Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"FÁK ... ők tudják, hogy nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát ... tudják, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jel ... tudják, milyen rettentő őrület azt hinni, hogy az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, hidegebb marad, aki távolabb tartja magát. ...ez az a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni. (…) mert az volt az „erősebb” … az volt a puhább, lágyabb és ő győzött, mindig az győz, aki fel tudja adni önmagát, aki meg tud semmisülni az ölelésben."
Hamvas Béla

Névnap

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa
A Nap kel 05:53-kor,
nyugszik 18:03-kor.

Holnap
Klaudia, Alexa
napja lesz.

Oldalainkat 121 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic

 

ha_kondul_a_harang_01.jpg

Ha kondul a harang

Álombéli valóság,
Holtában is magasság.
Kondul a harang,
S percét veszti nyomban.
Sötétlőn nem szárnyal,
De vészt jóslón horkan.
Síron túli valóság.
Nem hiszem el, hazugság.
Meg akarod mutatni,
Lelkem hogyan kéne eladni?
S jövőm véle haljon,
Szerető percem vakká fagyjon?
Jeges derengéssel háljon,
Mit Teremtőm kéne áldjon?
Ugyan már!
Nem eladó lelkem.
Szívem legszebb fénybe rejtem.
Jeges markod szorítása,
Erőtlen gyermek szeles játéka.
Fényben áldott minden napom.
Sötét küldött, erőd hagyom.
Mit holtában szült harangszó,
Most feltámadó s égbe szálló,
Mennyei seregek menetéhez
Szolgáló, lelkes induló.
Angyali fanfár mellé szegődve,
Hallhatatlanságba temet,
Most már örökre.

Agabe
2012.11.05. 22:37

gyogyito_latomas_01_400.jpg

Gyógyító látomás

Féktelen fények,
Hozzák e képet.
Jövőből látomás,
Égből jött áldomás.

Hang nélkül csendesen,
Dobbanva szívedben,
Ős ritmus véredben,
Döntés a kezedben.

Megnyíló kapukkal,
Sok angyal szárnyakkal,
Földre száll fényével,
S újból fény testvérrel.

Úton már együtt száll,
Szeretettel táplál,
Holnapunk most épül,
S világunk megszépül.

Látomás itt ragad,
Szívedben könny fakad,
Születő igazság,
Gyógyuló valóság.

Agabe
2012.11.03. 14:44:44

 

vilagra_simulo_03_400.jpg

Világra simuló

Mélységes mélykútból, vidd hírül, s kiderül, lélekből tisztaság.
Vidd hírét életem, újból csak égbe száll, fényesség angyalát.
Hívja már szentélet, álomból ébredő, messzeség aranyát.
Lesből is ránk törő, hamisan vezető, lelketlen pusztaság.
Víg élet nem feled, őszinte gyökerét, szeretve igazát.
Szív arany szüntelen, égbéli Mária, szeplőtlen szép orcát.
Annyiszor szeretve, szüntelen forrásból, százszorszép dalát.
Lelkünknek ártatlan, játékos, nevető, fény harcát.
Életből sarjadzó, világra simuló, szerelem tulipánt.

Agabe
2012.11.03. 11:21

 fenyhaza_01.jpg

Igazságban meg kell állnunk

Száz életem, száz halálom,
Jó Istenem Néked adom.
Légy Irgalmas Jó Istenem,
Szívem fűtse hű szerelem.

Hősi múltam érted adtam,
Bűnbe így is hányszor haltam.
S mikor bűntől tisztán éltem,
Ellenségem vette vérem.

Sötétségtől, ím megváltam,
Megtisztulva múltam hagytam.
Többet lásd, nem hibázhatunk.
Igazságban meg kell állnunk.

Boldogasszony Drága Anyánk!
Fentről most is vigyázz reánk.
Szerelmünknek hű Asszonya,
Világszülő szép temploma.

Világszülő szép szerelem,
Mindahányan jertek vélem.
Szerelmünknek jövőt adva,
Holtodiglan megfogadva.

Nem kell már, hogy tovább féljed.
Jövőd kulcsa örök élted.
Kapum nyitom, szívem tárom,
S eget látom szép orcádon.

Többet lásd, nem hibázhatunk.
Igazságban meg kell állnunk.
Szeplőtelen fényben járom,
Fényhaza az én országom.

Agabe
2012.11.02. 13:13

ujbol_eled_01.jpg

Újból éled

Angyali csók, mely hangot formál ajkadon.
Nem szól, mégis belül jól hallom.
Perc, mely óra nélkül is úgy ketyeg,
S kérés nélkül felforgatja életed.
Lánc, mit körénk font régmúltunk.
Egy tánc, mit csukott szemmel táncoltunk.
Ház, mely újból lészen édes otthonunk.
Harc, melyet szívvel küzdött tegnapunk.
Végtelen, mit határtalan álmodunk.
Pillanat, mit szívben tartva csókolunk.
Látomás, mit színnel szentelt áldomás.
Érzés, mellyel rég keressük egymást.
Mind itt van most vélem s véled,
Szíved nyitod, s újból álmod éled.

Agabe
2012.10.29. 2:23

 

egy_szivben_01.jpg

Egy szívben

Nem feledve tegnapot,
Régtől várom a napot.
Messzi múltból előbújsz,
Örömöt szülni vélem Te tudsz.
Mikor semmiből felbukkansz,
Szívem mélyéig hatolsz.
Égre rajzolnám minden csillagod,
Szívedből, ha mindazt nékem adod.
Teremtés napján már Egyek voltunk,
S kárhoztatva elválás volt múltunk.
Mától utunk már nem erről szól.
Napunk ismét kettőnkről dalol.
Mit dalol. Repesve táncol.
Hallgasd csak, s táncolj.
Égi dal repít szívedben,
Szívemben.
Együtt létezünk.
Angyalember,
Egy szívben.

Agabe
2012.10.28. 10:10

vegtelen.jpg

Végtelen

Harmat, Holdat.
Hangba olvad.
Kérésed alkalom,
Múltadban hatalom.

Hármat láthat,
Százszor adhat.
Majdan szíveden,
Szeretet végtelen.

Harmat, Holdat.
A falka ugat.
Kísérti múltat,
Békében tudhat.

Félelem, kérelem,
Szerelem, jer velem.
Szeressed világod,
Szíveddel kitárod.

Agabe
2012.10.26. 20:21

 

    

ujjaszuletoben_01.jpg

Újjászületőben

Mint vurstliban a kerék, életed pörög.
Véled sok minden, mi volt is szökött.
Látok igazmondót, játékszer kezeid között.
Fátylat bontva, sejtelmesen ködbe rejtőzött.

Reggel ébredve nem érted tegnapod,
Látszólag álmod élre hajtva hagyod.
Felfalnád sarjadó holnapod,
Miközben csészédben csak kavarod,
Az újabb álmok adta hangulatod,
Színtelen hajnali gondolatod.

Halld a hangot, mit angyalod hozott,
Fanfárral köszöntve a benned lakót.
Érted a megnyilvánultat is rég bejárta,
Újból az égbe szállni csak véled tudna.
Lásd csendben álmaid legszebb angyalát,
Hozva pillanatodba lelked fényes aranyát.

Agabe
2012.10.26. 19:29

 

 

     

 kerlek.jpg

Kérlek

Erőd nélkül porba hullva,
Álmatlanul bandukolva.
Fel kell érjen magos égbe,
Jajszóm csakis múltam mérge.
Követ hordok szívem mélyén,
S addig Napom nincsen helyén.

Kérlek sorsom vedd le terhem,
Hadd tegyem le nehéz kövem.
Múltban szálam varjad el hát,
Megszülhessem jövőm álmát.
Szívem álma boldogságod,
Istent valló szép holnapod.

Agabe
2012.10.10. 23:00

      

mar_percce_olvadt_03_400.jpg
/ A kép szerzője: Jelena Cestaric
http://endless-light.com/ /
  

Már perccé olvadt

Kijelölték égi pályám,
Megrajzolták földi utam.
Hol csak voltam,
Nem mind tudtam.
Miért születtem,
Miért is lettem,
Hangja égi fénytől,
Pálmát hozva régről.

Hangjában csengő látomással,
Saruban térítő Szent Jánossal.
Nevet mondva névtelenre,
Megszületve végtelenbe.
Igazzá vedli magát múltunk,
Egyként járva újból utunk.

Istennel karöltve megértük a tegnapot,
S véletek álmodjuk az eljövő holnapot.
Szívemben élő képeim,
Forrással szerelmetes véreim.
Boldoggá lesz a pillanat,
S bennetek éledő a pirkadat.

A hitetlen már nem járhatja,
Újból nemes, ki hívőn tudja.
Mennyek fénye képzelete,
Emberarc lett teremtése.
Idők vége bentről nézve,
Csodás szépnek vad kezdete.

Mennyből fakadt aranykapu,
Égre rajzolt rejtek odú.
Óránk már perccé olvadt,
S ki nem fogyhat Napunk alatt,
Csodás látomásnak szeretve,
Testetlen, létezéssel szeretkezve.

Agabe
2012.10.09. 22:39

ok_tizenharman_01.jpeg

Ők tizenhárman

Ők tizenhárman, vértanúk.
Megtépázott
tegnapunk.
  Bennünk él, minden fájó perc,
Mit a sors mért ránk, bűntelenül fegyenc.
Ki pálcát tört nemzetem felett,
Mit egy nemzedék sem felejt.
Vádlón árnyéka bitófának,
Forradalmat szülő, önkényes Európának.
Hol a szabadság nagy áron méretett,
S vért szült a fájdalom, mi múlttá lett.
Birodalmak elnyomása alkonyba szédült,
S vértócsától a bűn csak nagyobbá őrült.
Hol megbomlott elmék bosszút élhettek,
Ők tizenhárman, jövőnkké lesznek.

Agabe
2012.10.06. 17:40

 ok_tizenharman_vertanuk.jpg

  

vegtelen_nagy_01.jpg

Végtelen nagy

Végtelen mérföld, távolban látod.
Hogyan száll gondod, némán csak hagyod.
Szertelen, gondtalan, pillanattá szeretve.
Angyali fénytől kábultan lépkedve.
Lépnél tovább már, s ez egyszer hagynál,
Még egy napot kedvesen, mely színesebb annál.
Örömmel látott távoli, néma hangod,
Nem kell várnod. Itt a holnapod.
Ajtódon már harmadszor kopog,
S lelkedet láttatva, hangtalan ragyog.
Szerelmed halkuló félhomály,
S éledő, sarjadzó fényár.
Láthatatlan hamissága már rég a múlté,
Szárnyat bontva öledbe hullva tenné,
Mit a sors könnyek közt ajándékká rajzolt,
Öröktől határtalan, végtelen nagy égbolt.

Agabe
2012.10.06. 15:51

egy_vagyok.jpg

  EGY vagyok

Remélem holnapom megkapom,
S mellette megtartom tegnapom.
Jelenem életem, teljessé válok.
Istennel s véletek,
Öröktől s örökkön EGY vagyok.

Agabe
2012.09.24. 22:30

neked_almodom.jpg

 Néked álmodom

Valami kicsi, valami szép.
Fehérben színesen, születő Fény.
Létünk magja, mely életet hajt,
Új virágot Nap felé szívével tart.

Lelkünk kitárja, éledő szirmából,
Szeretet tüzéből új erőt kovácsol.
Különcként többé már el sem indul,
Nélküled járva mindenség széthull.

Táncba hív a végtelen jóság,
Keringőzik vélünk, szíve oly nagyság.
Szivárványt szül rég feledett tegnapunk.
S rátekintve újból, újból csak álmodunk.

Hogyan tudnám feledni a szépet.
Hogyan tudnám nem nézni a képet.
Melyben Téged látva Néked álmodom,
S véled látom megszülető holnapom.

Agabe
2012.09.24. 22:15

magot_helyez.jpg

 Magot helyez

Rég volt mondat,
Szaladó tegnap.
Gyorsuló idő,
Holnapon túlnő,
Múlt árnyain,
S reám tekint.

Mosolygós szemével,
Édesen kacsint.
Közben karját nyújtja,
S közé bújva,
Látomásként éledő,
Angyali érintő.

Szívembe magot helyez,
Mosolyával öntöz,
Jövőből virág nyíljon,
Csókkal illatozzon.
Beborítva lényét,
Emelve fényét.

Agabe
2012.09.24. 8:32

szinek_500.jpg

Színek

Felnézek, hol felhőtlen, csillagos égbolt.
Tűnődök. Valóban minden fény csak régmúlt?
Honnan számolatlan hullón reám kacsint,
Nyári estéktől búcsúzva csak int.
S tűnő messzeség hozza szárnyán elém,
Forrón egy érzést, szívemig hatol belém.
Némán szülő csenddel szárnyat bontva,
Földi fohászt égi magasságba átnyilazva.
Mosollyal tekintettél, hol közel s távol egybeér,
S közben színeket súgott fülembe, huncutul a remény.

Agabe
2012.09.22. 7:30

 egi_uton_03.jpg

Égi Úton

Ringatózó búzakalász,
Lengedezőn, szélben,
Hajnali párát könnyező,
Selymes Égi Fényben.

Honnan súgva hallik,
Hajdan dicső órák,
Égi csillagot rugó,
Vágtázó paripák.

Érzed, véred valód.
Ódon álomszagát.
Angyalporos mellényben,
Hangtalan repítve dalát.

Magasságból viharzó,
Villámló féltés.
Istent kérőn, segíts,
Old a meg nem értést.

Őrzők bújva jelen mögé,
Újabb jelt figyelő.
Csillagszórós éjszakát,
Szeretve takaró őserő.

Haj! Becsületből magasság.
Isteni erény záporoz.
Hontalanság veszedelem,
Mennybéli búcsút hoz.

Felkelőben hányatott,
Hallik már tánca.
Ropva tekintve reá,
Szívek örök mosolya.

Agabe
2012.09.20. 19:25

 szivbol_szeresd_400.jpg

Szívből szeresd

Honnan ez a bátor valóság.
Meg nem számolt távolság.
Le nem rajzolt kékség,
Ámulatba ejtő szépség.

Égre nézve bárhol,
Csodálkozva százszor.
Mily gyönyörű is lehet,
Élettel teli kezdet.

Hol Fény tör át a gáton,
Küzdve minden akadályon.
Szemed épp csak nyitod,
S vele szíved vigyázod.

Régen látott emléközön,
S öledbe hullva köszön.
Megannyi csodás, boldog perc.
S lám, feledés útja itt kedves vers.

Mikor felém nyújtja Isten tenyerét,
Miképp lássam át álmok tengerét.
Hisz óceánnak tűnik most minden.
Hullám, s hullám, de minden csak szelíden.
Arcom simogatja hűsen, csendesen,
S körém folyva átkarol kedvesen.

Ne szólj. Csak a csendet figyeld.
Hogy a partra mosott aranyrögöt megleld.
Meglelve a rögöt Fénybe emeld,
S létezésed minden percét szívből szeresd.

Agabe
2012.09.18. 23:11

 alom_02_400.jpg

Álom

Álmot hozol, álmot viszel.
Álom által többé leszel.

Álmod éled, része leszel,
Élted által minden leszel.

Agabe
2012.09.18. 14:38

 szivem_melyen.jpg

Szívem mélyén

Virágok közt szertenézve megbúvik egy szép emlék.
Tündérkacaj fülemben cseng, úgy hallom, mint soha még.

Hajladozó fűzfák alatt, hűs árnyékban pihenve.
Ragyog a Nap, s víztükörből csillogva néz szemembe.

Gyöngykoszorús lombok között álmot zengő madárdal.
Szíved szívem együtt nyitja, s repít tova szárnyakkal.

Tündér vagy Te. Szívem látja, fényben játszó varázslat.
Álmok gyöngye szemed mélye, s talán itt a pirkadat.

Hol kezed fogom csillagfényben, néma csönd is körmondat.
Mosolyoddal színesített álmot festő pillanat.

Álmot játszol szívem mélyén, színnel teli emlékkel.
Árnyék mögül újból kilépsz, s rám mosolyogsz lényeddel.

Agabe
2012.09.18. 14:30

 hazam_01_400.jpeg

Hazám

Hol messzi táj, nem csak kavargó porfelleg.
Hol csengő dallamot nem kolomp szolgál.
Hol szemeken Isten Fénye , s nem a káprázat csillog.
Bármily távol,
De ott az én hazám.

Hol angyali dalnok áll magos bérc fokán.
Hol zengő visszhang nem vezet félre már.
Hol nem mérik pénzed, s hol rangod érdemed.
Bármily távol,
De ott az én hazám.

Hol idő még sötétlik, s áldozat elveszik.
Hol percéből felcsendül, szívében felderül.
Hol sok az mit vállaltunk, de együtt kell letudnunk.
S lám, mily közel,
De ott az én hazám.

Hol testvérként szeretve, EGYként is megélve.
Hol rabigád szabadul, sorsod is átfordul.
Hol Kárpátok ölében, ősiség véredben.
S lám, itt vagyunk csak igazán,
Itt az én hazám.

Agabe
2012.09.17. 11:33

  ujra_szep_03_500.jpg

Újra szép

Erőt nyersz a Napból,
Rád süt holnapodból.
Szíved félted mástól,
De hol van már a kántor.

Ki gyászmisére szólít újfent,
S kendőzetlen néked üzent.
Mit tégy. Mit kell tenned.
Mit szíved ellenállva csak szenved.

Hallod a sors szavát,
Hogy hajtja ostorozva malmát.
Ezer s ezer éve számolatlan hallod.
Nem kell már, hogy tovább taposd.

Szíved dobbanása másra hív most újból,
S velőd mélyén érzed, itt az új kor.
Vesd le hát szoros béklyód,
S rabigád kapja most hajtód.

Szíved mélyén nem hallgat a végzet.
Szirmát bontva újra szép, mi Hét Szent.
Ősök könnyét felszárítva repdes immár,
Százszor égre szállva, koronás turul madár.

Süvöltő szelek még marják házad,
De erős Istened, s oltalmazva várad.
Szeresd hát mindent szülő anyád,
Napba öltözött királynőd, virágszálad,
Homlokán holddal ékes,
Boldogasszony Anyád.

Agabe
2012.09.11. 23:23

szivvel_nyilva_500.jpg

Szívvel nyílva

Ha volt is pénzem eladtam,
Bölcsességem, szent magam.
Régi korban ez járta,
Pocsékolva számlámra.

Új szél fújja manapság.
Letört ág a hanyagság.
Megannyi éledő virágszál,
Fényre törve táplál.

Szívvel nyílva ég felé,
Álmot hozva mind köré.
S ha eddig nem is hallott,
Zengő angyali dallamot,
Most muzsikaszó fülekhez ért,
Szeretve gondolva holnapért.

Agabe
2012.09.08. 9:13

 idok_vegen_01.jpg

 Idők végén

Csend szavába kapaszkodva, léleklátó lélegzet,
Hallgatásból megszülető, szárba szökő kikelet.

Búvópatak mélységekben, némán tova csörgedez.
Napra térve éltet adó, testet öltött forrás lesz.

Múló napunk mosolyában óránk lassan perccé lesz,
EGYként teremt, s reád kacsint, bármi, amit szíved tesz.

Agabe
2012.09.06. 19:55

legyen_mar_vege_500.jpg

 Legyen már vége

Soha többet háborút!
Embertelen, s nincs kiút.
Lelked tépő torz halál,
Kegyetlenül kiabál.

Vajon honnét fakad,
E mérhetetlen gonoszság.
Földön termő vad pokol,
S röhögve arat a halál.

Feneketlen fertő,
Hol minden érzés veszendő.
S ha szikrád már világol,
Csak vértócsából pislákol.

Csendben búvik az értelem,
Isten Fénye is csak gyötrelem.
Kötözve mindkét karod,
S arcod könnyekkel takarod.

Szemfedőd a megváltód,
S Atyád arcát újból láthatod.

Soha többet háborút!
Embertelen, s nincs kiút.
Soha többet háborút!

Agabe
2012.09.05. 21:04

uj_szint_kap_2.jpg

Új színt kap

Hangtalan árnyak a messzi éjben,
Új létet nyernek születő fényben.
Sötétnek szolgált, csattant az ostor.
Most kaput nyit, világol, égi monostor.
A bűn, ha volt, most megbocsáttatik,
S ki szívből kéri, bebocsáttatik.
Virágunk szirmai nyiladnak csendesen,
Holnapunk új színt kap születő festményen.

Agabe
2012.08.08. 1:25

 elveszett_400.jpg

Elveszett

Szemhéjával takart káprázat,
Vigyorogva játszó hamis alázat.

Szemed csukva, hogy ne lásd,
Mily sötét a förgeteg.
Mely kísérti a gyülevészt,
A léhát, a szüntelenül becstelent.

Álmatlanul kódorog,
S mit sem remél.
Csak kínokat szül,
S szíve mélyén hangosan fél.

Hogy nem hallja már: „Ébresztő”?
Tán szívében oly nagy a fertő?

Kit a sötét vezet régtől fogva,
Istene hasztalan, nem hallik oda.
Nem hallik, mert fülét fogja,
Önnön, esztelen, hamis vigyora.
Hiszi, hogy a világ tetején ő áll,
S minden létező alóla érte szolgál.

Valóban elveszett, ki vakon csak áll,
Szívét takarva csak a sötétnek szolgál?

Nyisd ki szemed, s szíveddel tekints reá.
Isten Fénye had világoljon őrá.
S gyúljon hát végre lángra,
A benne is rejtező Isteni szikra.

Agabe
2012.07.27. 16:11

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.