juthat,
Ki hegynek fel járja a reá szabott utat.
Igaz verejtéke csípi is szemét,
De annál tisztábban kapja lélegzetét.
S ki verejtékétől szabadulna,
Lefelé csak-csak könnyebb.
Ám utad végét nem a fényben,
Vaksötétben leled.

De nézd is meg, ki az urad.
Ki az, kinek szolgálsz, s eladod magad.
S ne kérd számon majd végső órán,
Csak tudd,
Miért állsz súlyokkal nyakadon, némán.
Az én Atyám busásan jutalmaz.
Te urad százszor fizetteti meg hatalmad.

Földi utad csak röpke kis epizód,
S tolvajként ne várd égi meghívód.
Tudd, ha most nem leled gerinced,
Jó Atyád előtt nem állhat meg lelked.
Ittléted legyen makulátlan tiszta,
Szereteted az, mi helyzeted javítja.
S legyen élted azzá, mivé teheted.
Ne kelljen szégyellned, mikor befejezed.
Mérlegen tetteid mind ott sorakoznak.
Lelkem tiszta, s ettől fényesebb a holnap.

Agabe
2012.11.07. 2:12

 

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

 

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.