Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed."
Marcus Aurelius

Névnap

2017. október 22. vasárnap
Előd, Korinna
A Nap kel 07:19-kor,
nyugszik 17:50-kor.

Holnap
Gyöngyi
napja lesz.

Oldalainkat 53 vendég és 0 tag böngészi



  eljott_az_ido_500.jpg

Eljött az idő

Csendesen életem, új napot kíván.
Ma volt az eddig, s nem tovább.
Sorsomon áldás, mit rég tudok.
Szívemből rajzolva, égi madár.

Egy hang, amely megérintett.
Egy pillanat, mely rég rám várt.
Álom, mely ébredve sem múlik,
Harmattal nyíló, illatos virág.

Eljött az idő, holnapom nyár,
Szerelmes szívvel, gondom elszáll.
Édes mosolyod meséli titkát,
Csodával repül, s csókomra vár.

Agabe
2013.09.07. 1:10

 almot_kerve_01.jpg

Álmot kérve

Szívből múlva fájdalom,
Emlékképek tegnapon.
Szemed mélye égi kék,
Oly rég láttam, most is szép.

Szívet rajzolt holnapomba,
Csendes estén két karomba.
Fénnyel úszva égi felhőn,
Álmot kérve, sosincs későn.

Ébredésed festett kép lesz,
Álomvilág része lehetsz.
Aranyalma édes álmod,
Szívedet kell jól kitárnod.

Égi madár csendes hangon,
Átrepül majd aranykapun.
Szívből szóló énekszóval,
Arany színnel, égi csókkal.

Agabe
2013.09.06. 23:20

 szivedben_csenduljon_400.jpg

Szívedben csendüljön

Rózsaszál, mely nem hervad el, csak újabb hangot komponál.
Egy szál, mely vihart is állva töretlen, ide-oda hajdogál.
Csend szavára figyel, s már szívedben hintán körbe jár.
Némán mosolyra nyílik ajka, s közben szeme is csak muzsikál.
Ezt küldöm, s kérem néked, ha az óra közben meg nem áll.
Szívedben csendüljön e dallam, s nyomban lelkedre béke száll.

Már most szebb az ősz, ha rá gondolok, hogy néked küldöm,
Mit e csodás dallamok rejtve égre rajzolnak, mi csupa öröm.
Dallamfelhők, melyek közelebb hozzák a napot,
S éjszakákon felfednek milliónyi, parányi csillagot.

Agabe
2013.09.02. 0:14

 egyutt_almodva_400.jpg

 Együtt álmodva

Rózsa. Csak egy szál.
Mit tőlem szívből megkapnál.
Tövise, ha szúr, tudom, fáj,
De illatával újból szállhatnál.

Rózsa. Egy újabb szál.
Mit tőlem már nem várnál.
Vörös színe élettel teli,
S tőle hétköznapod is mennyei.

Magányos rózsaszál,
Mi illatozva téged vár.
Életed része volt, tegnapod,
S hallod a holnapod,
Szívedben újból megkapod.
Ha akarod.

Ha akarod szívem szívedben,
Örök pillanat végtelenben.
Szíved adva álmodért,
Nem holmi elszórt apróért.
Hallva legszebbik szavát,
Látva csillogó aranyát.

Szíved elhagyott álmát,
Ha akarod, újból megkapod.
Újból megleled mosolygós arcát,
Életed édes, napos oldalát.
S éjszakád is csak csillagot hoz,
Együtt álmodva a holnapot.

Agabe
2013.09.01. 10:26

kiserom_01_500.jpg

Kísérőm

Kísérőm, időtlen szerelem.
Sírig tartó, halálos gyötrelem.
Kérve kéretlen hajtod kerekem,
S véled álmodom szebbé életem.

Te vagy végtelen magány.
Húzva lefelé szótlan ingovány.
Ketrecbe zárva szívem madarát,
Vadul vergődve csak hullatja tollát.

S Te vagy földöntúli öröm.
Csókod érzem borzongva bőrömön.
Csodálva mesés kelet titkait,
Álmodva tovább életünk álmait.

Agabe
2013.09.01. 1:10:10

 idotlenul_03.jpg

Időtlenül

Élem az életem, s nem félem halálom,
Ha eljön az idő, megyek s majd nem bánom.
Hisz csoda az élet, mindenik pillanat,
Virág nő, sarjadzik, végtelen Nap alatt.
Pillanat perccé lesz, s percből nő esztendő,
Szívedben egy lehetsz, s véled lesz Teremtő.
A csodát mi végtelen, bárhogy is képzelem,
Ég felé száll velem, emlékként él bennem.
Mindenik boldog perc, mindenik szép virág,
Véled lesz örömmé, időtlen szép Világ.

Agabe
2013.08.29. 0:07

 idotlenul_01_500.jpg

  

rozsad_tanca_01.jpg

Rózsád tánca

Mosoly, mi születhet vöröslő rózsából.
Érintő pillantás, szívünkben ott táncol.
Csendesen érez, lágyan csak simogat,
Hangtalan vigyázza meg nem szült álmodat.
Égi zenekar, mi kíséri táncunkat.
Mezítelen ismerve ismeretlen hangodat.
Szívemben ott dobog mindenik üteme,
Szemedbe pislantva, megérint kéksége.
Volt már, hogy fürödtem végtelen színében.
Mélyen bevésve ott lapul szívemben.
Most is vár emléked jövőbe kacsintva,
Emberként szeretve, s angyalként rajzolva.

Agabe
2012.08.28. 22:14

 

 hazajaro_01_500.jpg

Hazajáró
/Kárpát Haza, Szülőföldem/


Ide köt a hitem,
Itt szólít az Isten.
Ide köt a szívem,
Véle dobban csendben.

Itt dalol a legszebb ének,
Anyám szaván teremtésnek.
Gondolat itt tüzes csóva,
Tiszta szívvel égnek csókja.

Itt szült anyám könnyes szemmel,
Csókolt babám tüzes testtel.
Ősi utat tovább vinni,
Tiszta gyermek s megszületni.

Itt ragyog a Napunk égen,
Sarlós párja sötét éjen.
Itt vezet át Hadak útja,
Csillagösvény, múlt tudója.

Hozza elénk Csaba vezért,
Hős királyfit, s vele reményt.
Nagyvilágban nincs hasonló,
Csak hamis káprázattal bíró.

Utolsó napok vigyázó magánya,
Világteremtőnk Égi csodája.
Égnek kedves Kárpát ölén,
Dobog szívünk, örök egyként.

Boldogasszony Szülőanyám,
Égre rajzolt piros rózsám.
Kárpát haza, Szülőföldem,
Múltam s jövőm véled élem.

Agabe
2013.08.26. 20:37

 feledve_multadat_03_500.jpg

Feledve múltadat

Propeller szele az arcodba csap,
Körötted félelem, s nem süt a nap.
Végtelen mélységben halál az úr,
S gépedet vezetve szemedbe szúr.

Halálnak angyala némán lett segítőd,
Utadon úgy hiszed, vigyázód teremtőd.
Karodat nyújtanád, segíts a fájdalmon,
Mélységet tekintve látványa borzalom.

Ó mit ér az ember, ha itt van a vég,
Levegőt vennél, s ez rég nem elég.
Úristen egekben, parancsolóm.
Nem ez volt álmom, de ez lett valóm.

Szorítod ereim, s fájdalmam száll.
Több lőszer mit adna, ha úgyis csak fáj.
Emberi vakság, mi szívedbe mar,
Őrület határán vergődve hal.

Kitérnél gépeddel, da halál már vár.
Bármily hasztalan, ő karjába zár.
Többé már nem ereszt. Némán csak hallgat.
Életed elszállva szürke füst alatt.

Hol van hát igazam, fájdalmam felett,
Szeretve új élet régi helyett.
Szívemből mutassam, mi az mi szép.
Szeretet lángja mi örökkön ég.
Feledve múltad, s minden hibád,
Szeretve szülessen csodás új világ.

Agabe
2013.08.23. 21:33

 szivunkbol_szulessen_400.jpg

Szívünkből szülessen

Szerelem íze, te csodás égi gyümölcs.
Végtelen mélység, határtalan s fennkölt.
Várhatok rád éveken át hasztalan,
Kísérve a folyót magányosan, parttalan.

Egyszer aztán csak csendből itt teremj,
S megváltoztasd addigi életem.
Újból rajzold ragyogó fényedet,
S elhomályosítsd a tündöklő kék eget.

Elhozd mennybéli csodáid,
S Földön meséld tovább közös álmaink.
Álmodjuk együtt színesen napjaink,
Szívünkből szülessen minden, mi ott lakik.

Agabe
2013.08.11. 9:58

tuzed_kerem_01.jpg

 Tüzed kérem

Véget nem érő hamis sorok,
Egymást nem értő korok.
Folyamatos küzdelem életért,
Számolatlan könnycsepp létedért.
Súlya hányszor kérte élted,
Szíved nem hagyva, most is félted.

Kiért könnyed fagyottan karcol,
Lelked csapzottan most is harcol.
Hideg széllel arcodba csap,
S testet hagyva lelket csonkol.
Neeem! Fájón hallod belülről.
Nem kezdheted megint elölről.

Istenem! Légy most vélem!
Száz és százszor ugyanúgy kértem.
Csendes tüzed szívből adnád,
Múltad élét tompítanád.
Mond, eddig miért engedted?
Szívem tépve, hogy tehetted?

Csendes békém már nem félem.
Fagyos éjen tüzed kérem.
Fénye szívem melengesse,
Ki nem hunyva szeretgesse.
Vélem vagy hát örömkönnyben,
Csend szavában létem élem.

Agabe
2013.08.10. 5:05

 keken_ragyog_01_400.jpg

Kéken ragyog

Szépséged vetekszik
mindennel, mi csillog.
Égen futó szivárvány
arcodon mosolyod.

Szemed színe kéken ragyog,
Lelked mélyét tükrözi.
Szívem vágya kulcsot lelni,
Szívkapudon belépni.

Szív szavára figyelj csendben,
Álomvilág ott terem.
Csókot lopnék szép ajkadról,
S kivirulna Szerelem.

Agabe
2013.08.08. 22:10

feny_es_arnyek_03.jpg

Fény és árnyék

Fény és árnyék.
Szemedben látszik.
Fény és árnyék.
Szívemmel játszik.
Fény és árnyék.
Mosolyod halálom.
Fénnyé válnék,
Születő álmom.

Agabe
2013.08.08. 17:37

  feny_es_arnyek_01.jpg

 

feny_es_arnyek_02.jpg

 

 

 

mosoly_es_konnyek_kozt.jpg

  Mosoly és könnyek közt

Némán eltűnve,
Hallgatásba burkolva.
Oltár előtt térdelve,
Kereszthalált megváltva.

Minden percedhez
Egy emlék köt.
Pokolban is égve,
Vagy szállva felhők közt.

Újra szabad leszel,
Újra szárnyalhatsz.
Minden ódon emléked,
Engedd csak útjára.

Mit megéltél,
Minden halálod.
Kínzó fájdalmad,
Mit múltadban találod.

Születésed reményével,
Újból kapott esélyed.
Elszalasztott álmaidat,
Nem kell újból megéljed.

Könnyek áztatta, ócska papírra,
Kőbe vésve, fába róva.
Szív szava mi egyetlen örök.
Minden más, csak felesleges körök.

Ragadd hát kézbe gyeplőd,
Szárnyaljál égi felhőn.
Életed most újabb epizód,
S legyen szíved szava tanítód.

Agabe
2013.08.06. 23:34

szived_melyen.jpg

 Szíved mélyén

Életed egy útvesztő,
Megharcolva érted jő.
Árnyékként csak követ,
S eléd áll, mint követ.
Ki álarcot hord,
sötétben,,
Zenéje szóló akkord.

Végtelen a lehetőség,
S rajtad most is felelősség.
Miért szültek e világra?
Ébredtél már másra?
Mit teszel és mit gondolsz,
Lelkedből csak tisztán szólsz?
Vagy hamisan csak bólogatsz,
Némán tűrve hazudhatsz.
Életed csak pénzből áll,
S ártó végzet kiabál.

Vajon majd mi lesz ára?
Most is buknál, sokadjára?
Újabb jelet megkapod,
S már régi élted ott hagyod,
Emlékül szólva tegnapnak,
Útjelzőt tartva másoknak.

Hamis arany ártón csillog,
De szíved fénye most is ragyog.
Benne lelked öröm tüze,
Isten hangja, Élet vize.
Örök ifjon örök álmod,
Szíved mélyén megtalálod.

Agabe
2013.08.06. 22:24

 

    

 

     

 

 

 

igaz_ut.jpg

 

Igaz Út

Végtelen a kerék, mely örökké forog,
Törvényt sem ismerve, vakon csak robog.

Sorsokon gázolva nyomorúság éhe,
Élteken lakmároz, s lelkek a bére.

Időtlen hosszúság, eszement végzet.
Mi az, mit taníthat? Vagy az is csak képzet?

Mily sokszor próbáltuk, elhagyva tegnapunk,
Szüntelen keresünk, de megoldást hol lelünk?

Világnak mely zuga rejti a titkokat?
Némán nem folytatva, hallva a hangodat.

Valóban bábszínház mindenik életünk?
Sorsunkba fulladva mást nem is tehetünk?

Mily balga, ki hitében hagyatva.
Üresség szólítja, s elnyeli mulatva.

Vakságra világos. Szívedet felnyitja.
Teremtőnk Fényesség, s imára szólítja.

Mindenik fiát, ki a Fényben fürödne,
Lelkébe újból, szeretve költözne.

Szeretet Végtelen, Fényeddel világos.
Egyetlen Igaz Út, Istennel határos.

Agabe
2013.07.27. 23:16

 

  

 

ott_talalom_01.jpg

 

Ott találom

Könnycsepp csillan arcodon,
Szíved fájón tegnapon.
Megélt hangos fájdalom,
Mit levetkőznél oly nagyon
Álmot sejtő régi napon,
Csendesedő hűs nyugalom.

Élet adta örök vágy,
Megleld szíved aranyát.
Szerelmedet hol találod,
Kiben látod édes párod?
Hol hát kincsed, szép szerelmed?
Egyetlened miben rejted,
Hol keressed?
Gyógyír vajon hol fakad,
S ki lesz ki majd szárnyat ad?

Csillagkapu benned bújva,
Múltba tartva visszahúzna.
Szép szerelem igaz tüze,
Égi álom teljesedne.
Hol az álmom szép határon?
Újabb ágyon, újabb vágyon?
Égi csoda szívbe rejtve,
Nem is titkol, nem is kertel.
Nézz csendesen szép szemébe,
Szíve tüze Napot festve.

Újabb napon újabb perc,
Szívem hallja énekelsz.
Szemed nézve tiszta varázs,
Múltunk adta örök parázs.
Parázsból majd mi születhet,
Égi madár, újabb kezdet?
Égen futó útirány,
Fénnyel teli szivárvány.
Kövessed hát tiszta szavát,
Szívből szóló égi hangját.

Igaz szóban igaz álom,
Szerelmedet ott találom.

Agabe
2013.07.18. 0:43

 

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.