Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz szerelmüket."
Paulo Coelho

Névnap

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa
A Nap kel 05:53-kor,
nyugszik 18:03-kor.

Holnap
Klaudia, Alexa
napja lesz.

Oldalainkat 46 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic


Borús napok

Hogy mérik az életet,
Hogy ér adják?
Mennyit ér léleknek gyötrelme,
Míg jő a megváltó halál.

Hontalan az országúton
Vadul mardosó végzet,
De kérdem én.
Mikor jő már végre
az a szeplőtelen kikelet?

Felnézek az égre,
A Napot még takarják.
S hiába is virul szívem,
A pillanat még borút lát.

Ború mögött sok fájdalom,
Könnyel teli folyót ád.
Erős sodrás, nehéz úszni,
S az örvény még le is ránt.

Hagyd hát sorsod, teljesedjen.
Az ár egyszer elcsitul.
Gondviselőd Véled lészen,
S jobbján az Ég is kitisztul.

Agabe
2015.12.09. 8:11


Érték

Fény virága szememben szikrázik.
Álmot látva, lapot húzva,
Bajtól mit sem félve
Csak tovább álmodik.

Szív, ha kardot ránt,
Nem véredért teszi.
Igazat védi fényével,
S ármány hazugot elűzi.

Igaz szó értéke aranylik,
Holnapot építő szivárvány.
Ékesszólón napod ragyog,
S szíved örömtől sugárzik.

Agabe
2015.09.30. 0:55

Az élet gyöngyök sora, málá.
Melyen végigjárva csendet, újra és újra eljutunk egy pontra, hol Istenanya és Istenatya már vár.
Készültek s várnak. Rád s rám.
Keblükre öleljenek, mint kedvesüket, s szívedben érezd az élet lüktetését, csillagok ragyogását, szarvasok bőgését.

Olyan szép az élet, s jó élni benne.
Csodák sora koszorút fon körénk, s álmok születnek percről percre.
S a valóság nem más, mint szeretetben együtt álmodás.

Agabe
2015.09.08. 21:00


Nyíló virág illatában

Van, hogy ím a sivatag,
Átkelve óceán hasító
Hullámot éleszt álmoddal,
Melyre rádőlve utazhatsz.

Végtelenbe vetett hited,
Rajzolja lépteid tova,
Álmosan ébredő fényed,
Ím, hol már vakító nap.

Hunyorgó pillantásod huncutul,
Kapud tárod most elébem,
Holnap ölelése vágyakozó,
S szőke fürtöt értünk szül.

Rám tekintve szigorú, s boldog,
Hisz vágyakozón értünk ragyog,
Mézet csorgat, s mindennapok,
Véled édesek a megszült álmok.

Gyermeki hang köztünk éled,
S ébredése örömteli, fényhozó.
Messzi távol oly közel ér,
Szíved tudja, s már nem fél.

Mindez bennünk, s értünk,
Hallod szívét, már rég dobog.
Nyíló virág illatában
Világ is csak értünk forog.

Agabe
2015.09.08. 9:44


Álmok útja

Az álmok némán születnek.
Némán, hogy aztán életre keljenek.
Megérintsék látatlan lelkedet,
Legmélyebb, valódi lényedet.

Ellenségtől fegyvert elvegyél,
Szárnyakkal Napba égve repüljél.
Szenvedéllyel töltsék meg napjaid,
Csókokkal hintsék forró vágyaid.

Borút fedjen csendes mosollyal,
Tisztán érezd mások fényeit.
Zenét halljál lelkedből némán,
S ne legyél többé magad oly árván.

Isten szavát sajátként szerethesd,
Vágyadban mélyen alámerülhess.
Párodat világban, egységben megleljed,
S véle boldogan egymást csak szeressed.

Agabe
2015.09.08. 4:30


Szerelmed ajándéka

Lopva a perc, néma álom.
S holnapom jelenemben látom.
Hol álmos tekinteted szótlan,
S arcod látva kérőn hagytam.

Kérőn néz szomjazó szemed,
Csókra éhes ajkad szemez.
Öröm könnyei hullnak most alá,
Jobban féltsd pillanatod dalát.

Jobban féltsd, mint múltadat,
Mely egyszer már meghasadt.
Szívünkben remeg még fájón,
Lopva a perc, néma álom.

Nap tüzét szívem ontja,
Hold ragyogása esti gyertya.
Sejteti, bőröd puha bársony,
S felszántja mélyen csókom.

Ajkam ajkad érintve szól,
Szótlan virágdalt dalol.
Perc aranya csóktól fényesüljön,
Szívünk némán egyesüljön.

Néma kiáltás görcsbe rándul,
Mikor ölelésed szorítássá enyhül.
S csodában fürdik néma pillanat,
Mert lelkünk egekben szárnyalhat.

Honnan vissza se térne önként,
Isteni létbe feledkezne tüstént.
Örömbe zárt végtelen szabadság,
Nékünk szánt örök igazság.

Agabe
2015.09.08. 1:55

Csak Néked!

Néma esti árnyak,
Hosszan Reád várjak,
Szívem fényes aranyába,
Csókkal beleálmodlak.

Sok életünk múltban,
De mindaz már hol van.
Hamis letűnt emlék,
Mit újból nem is kérnék.

Jelen ébredés fontos,
Hol szívünk nem álmos.
Éber, s nem alszik Csongor,
Mint már oly sokszor.

Most Rólunk szól a perc,
S mindenik pillanat,
Némán szívből várok,
S aranyalmát látok.

Gyümölcsöt Nékünk terem,
Rég tudja már szívem.
Hol pillanat beragyogja,
Szótlan álmot fonva.

Csak Néked!
Csak Néked dalol szívem,
Szép pacsirta hangján,
Fénylő aranyalmán.

Csengő barac szívemben,
Mit szíved hallat estélen.
Odabújva magányodba,
Tüzet éleszt álmodba.

Csodás fényes nap,
Szívemből ragyoghat,
S mosolyod mi azt súgja,
Ránk vár édesen a holnap!

Agabe
2015.09.08. 1:00


Áldomás

Arcom az arcodhoz ér,
S a fény, mi szemedben világolt,
Most szívünkben lüktet tovább.

Vérrel telítve a pillanat,
Melyben nem kell álmodnunk,
Csak érezni szerfeletti valóságot.

Megélni pillangó táncát,
Mely varázslat a tűzben,
Színekkel teli ébredő álomkép.

Holdat ölelő napfény,
Ártatlan létező holnapunk,
Beteljesítve Szűzanya néma kérését.

Melyben némaság szava,
Szent igéző áldomás,
Végtelen óceánt átszelő bárkánkon.

Agabe
2015.09.01. 15:46


Éledés

Boldogasszony anyám,
Édes arám,
Légy szívbéli hű mátkám.

Édes hazám,
Árva szívem,
Érted dalol madár a fán.

Szívem érted,
Álmot vértez,
S meglelé az aranyalmát.

Tündér honban,
Virágomban,
Véled lészen holnapunk.

Szívünk fényben,
Éledésben,
Ámot létezésbe aranyoz.

Agabe
2015.09.01. 14:57


Tündérek tánca

Tündérek tánca,
Szívemmel látva,
Érzéssel vágyva,
Köztük legyek.

Víztükör csillanva,
Virágzó rét szava,
Nektártól édesül,
S otthonra lel.

Csöppnyi kis pillanat,
Simogat Nap alatt,
Szemedben felcsillan,
S reád kacsint.

Fogjátok két kezem,
Táncunkban meglelem,
Mosolyod ragyogja
Szíved szavát.

Fényed már nem fakul,
Holnaptól ránk virul,
Életnek szépsége
Bennünk ragyog.

Agabe
2015.08.26. 14:44


Kék madár

Reggeli napsugár, mi ablakomon kopogtat.
Madárdallal horgolt hajnali pirkadat.
Fészkét hagyó sármány feléd repül,
Szavát hagyván szívéből dalol.
Nem kérdi hallod e zengő énekét,
Némán füledbe, s szívedbe duruzsol.
Simogatón hallod, s bőrödön borzol,
Megannyi szikra szívünk tüzéből.
Ég kékjét festi madárdal csendje,
Szívünkben összeér tüzünk fényéből.
Kék madár szívedre boldogan száll,
Hol is van végtelen álomhatár.
Szívedben szerelem, Égi fényt hozó,
S ragyogva szűnik félelem s határ.
Holnapod jelenben, de búvik még tova,
S értünk jő segítve angyalok hada.

Agabe
2015.08.26. 10:00


Végtelen óceán

Végtelen óceánja hatalmas,
Szíved szava tartalmas.
Csenddel üzenve hallom.
Szerelem dala némaság.
Holnapod rajza halvány,
Mit jelen tolla rajzol meg.
Hegedű mi érzést fakaszt,
Szemedből cseppként gördül.
Kerek arcodon lefutva,
Hullva Végtelen óceánjába.

Honnan fakad e cseppje?
Szíved vérző sebéből,
Vagy álmod végtelenjéből,
Mit nem leheltek élővé.
Tövistől vérzőn a perc
Mi koronáddá nőtt.
S holnapod ajkára csókol,
Ha néma percedbe vágyol.
Csended szava tartalmas,
Hol Végtelen óceánja hatalmas.

Agabe
2015.08.26. 0:38


Napnak tüzes vágya

Úgy szeretlek, mint Mindenségben
Gyönyört fakasztó csillagvilágot.
Napvilágnak szült fénylő gondoskodást.
Vérem az mi forr, s tovatűnő álmom
Hadonászva álmodik tovább,
Nem értve világ bús zaját.
S feledve érthetetlen vak zakatolását,
Melyben örömtől gyatra fergeteg
Halad felénk, de még réveteg,
S várakozó a perc, némán hempereg.
Tovatűnő magányos üvöltés,
Mi felébreszti létezőben a vadságod.
Hallomásból félve Napnak tüzes vágyát,
Hisz sziszegve még füledbe csókol hazugul,
Dermedten mosolyba alkonyul,
Szemfedőnk álomportól részegülve hull.
Alá a magasság végtelen óceánjába,
Szelídülve bárányfelhő képében járva.

Agabe
2015.08.26. 0:13


A pillangó dala (gyönyörűsége)

Gyönyörű, mint mikor a női lélek rózsája szirmait bontogatja, s felfedvén legmélyének rejtett titkait a Nap éltető sugarának,
Hívogató nektárja, mely lényének eszenciája, rejtett önvalója, Nap tüze hevében lángra lobban, s végtelen szerelemben ég.
Hogy aztán egy szívbéli átváltozással, áttetszőségében ragyogó pillangó képű gyönyör álmot élesszen ajkaival a világra.
S eggyé olvadva Napnak sugarában, fényre váltan már maga legyen a Létező Forrás, mely kiapadhatatlan, s időtlen, mint maga a Létezés.

Agabe
2015.08.25.


Csillaghullásban

Kiülök lábam lógatni csillagok tengerébe,
S szerelmet vallok szívem Kedvesének,
Amint Ég tisztasága az én bírám,
Szerelmem úgy szíverőm záloga.

S amint hullnak csillagok alá,
Az én tüzem úgy repít felé,
S gondolatja végtelenbe érve,
Némaság szavának örök tükre.

Mert villanásnyi pillanat végtelen nagy szelete,
S megértvén a titkok álmát, fénybe szült kép s hangulat.
S ártásnyi délibábod zsibongva hallgat,
Helyt adva szívünk virágzó kacajának.

Agabe
2015.08.13. 1:16 Szentendre, Pismány-hegy


Égi szólam

Honnan szél a förgeteg,
S ha lecsap rád mért szörnyeteg?
Miért? Ki lát, ó messzeség,
Szívben érző kedvesség.
Nyitott szíved, mint láthat,
Ha beleadod önmagad.
Igaz lényed, igaz valód,
Akarattal fizesd adód.
Csak nélküle jutsz előre,
Hagyd magad ki belőle.
Ne legyél más,
Csak CSEND.
Szél s a finom levegő,
S mint lépnek, egy-kettő.
Hangod ekkor égi szólam,
Mely csendből mesél rólam.
Szíved kitárt aranykapu,
Csodás, égi, sokszólamú.
Hangszer, mely szépen muzsikál,
Minden földi angyalnál.
Hisz azok vagyunk némán.
Mosoly Isten arcán.
Könnycseppbe boldogság oldva,
Égi pillanat álmodva.
Agabe
2015.08.10. 14:33 Margitsziget


Tűz szava


Tűz, szikra, parázs.
Szótlan áldott varázs.
Napnak fénye lenyugvóban,
Szív dalában megbúvóban.
Áldott, édes pillanat,
Mit tüzes varázs megadhat.
Lélekúton nyargalóban,
Táltos dobban erő dobban.
Tán utad előre tart,
S nem hányatott világba,
Hol két kezed keresztben,
S nem hitedet jelölten.
Mert félelem, mi megoszt,
S markában tart,
Ne tudd elérni erőd,
S keserűség megtölt.
De látod amottan fel jő,
Horizonton egy felhő,
Mely igaz még takarja,
De Néked hozza a Napot.
Mely benned ragyog mióta,
Teremtőd megálmodta,
Lényünk, mely fényben összeér,
Hisz MI vagyunk a világ.
Mi vagyunk a Nap s a Hold,
Mi jókedvvel dalolt,
S hiába is ágaskodik,
A szíved fényben lakik.
Nem árthat gonosz erő,
Ha benned szól Teremtő.
Bízz magadban mától,
S fátyol nélkül látol.
Áttörést hoz sorsodban,
Nyisd ki szíved mostodban.
Lásd a biztos pontot,
S fényben éred holnapod.

Agabe
2015.08.09. 16:01 Lánchíd


Emlékmás

Útra szórt szögek
Felsebzik bőrödet,
Félve élt múltadat,
S játszva eszik idődet.

Hol a lámpás,
Mely szívedben világol,
Sötét éjen védő falad,
S mindent árnyékol.

Hogy találjon utat
Napnak fénye pirkadat,
Hol játszik a végtelen,
Szembeszúrt gondolat.

Homlokod ráncai
Olvassák gondodat,
Asztalt terítve,
S meghívva poklodat.

Mit némán ásítva
Csapzottan álmodol,
Rettegve ébredsz fel,
S hazugság megvádol.

Hol perced aprópénz,
Semmit érve átkarol,
S emlékké fonnyasztva,
Lelketlenül abrakol.

Higgyed jóllakottan,
Nem ébredsz fel,
S hazug álmod teje,
Ármányt nevel fel.

Óriás törpét játszva,
Tükre légy percednek,
Semmi szavát szajkózva
Ne lásd magad embernek.

Légy csak emlékmás,
Holnapod kísértete,
Hasztalan álmodva,
Délibáb részlete.

Agabe
2015.08.07. 0:11


Szomorú szív

Van, hogy szomorúság költözik szívembe,
Látva világot, hogy ilyen.
Látva szívemben létezőket,
S kívül, hogy éltük felém milyen.

Nem értve rejtett titkait, miért némák,
Miért nem élik, mit sorsuk rendelik,
Sötétben tartva lényüket hasztalan,
Szívükből félve néma perceik.

Miért búvik meg az erő s alszik holnapig,
Mikor jelenben érte már a pillanat,
Némaság zárkában a mosoly még fergeteg,
Ha fogja múltból egy gondolat.

Nem értve álmom, mit szív szava rajzol,
Néma csendesség poros úton, lassan jár.
Reményből táplálva szívem virágot hajt,
S illata mindünkhöz színes madárral száll.

Agabe
2015.08.05. 8:24

Felejtés ára

Ha végigtekintek múltamon,
Könnycseppek, néha vérrel írt adók,
Melyet áldozatként tettem eléd,
Szívedből élhesd most sorsod.

Kérheted a felejtést,
De időnek vasfoga csak vicsorog,
S ha nem tűröd a jelened,
Arcodon újabb könnycsepp csorog.

Mert látnod kell az árát,
Felejtésnek bérét,
Szívedet be nem csaphatod,
Úgy is megkapja részét.

Csak várd, csak várd,
Mézesmázosan hízelgő holnapod,
S tudd, nem mindig hárfán szól,
Simogató hangon dalod.

Van, hogy csak üstdobod szól,
Melyre lelked nem járhat keringőt,
S nem rajzolhat szívedbe,
Csak mennydörgést, sötét felhőt.

Agabe
2015.08.05. 3:24

Békesség

Béke van a szívemben,
Némaság, mi muzsikál.
Tiszta erőt bújtatva,
Csendben hazaszáll.

Néma álom kaput nyisson,
Végtelenből hazavár,
Életemben virág nyílik,
Szépet rajzol, s csoda vár.

Agabe
2015.08.03. 19:40

Lángunk ragyogjon

Oldott árnyak,
Zubogó víz.
Csendből hallom,
S magával visz.
Tova tűnő képen,
Jelen csodájából,
Felismerve Téged
Jövőnk álmából.
Fények úsznak tova,
Ringatózó vízen,
Felkészülve vártam,
S indulnék is készen.
Szívedbe tekintsek,
Mit régen vágyom,
Néma dervis tánca,
Mit elmesélt az álmom.
Melyben fény voltál,
S néma tüzem,
Mitől pörgött, forgott,
S zakatolt a szívem.
Lelkem tüze voltál,
Felolvasztva jegem,
Szívem lámpásának
Szikrát adva üzent.
Végtelen a jóság,
Álmos a félelem,
Oldódjon a sötét,
Szívemből kérhetem.
Mi bilincsbe verte
Lényed, s szabadulást,
Most köddé váljon,
S feledje is bántást.
Mert szívem tiszta,
Telve jósággal,
Szerelmes szavakkal,
Néma vígsággal.
Vigyáz Rád némán,
Lángunk ragyogjon.
Holnapunkba érvén
Eggyé válhasson.

Agabe
2015.07.30. 23:28 Vigadó tér


Élni

Fénysugár a horizonton,
Égre nyíló kis ablakom.
Általjutva hazaérek,
Szív dalában csendet érzek.

Néma húrok így pendülnek,
S hangtalanul hazavisznek.
Égi honban teljességem,
Mit szívemben most is élem.

Agabe
2015.07.30. 10:46


Élni annyit tesz,
Szívedben tudni a teljességet!

A teljességet csak önmagunkban találhatjuk meg.
Minden más keresés hiábavaló vesződség,
Ugyanakkor a játék része. Az út maga.
Persze a keresés örömet és fájdalmat is hoz egyaránt,
Melyek minden megéléssel közelebb visznek önmagunkhoz,
Isteni Önvalónk, Teljességünk megéléséhez.
(Agabe)


Hetedik

Hatszor szólott égi szó.
Most csendre nyílik Vigadó.
Néma csendben öröklét,
S a Hetedik Te Magad Légy! :)

Agabe
2015.07.28. 18:39 Vigadó tér



Teljessége

Hogy ha nézed képemet,
Benne láthatsz életet.
Sok múlt szülte barázdát,
Tenger mosta homokját.
Könnytől ázott pergamen,
Régmúltamból sok ómen.
Melynek súlya nem nyomaszt,
Fénnyel telve szív fakaszt.
Újabb könnyet arcodra,
Mit csókunk töröl tisztára.
Némaságban együtt voltunk,
Teremtésben külön váltunk.
Szív bolyongva kereshesse,
Másik felét megélhesse.
Önnön lényünk teljessége,
Szív szavában felismerve.

Agabe
2015.07.28. 18:17 Vigadó tér


Ott születtem

Hogy ha nézed gondolatom,
Peckes bajuszt rajzol Napom.
Égre nyíló lajtorjámon,
Vándorbottal végigjárom.
Mint tűnő harsány szólam,
Nevettében elém pottyan,
Sok világból legszebbikbe,
Pont a szívem közepibe.
Arany ajtó onnan nyílik,
Hazatérvén Otthon rejlik.
Szeretőn, Égi Fényben,
Ott születtem, messzeségben.

Agabe
2015.07.28. 18:00 Vigadó tér


Szíved nyíljon

Gyöngyök fonta szép koszorú,
Csodás fényben nem szomorú.
Vidám érzés szívből ragyog,
Gondod, bajod rég tegnapod.
Jelen csendje teremtő kéz,
Holnapodba messzi elér.
Nincs más dolgod némaságban,
Szíved nyíljon virágában.

Agabe
2015.07.29. 17:44 Vigadó tér


Érezzed a színeket

Pásztor botom égre tartom
Kérőn nézvén, s néma hangom.
Mit szív dalában érzel
S felcsendülve hallgatsz,
Érzőn múltban járhatsz,
Szemedben könnyet fakaszt.
Könnyed ölelés,
Mely felszárítja könnyed.
Némán álomporral
Hinti meg a szíved.
Érezzed a színeket,
Melyet közösen rajzolunk,
Csodás égi dallamot,
Játszva érjük holnapunk.

Agabe
2015.07.28. 17:35 Vigadó tér


Csendület

Harmónia, csendes szólam.
Álom nélkül nincsen dallam.
Színes álmod szimfónia,
Szíved játssza holnapodba.

Agabe
2015.07.28. 17:19 Vigadó tér


Eléd járul

Teremtésben búvó szépség,
Áthatón Mindenség ereje.
Csendesedik alkonyaton,
S felvilágol szeplőtelen reggelen.
Percek érnek, órák telnek,
Milliónyi pillanat.
Számolatlan élő csodát
Rejt mindenik hangulat.
Ólmot öntő fájdalommal,
Felébreszt most félelmed.
S ha belül éled érző szívvel,
Gyorsan enyhül helyzeted.
Mert szíved csoda, ékes gyöngyöd,
Fénylő Napod, holnapod.
S ha csendben éled perceidet,
Csodást rajzol hajnalod.
Napnak Fénye újból köszönt,
Újból Te vagy kikelet.
Tartsd az irányt, ne térjél le,
Szebbé válik életed.
S ha imád el jő, testet öltve,
Eléd járul végzeted.
Szabadulást szívből nyerhetsz,
S arcon csókol Kedvesed.

Agabe
2015.07.28. 17:02 Vigadó tér


Lássalak

Mutasd Magad, lássalak.
Had ismerjem vágyadat.
Had érezzem szívemmel,
Mit szíved rajzol tüzével.

Agabe
2015.07.18. 7:00


Varázslatod

Esti órák, csendes árnyak.
Csak egy érzés, s némán Te VAGY.

Szívemben már régtől fogva,
S most léptél a holnapomba.
Itt vagy vélem néma csendben,
Szívemben, nem messzeségben.

Adj szívemnek menedéket,
Végtelenben öröklétet.
Szívünk szava virágos rét,
Imánk tüze kettőnkért ég.

Figyelsz rám, s egy könnyet ejtesz,
Kristályként, mit nem is rejtesz.
Megváltva most, szívünk ragyogj!
Szerelmetes varázslatod.

Agabe
2015.07.11. 23:19


Ketten

Az idő a MI társunk.
Mellénk szegődtél, s elfogadtunk.
Egymás mellett lépdelve,
Kéz a kézben járunk.

Szíved körül falak védnek,
Ne sérülj, mint sokszor.
Ha kell, pajzsod ölel Téged,
S meggondolod százszor.

Mikor tégy Valód szerint,
S mikor tégy ellene.
Mert múltban sokszor,
És sokat bántottak vele.

De nézd a hajnalt,
Mily csodás a kelő Nap.
Minden sugara Fénnyel köszönt,
S mindent szívből Érted ad.

Ha szíved hagyod, megnyílik.
Napnak sugarát magadban élni.
Ragyogva benned új lét köszönt,
Szépséget hozzá nem lehet mérni.

Csodás perc, melyben ketten ébredünk,
Felismerve egymásban önnön részünk.
Ikerörvény, szívünkben régtől kavarog.
Teremtve némán Isteni Pillanatot.

Agabe
2015.07.09. 10:03


Érzés tudja

Csodás Világ, Csodás Élet!
Jó érezni, újból Élek!

Virágot látok szemedben,
Mi mosolyt rajzol arcodra.
Ébresztőt fúj szívünkbe,
S élet már nem mostoha.

Hangtalanul belopózva,
Itt ragyog a pillanat.
Lassú léptek, szelíd árnyak,
De kitartón egy gondolat.

Itt vagy újból, igaz lehet?
Nem vagy hamis árnyalat?
Csendes éjben szíved érzem,
S érzés tudja, újra VAGY.

Bármily messze, kies távol,
Szívünk vadul kalapácsol.
Kimondatlan mégis tudjuk,
S érezzük, hogy hiányzol!

Első percben jó barátom,
Másodikban varázsütés.
Harmadikban édes álom,
Néma szívben egyesülés.

Szívünk nyílik, s közeledik,
Álmunk lassan testet ölt.
Holnap égre tekintsél fel,
Nap fényében nincsen böjt.

Néma hegyek, szótlan vársz rám,
S én óvatosan lépkedek.
Égi Anyánk ennyit szól csak,
Szerelmetes Szívetek.

Agabe
2015.07.07. 9:00


Világokon átívelő


Világokon átívelő szerelem,
Itt lángol most is szívemben.
Tüzével szívedbe fényt adtam,
Múltban sokszor érted haltam.

S feltámadva újabb élettel,
Felvértezve szívbéli reménnyel,
Hogy a kor, melybe születtünk,
Némán, már nem tesz ellenünk.

S lásd szívünk csendes virága,
Könnyekkel öntözve a holnapba,
Hogy nyitja végtelen szirmát,
Beváltva kettőnk örök álmát.
Agabe
2015.06.29. 21:40


Napot rajzolj


Szerelem létezésem.
Szerelem gondolatom.
Szerelem végzetem,
És szerelem angyalom.

Bőröd bársonya lélegzetem,
Szemed csillogása éltetőm.
Angyali mosolyod eledelem,
S csókod hozza minden erőm.

Virágszirom minden perc,
Mit véled ád a Teremtő.
Napot rajzolj közös égre,
S ne takarja soha felhő.

Lelkünk színes virágos rét,
Mit pillangó jár csendesen.
Édes nektár álmot hint el,
Együttlétben szerelmesen.

Agabe
2015.06.27. 18:59


Egymásnak teremtve


Szívemben csók nyargal,
Reszketőn szivárvány.
Szépségben meglapul,
Színesedő álmán.

Álmában ébredő,
Kikelet s hajnal.
Véle sok esztendő,
Mit megélhettél bajjal.

Lásd meg a kapukat,
Fényt hozva jelenbe.
Tárd ki a szívedet,
S nézzél a szemembe.

Isteni tűz,
Kettőnkben világol.
Szerelmet érezvén
Szívedben, nem máshol.

Ott vagy a szívemben
Öröklét mezején.
Tudjad a dolgodat,
Lépcsőnek peremén.

Lépkedj hát magadban,
Érd el a szárnyaid.
S ha megvannak, öltsed fel.
Repüljél hajnalig.

Hajnalban megcsillan
Nap fénye arcunkon,
Szívünk majd összeér,
S ragyog fényoldalon.

Egymásnak teremtve
Élhetjük életünk.
Egységben szívünkben,
S új napot festhetünk.

Ecsettel teremtve
Új gyermek arcokat.
Kik vérünkből vérré lesz
Teremtő pillanat.

Ragyogva létezünk,
Örömet megélve,
S kapun majd átlépünk
Örök szerelembe.

Agabe
2015.06.26. 8:50


Világtól sem félem


Álmodtam egy világot.
Melynek szíve volt az élet.
Kék égen felhők úsztak,
S alattuk semmitől sem félek.

Volt három gyermekem,
S te voltál az anyjuk.
Szeretőn hozzám bújtál,
Hisz vigyáztam, mint apjuk.

Megcsodáltam mindhármukat,
Bennük volt a szikra,
Isten fénye felragyogva,
Arcukra volt írva.

Tiszta szemük csillogása,
Csendes nyári eső.
Simogatón végigmossa,
Mit múltunk hoz ma elő.

Könnyes arcunk néma zápor,
Csóktól édes pillanat.
Szívem szólna újra százszor,
Mi múlton pecsétként maradt.

Szívünk hozzál újabb napot,
Mi felragyoghat vélem,
S jövőm véled folytatni,
Világtól sem félem.

Agabe
2015.06.26. 0:02


Megpihenve


Édes lélek tölgyfaágon,
Madárfüttyös csoda dal.
Leülsz békén fatövében,
S véled szállva úgy nyargal.

Messzi vidék, kies puszta.
Tegnapunknak jussa.
Jelen idő, fogd a kezem,
S ne fordulj már vissza.

Letűnt idő, málló festék,
Kezemben volt régtől fogva,
Mint néma árnyék elsuhanva,
De szabad immár újra.

Minden álmom, minden vágyam,
Megpihenve mostban.
Szép orcádon könnycsepp csillan,
Szertefut, s elillan.

Virágszirom takaróm most,
Illata mi lelket tart.
Békés otthon szívemben van,
Isten ölén csendes part.

Agabe
2015.06.25. 22:35

Szerelmetességben

Érintem kezeden bőrödnek bársonyát.
Simogatva érzem szemeid pillantását.
Csóktól édes pillanat, itt nyugszik szívemben,
Mindentől jól rejtve, újabb csodát remélve.
S még most is azt érzem, álmodom,
Mikor tekinteted megpihen arcomon,
S lehelve a pillanatba megannyi varázst,
Szívemben olthatatlan szítva izzó parázst.
Szótlanul állva a csendbe meredve,
Megannyi álomkép kelne most életre,
S rajzolná valósággá a leharcolt tegnapot,
Kötéltáncot megjárva mából a holnapot.
Szerelmetes álomkép szüntelenül remélve.
Szülessél meg hát szerelmünkből végre.
Szülessél tisztaság, szabadság fényében,
Szerelmetességben élve szívünk terében.

Agabe
2015.06.17. 23:17

Vallomás

Jobban szeretlek, 
Mint éjszakai égbolton,
Csillagoknak ragyogását.
Mint megáradó patak,
Nyugodt tóba csobbanását.
Mint végtelenből megnyilvánult,
Pillanatnak valóságát.
Szerelmesen némaságban,
Élni szíved dobbanását.

Korbácsoktól meggyötörve,
Látni könnyed csordulását.
Hamis szótól távol állni,
S véled lenni néma áldás.
Gyermek hangért eggyé válva,
Összeforrva csodavárás.
Nyisd hát szíved teremtésre,
S fogadd őrzőn szívem álmát.

Nincs más nékem e világon,
Édes ajkad, mit régen vágyom.
Véled tisztán és szabadon,
Szerelmetességben örök párom.

Agabe
2015.06.16. 10:59

 

Tudjad némán 


Van nékem egy virágom.
Pompázatos rózsa.
Szívemben van régtől fogva,
Isten oda berajzolta.

Fogta könnyű ecsetét,
Rózsaszínbe mártva.
Kanyarított szívem mélyén,
Fentről jobban lássa.

Lássa minden örömömet,
Angyaltáncot járva.
S ha lelkem fájón meggyötörve,
Virág szirmát bontsa.

De tudjad némán Kedvesem,
Van egy másik rózsa.
Mit szíved mélyén rejtett jól el,
S azóta is várja.

Várja, hogy a hajnalpírrel,
Üdvözítőn kakasszóra,
Két szív újra egymásra lel,
S egybekelve szirmát bontsa.

S ha élet adja holnapunkban,
Új szár szökken rózsabokron.
Virágot hoz újabb napon,
Szerelmesen, Szép Angyalom.

Agabe
2015.06.11 0:08

 

 

 
 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/