Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"A vízen járás nem csoda. A csoda az, ha zöld Földön járunk, a jelen pillanatban élünk, és érezzük, hogy igazán élünk."
Thich Nhat Hanh

Névnap

2024. december 6. péntek
Miklós, Döniz
Mikulás napja
A Nap kel 07:23-kor,
nyugszik 16:00-kor.

Holnap
Ambrus
napja lesz.

Oldalainkat 57 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic

karacsonyi_uzenet_01.jpg

Karácsonyi Üzenet

Áldott Békés Karácsonyt Kívánok minden Barátomnak,
Ismerősömnek, Szerettemnek, és Mindenkinek,
Ki az előző felsorolásban nem lelné helyét.
Kinek szívében ott lakozik a fény,
csak vigyázza, szeresse a Szent Pillanatot,
hogy áldása beragyogja a mindennapot.
S ki még nem lelte lelkének angyali fényét,
azt kérem mihamarabb szerethesse Isten kegyelmét!
Mert jó az Isten s jót ád, csak nyisd ki szíved, s ragyogjon orcád.
Ragyogja fénye angyalok álmát, csak mosoly, mi szülje további jártát.


Igazi boldogság szálljon a Világra!
SZERETET ragyogja, szüntelen vigyázza!

Imádni az Istent, szeretni egymást!
Üzenik néktek, s küldenek áldást!

Agabe
2013.12.24. 15:43

karacsonyi_uzenet_02.jpg

 

te_magad_leszen_01_400.jpg

Te magad lészen

Az időnk végtelen.
Csak a perc mit fogsz gyötrelem.
A perc, mely olcsón adja magát,
s nevethe hagyja veszni a javát.

Mert a pillanat csendjében lakozik minden,
mi valós, mi földöntúli, mi örök s mi végtelen.

SZERETET.

Tiszta, csendes érzés,
ragyogó fénybe öltözve.
Mi ott lapul mindenben.
Minden csillogó emlékben,
jövőben s jelenben.

Ott várja ébredésed.
S ha eljő a pillanat, harang csendül,
S hangja jelzi angyalok jöttét,
kik szíved azonnal belakják.
S valóra válik örök álmod,
mi igazolja világba jöttöd.
Hát figyelj a csendes pillanatra,
s a néma angyali karra.
Hisz véled szülik pillanatod,
hallgatva a belső hangra.

Könnyed között SZERETET.
Mosolyodban SZERETET.
Új világba elvezet,
S némán szíved megremeg.
Mert tudja, mindég tudta:
Te magad vagy, Te vagy,
Csupaszon, némán, álmod s a vágyad,
Gondod, bánatod, s az öröm mi áthat.
Te magad vagy a SZERETET.
Isten szülte képzelet,
Jobb világba elvezet.
Csak hagyd. Csendben. Vezessen.
S te magad lészen Világszülő SZERELEM!

Agabe
2013.12.24. 15:36

 de_ez_siet_03_400.jpg

"de ez siet ..."

Lelkedben hitem, hisz fényed örök,
S benned még számolatlanul a körök,
Melyeket rónod, s rónunk kéne,
Ha emléked nem égne magányban a fénybe.

Tegnapom s a holnapom folyón átívelve,
Hídomon állok, mostban csendesen szeretve.
Alattam hömpölyög minden múló pillanat,
S Te szívemben vagy, mint mozdulatlan mozdulat.

Végtelen történet, melyet élni sosincs késő,
Nincs is tán szebb, mint egyben a kettő.
Áldomás a pillanat, mit varázsunk szül,
S közben lelkünk az, mi tovább szépül.

Agabe
2013.12.09. 10:30

     

kialtas_01_500.png

Kiáltás

Fájdalmam kiált a világba,
Súlyokat kell vennem nyakamba.
Mit kell még reájuk aggatnom,
Mi az mit még be kell váltanom.

Sorsom lehet e könnyebb immár,
Nem taposni virágok szirmán.
Jöhetne felhő vihar nélkül,
S véle már életem mi szépül.

Végzetem most pallosát tartja,
Nyakamon kötél, s múltam fojtja.
Virágok, mik álmomban nyílnak,
Illatuk édes, s reményt hoznak.

Agabe
2013.11.30. 21:35

 

    

 egyetlen_viragom_03_400.jpg

Egyetlen virágom

Boldogságom vízre tettem,
S most hömpölyögve visz az ár.
Szívemben egyetlenem Te,
Lelkem féltette szép madár.

Életem sok csodát megélt,
S gondolatom véled immár,
Tőled kaptam újabb esélyt,
Mi szívemben világot jár.

Sorsod kormányosa Te vagy,
S hajód vízen csak tőled száll.
Ha fényed egy napon kihunyna,
Lelkem egy része véle száll.

Mosolyod egyetlen virágom,
Mit szemed leplezve köszön,
S fényében felcsillan tüzünk,
Szüntelen harsog, mi öröm.

Nélküled szótlan pillanat,
Csak némán haló álomkép.
Életem, ha elszállna is,
Üresen megrajzolt térkép.

Agabe
2013.11.30. 19:53

 nema_perc_400.jpg

Néma perc

Varázslatos néma perc,
melyet Néked álmodok,
S ekkor már nem számítnak
tegnapok s a holnapok.

Ekkor csak a pillanat,
mi él, szívünkben dobog,
Láng, mi vágyunk emészti,
s kiolthatatlan lobog.

Agabe
2013.11.28. 3:30

 teremtes_hangja_400.jpg

Teremtés hangja

Múló idő, pergő homokszemek,
Az élet maga, mi örök kezdet.
Folyók gyűjtik éjszaka könnyét,
Kimosva múlt minden szennyesét.
Szakadatlan zuhatag, végtelen ár,
Emléked nem a perc, mi elébed áll.
Holnapod Égre rajzolt új remény,
Örömöddel várandós tarka fény.
Kezünk összefonva, csak szóra vár,
Szíved tárd ki újra, s véled jár.
Mátkád, kit szíved magja teremtett,
Színesen festett élő kép belőled.
Jelen csended magjából kelő,
Érzéki álom, szárba szökő.
Teremtés hangja szívemben szól.
Szüntelen zengve képeket rajzol.
Képeket, mik árnyaktól mentesek,
Mosoly szülte fénnyel szőttesek.

Agabe
2013.11.28. 1:54

 mindenseg.jpg

Mindenség

Hullámzó pillanat a perc,
Nem több, maga a Végtelen.
Megértve ezt Minden leszel,
Vélem születve az Egyetlen.

Agabe
2013.11.28. 1:37

  virag_szotte_almat_400.jpg

Virág szőtte álmát

Szemerkélő eső,
Csendes őszi napon.
Nem szomorú kedvem,
Öröm járja, s hagyom.

Hisz mélyen bennem él,
Pillanat, mit adtál,
Szerelmes nézésed,
Szívedből ragyogtál.

Ajkam hűen őrzi,
Bőrödnek bársonyát,
Illatozva selymeddel,
Kendőt font csókodnál.

Kebleden még hallom,
Szíved dobbanását.
Vágyainkat döntötte,
S virág szőtte álmát.

Agabe
2013.11.20. 11:36

 jelenemben_01_400.jpg

Jelenemben

Te minden voltál,
S most semmivé lettél.
Foszlányok a Világ peremén.

Új nap ébredt,
Újabb álmok érnek,
Szívem virágokról mesél.

Tegnapom, s a holnapom,
Régen látom angyalom.

Virágeső jelenemben,
Csókká érő szerelemben.

Agabe
2013.11.19. 22:15 („de ez siet”)

 neman_01_400.jpg

Némán

Fájdalmat szül szürke pillanat,
Ha rád gondolok, s hogy nem látlak.
Hisz levegőm is véled éltet,
Nélküled színtelen az élet.

Mosolyod, mi füröszti lelkem,
Pillantásod arcomon érzem.
Csókod forrón tüzeli vérem,
Némán érzem, s kérem légy vélem!

Agabe
2013.11.18. 18:20

bennem_el_400.jpg

Bennem él

Nem szólok, nem kérek,
Nem félek, s már élek.
Csendben szívem mélyén,
Tovaszállnak évek.

Hallom tündér szárnyad,
Látom színes árnyad.
Rád gondolok, érzem,
S mosolyog már szívem.

Szemeidbe nézek,
S Napot rajzol Égnek.
Csillagot az éjbe,
Szívnek rejtekébe.

Halk, suttogó hangod,
Kedvesen kacajod.
Rég bennem él csendben,
Örök Szerelemben.

Agabe
2013.11.17. 8:19

 om_shanti_shanti_shanti.jpg

OM SHANTI SHANTI SHANTI !!!

Meddig kell még lásd e szenvedést?
Meddig kell még halld e szüntelen kérést?
ADJ BÉKÉT, KÉRLEK ISTENEM!
ADJ VILÁGNAK SZERETŐ SZÍVEKET!
Soha többet végtelen sötétet!
ADJ TÜNDÖKLŐ FÉNNYEL TELT SZÍVEKET!
ADD KÉRLEK, VILÁGOD VILÁGOSSÁGÁT,
SZÍVEDNEK VÉGTELEN RAGYOGÓ LÁMPÁSÁT!

OM SHANTI SHANTI SHANTI !!!

Agabe
2013.11.16. 23:28

 

letezni_03.jpg

Létezni

Borús fellegek mardossák egem.
Erdőből már hallik, jő az ellen.
Egy esély mi maradt, többi csak végzet,
Egységben gondolni, s cselekedni egyet.

Jó vitézek némán, kardjukat fenik,
Utolsó kézfogás, s kiáltás hallik.
Pillanat hevétől gőzös a lehelet,
Vad haraggal bőszen, sújt le hetet.

Hét Szentségben, véres most könnye,
Ne hagyja őt Istene, s végtelen hite.
Imát mormolva kegyelmet kér,
Szívében szabad, s többé nem fél.

Borús fellegek távolodó árnyak,
Egyetlen pillanat, s nincsen már holnap.
Szívben élt jelenem, kárhozat szaladt,
Istenben létezni, egyetlen mi maradt.

Agabe
2013.11.16. 22:48

      

 legyen_szines_01_400.jpg

Legyen színes

Könny gördül le arcodon,
Köd fátyol most hangodon.
Hibám véste barázdák,
Tőrként szíved felszántják.

Véled fáj a gondolat,
S elmulasztott mozdulat.
Homály tépte hallgatag,
Meg nem történt pillanat.

Őszi levél némán hull,
Kezem tartva feléd nyúl.
Öleljelek szívemmel,
Végtelen szerelemmel.

Több vagy nékem, Holdsugár.
Csendes éjen némán jár.
Feléd szállva csókot hint,
Szíved némán rám kacsint.

Remélem ezt álmommal,
Véled festett rajzommal.
Nélküled csak üres kép,
Elfeledett bús emlék.

Maradj vélem álmommal,
Véled festett holnappal.
Legyen színesebb hajnal,
Öröm tüze új Nappal.

Agabe
2013.11.16. 21:31

  mit_festettel_01_400.jpg

Mit festettél

Némán szólít hangodban,
S örök mosoly szemedben.
Ott ragyogsz már Napomban,
S ott pihensz a szívemben.

Más a kép mit festettél,
Más a perc, s a pillanat.
Szép virág mit ültettél,
Végtelenből gondolat.

Agabe
2013.11.13. 6:29

csendben_01.jpg

Csendben

Éjszakában szólít Isten,
Minden sejtben együtt vélem.
Újból megérintve lelkem,
Beragyogja szívem csendben.

Agabe 2013.11.10. 7:22

 csak_veled_teljes_01_400.jpg

Véled teljes

Tegnapom s a holnapom, vég nélküli utazás.
Szívemben halk zakatolás, némán érő vágyódás.

Nyugvó napot elkísérve, fénysugárban vélem vagy,
Napkeltében megszületve, harmat cseppje csak Te vagy.

Bárhová visz hosszú utam, gondoskodva szépet adsz,
Mosolyom csak véled teljes, szívem mélyén tüzet raksz.

Csillagokon túl születve, Egy voltunk s a ragyogás.
Végzet szelén hozzád bújva, szép lesz majd az elmúlás.

Tegnapom s a holnapom, pillanatba csókolom.
Most kell Kedves vélem itt légy, újból Véled álmodom.

Agabe
2013.11.05. 1:00

 nelkuled_01_400.jpg

Nélküled

Ha az angyalok értem küldetnek,
S újabb napom már máshol kapom,
Egy gondolatom, s a képed az,
Mit szívemben tovább hordom.

Szemed szikrája, mi feloldja a jeget,
Mi sorsommal szívemre nehezedett.
Mosolyod, mit huncut fényeddel kapom,
S csókodtól végtelen minden pillanatom.

S lehet az élet bármilyen szép is,
Hiányoznál, bárhova kerülnék is.
A szívem akaratlan már véled dobog,
S nélküled a holnap mit sem érő dolog.

Agabe
2013.11.03. 23:48

almot_szoni_almatlan_01.jpg

 Álmot szőni álmatlan

Lelkemben, mint vad vihar,
Kavargón egy porfelleg,
Mindent beborít a szó,
Mely szívemben most is reng.

Romokban a palotád,
Mely szív otthonául szólt,
Álmot szőni álmatlan,
Már tudom, sosem lehet.

Agabe
2013.11.03. 20:25

 

 

velem_leszel_400.jpg

Vélem leszel

Elbujdosok a világból,
Szívem nélkül szép hazámból.
Messzi földön sírhant vár rám,
Vélem halva édes mátkám.

Síron túli világ tárul,
Együtt járva kapu zárul.
Megtart minket alvó éjben,
Vélem leszel örök fényben.

Agabe
2013.11.03. 19:45

vartalak_rozsam_az_este_01_400.jpg

 Vártalak Rózsám az este

Vártalak Rózsám az este,
Magos Égre feltekintve.
Virágdíszbe öltöztetve,
Újabb édes álmot festve.

Fontam díszes szép koszorút,
S láttam hozzád milyen az út.
Csillagfényben világolva,
Bekopogtam kiskunyhódba.

Pattogó tűz halkan súgta,
Mi is vagyon szíved búja.
Bús a szíved meghallottam,
S Fényvirágom eléd raktam.

Rózsaszín az, lelkem látja,
Csillagfény mi beragyogja.
Könnyem az mi felnevelte,
Szívem szava dédelgette.

Vidítsa fel szíved immár,
Legyen tiéd Hetedhatár.
Messzi földön csókod kísér,
S bennem ízed szüntelen él.

Agabe
2013.11.03. 17:28

 

szived_csodaja_01_400.jpg

Szíved csodája

Csodálatos látni, ahogy hangok szülik pillanatod,
Végtelenbe karolva, érezni egy hangulatot.
Járni fényben, szállni Égen szárnyak alatt,
Melyek angyali látomásból szüntelen áldást hoznak.
Szerelemben Világgal, Létezővel egy szívként dobbanva,
Színekké rajzolva minden érzést, mit szív édesen dalolna.
Szerelmes a csók, mely Isten Anyám ajkáról fakad,
Mely beborítja lényem, születve újabb Nappá sarjad.
Szívünkben eggyé fonjuk tegnapunk, s az eljövő holnapot,
Álommá szeretünk minden születő, angyali pillanatot.
A csoda, mely szívedben születik teremtéstől fogva,
Bennünk fáklyaként ég, s világol Égig ragyogva.

Agabe
2013.11.01. 11:05

 almot_hint_400.jpg

 Álmot hint

Zongorán egy hang, csupán mozdulat.
Éltedből csak röpke, színes pillanat.
Egy hang, mely szívedben kinyílva,
Pillangót tart, s ereszt a magasba.

Szemeddel kíséred könnyű szárnyait,
Röptével vezetve szívednek álmait.
Egy mosoly, melyet szíved rég ismer,
Emlékként benned él, s utadon felismer.

Egy szempár, mely szeretőn rád kacsint,
Huncutul mosolyog, s édesen álmot hint.
Vigyázzad álmaid, s kövessed hangjával.
Utadon fényben járj, Szerelmes Mátkáddal.

Agabe
2013.10.26. 16:05

holloszarnyon_01_400.jpg

Hollószárnyon

Kavargón a porfelleg,
Takarva egem, csak kinevet.
S vágyakozón a pillanat,
Még éltetőm, hisz megmaradt.
Hamvába hullva parazsát szítja,
Jövőm lángja nem veszhet kútba.

Némán sorsát kémlelve,
Tán vakon is csak remélve,
Hogy szebb korba születik,
S életté álmodja mindazt,
Mit szüntelen csak vádolna,
Könnyek között megjárva.

Halálmadár hangja nem szólam,
Melyet kórus zengne hasztalan,
S kedves álmát röptétől,
Szárnyaszegett megfosztja.

Zuhanva az igaz szót,
Kardcsapással kimondja,
S hajnalán hollónak kertjén,
Ködbe szőtte áttetszőn a remény.

Borúsan tálalja végtelen elém,
Eszét kötvén, méreggel telvén,
Mit poharából hörpintett.

Mily vakon hitt, s csak legyintett,
A hollószárnyon végtelenbe tűnő,
Hamisan csalfa, néma szerető.

Agabe
2013.10.16. 22:57

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.