Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség - hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád."
Popper Péter

Névnap

2024. december 6. péntek
Miklós, Döniz
Mikulás napja
A Nap kel 07:23-kor,
nyugszik 16:00-kor.

Holnap
Ambrus
napja lesz.

Oldalainkat 69 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic

fatylon_tuli.jpg

Fátylon túli

Időnek tengerén fohászt súg a holnap,
Bűnbánatot remélhetsz, ha szívedben a mondat.
Istenem bocsáss meg, csak érted lészen éltem.
Tegnapom már rég kezedben, s elhagytam mit féltem.
Szívem titkos virága, Istenanyám csókja,
Kendőzetlen, fátylon túli, szerelmetes rózsa.

Agabe
2012.06.29. 16:55

 latom_02.jpg

Látom

Elnézek messzire, mit látok csak sivatag,
De látom a felhőt is, mely éltető esőt ad.
Időtlen háborúk, eszement pusztítás,
Nem mehet tovább már, jó Atyád békét vár.

Egeknek serege Földre most azért jött,
Szívedbe születve, végtelen erőt tölt.
Szeretet legyen új vértelen fegyvered,
S vele lészen csak teljes az életed.

Agabe
2012.06.09. 18:38

 sorsunk_01.jpg

Sorsunk, ha célba ér

Végtelen fonatok,
Jólesőn itt vagytok.
Időnek tengerén,
Létezés szerelmén,
Örökkön utazók,
Rég megélt tegnapok.

Éjfekete hajadba,
Holdnak szép sugara,
Fon újabb emléket,
S csendülő fényeket.
Vágtázó képzelet,
Szüli a szerelmet.

Szememben könnycsepp gyűl,
Utadra emlékül.
Hangtalan remélek,,
Itt vagyok Tenéked.
Arcodon hónapok,
Megtartják tegnapod.

Indulok Tehozzád,
S mondok most Hozsannát.
Szívednek angyalát,
Kerestem időn át.

Sorsunk ha célba ér,
Szívünk is összeér.
Forrásban egyesül,
S Egy-ként él legbelül.

Agabe
2012.06.09. 18:12

     

gombbe_zart_01_400.jpg

Gömbbe zárt

Álomba zárt megannyi világok,
Átrajzolják szorgos kis álmodók.
Szövik a tegnapunk,
S szövik a holnapunk.

Világügyelő óriások,
Sakktáblán figurát mozgatók.
Azok vagyunk mindahányan,
Világhozók, mágusok, varázslók.

Kitaszított, világot bejárók,
Hontalan papok, jövőt látók.
Kik soha nem lettek árulók,
Lelkükben fényt százszor is megtartók.

Feledés fátyla megint csak fellibben,
Érzem az erőt újra szép szívemben.
Az igazság fénye kardomon megcsillan,
Árnyékban kuporgót elérve felvillan.

Meg kell szülnünk az újabb kort,
Szívünkről eltűnjön, utolsó folt.

Kardomat ég felé tartva,
Újból csak felfelé szállva,
Jöjj vélem te is bátran,
Szükség van rád is a harcban.

Vértelen küzdve az Igazért,
Mihálynak sorában, Égi Dicsőért.
Jutalmad, mint oly rég már,
Végtelen szerető fénnyel vár.

Már tisztán emlékszem.
Nem ez a mostan a jelenem.
Mindez csak gömbbe zárt félelem,
Homállyal megszórt gyötrelem.

Szívedben Fényesség Temploma,
S Fényt szülünk ragyogó holnapba.

Agabe
2012.06.06. 4:00

  koztunk_jar_01_400.jpg

Köztünk jár

Tündérkirály köztünk jár,
Tündér s manó táncot jár.
Víg az egész csöppnyi sereg,
Hisz újból közétek született.

Megannyi Fényhozó,
Kinek élte megváltó,
Kinek fénye ismét ragyog,
S örömben szül holnapot.

Végre te is le tedd súlyod,
Régen jöttöd óta hordod.
Megannyi csillag érted ragyog,
Számolatlan fogadd, ahogy kapod.

Tündérkirály köztünk jár,
Szerelmével kaput tár.
Rád ragyogjon Égi Fénnyel,
Szüntelen szülő szerelmével.

Agabe
2012.06.05. 7:06

  

orizzed_01_400.jpg

Őrizzed

Gondolatom színes árnyak fonta,
Csendes, puha érintés.
Mely hangtalan pihen,
S általa álmodott a végtelen.

Angyali hangba rejtett Isteni Áldás,
Jövődet szülő bűnöket bánás.
Komor képpel fagyott mosoly,
S lám, a sötéten újból fény trónol.

Hangzatos vigaszt adó könnycsepp,
Mely szívemből csakis érted termett.
Madarak szárnyaló énekét
Hallgatva mutatja szépségét.

Mint jövőben termő gyümölcsösök,
Szívetek hangját kell követnötök.
Látnád csak felét is annak,
Mily sok szépet tart a holnap.

Nem lennél úgy búsan letörve,
Kapaszkodnál rögvest örömhírbe.
Szívednél szárnyalóbb fényesség nincsen.
Vigyázz rá, s őrizzed kincsem.

Agabe
2012.06.03. 16:36

pillanat_01.jpg

Pillanat

Holdra szálló pillanat,
Napra osztott pirkadat.
Szívvel alvó gondolat,
Versben nyugvó mozdulat.

Agabe
2012.05.22. 4:14

  regen_nalad_02_400.jpg

Régen nálad

Oltalmába fogadott a Gondviselő Akarat,
Pásztorórát jegyezhettem, s holnapom is itt halad.
Mennél szebbet rajzol szívem, oltalmazó teremtés,
Szolgálatom régen nálad, hazátlan a feledés.
Szakadatlan harcom vége, szívből szóló nevetés,
Jutalma is hálaének, szívet tartó ölelés.

Agabe
2012.05.22. 4:06

 szinesen_01.jpg

 Színesen

Szüntelen érő,
Szüntelen termő,
Szüntelen jóleső,
Színesen létező.

Agabe
2012.05.22. 3:58

 indulni_01_400.jpg

 Indulni

Búcsúzom tőled, te végtelen táj.
Indulnom kéne, már versem is száll.
Végtelen történet, szívem nem fáj.
Angyali szerencse, Napommal jár.

Holnap már emlék, mit ma félnék,
Jóleső érzéssel kikevert festék.
Gyengéden rajzolt, tegnap még harc volt.
Mára már feledem, s helyében szerelem.

Mit szül valóság, szívbéli adósság.
Letudva múltammal, virágos arcoddal.
Szüntelen regölés, holnapra ölelés.
Csókodból felrepül, s madárdal felcsendül.

Agabe
2012.05.22. 3:44

felebredt_01_400.jpg

Felébredt

Hol születik holnapunk,
Faragott Aranykapunk.
Tövében pálmát lengető,
Fájó, bús ezer esztendő.

A múlt rég túlhaladt,
S a reggel már megvirradt.
Egyszer már éltük ezt,
S látom a szerelmest.

Szerelmetes létünk felébredt,
Sziklából fénnyel megeredt.
Angyali karral szállt magasból,
Díszesen vezetett fehér ló.

Eljött hát a napja,
Édesen pirosló alma.
Hol az éden már messzi föld,
Holdfénytől ragyogva zöld.

Ím eljött Égi Pátrónánk,
S ünnepre gyűlvén köszönténk.
Hol van már a balsors árnya,
Mikor koronával rügyezik vigalma.

Gyermek foganik Holdfényből,
Reggelig sugárzó örömből.
Boldogságban szülő pillanat,
Szerelmet sző fényes Nap alatt.

Pecsétként egy díszes ék,
Emlékként múltból meglelék.
Hajdani fényes urat híva,
Táltosok tábora, hit kolostora.

Agabe
2012.05.20. 22:57

      

uzent_01.jpg

Üzent

Mennybéli angyal szárnyára vett.
Fénynél sebesebben repített.
Hozta hírét új világnak,
Szüntelen szóló égi harsonának,
Melyet álmunkból szőttünk,
S újból égi magasságba nőttünk.

Mennybéli angyal szárnyára vett.
Úttalan utakról fénybe vezetett.
Hogy kapjam égi páncélom,
Melyből angyali fényem adom.
Kardom is fényként suhint,
S kit a sötét tart, most feltekint.

Mennybéli angyal szárnyára vett.
Végtelen történet valósággá lett.
A Mag immár szárba szökkent,
S harmatcseppből, égi tűzzel üzent.
Köszöntsem hát, Égi Királynőm,
Örökkön Szívbéli Szeretőm.

Agabe
2012.05.19. 10:28

  ebredjetek_02.jpg

Ébredjetek!

Ébredjetek! Ébredjetek!
Hazugságtól megrészegült,
Sorsával is szembeszegült,
Elaltatott kóbor lelkek.

Ne higgyétek a maszlagot,
Mit fületekbe duruzsolnak.
Lelkem mást nem kívánhat,
Mint virágba boruló holnapot.

Tekintsetek szívetekbe,
S érezzétek, mitől nő a fájdalom.
Könnyező gondolatom kimondom,
Mit is tükröz szemetekbe.

Hasztalan káprázat.
Csak ennyi a csillogás.
Szemed vakító ragyogás.
Félresiklott imádat.

Kétség torzan tükrözi,
Mit századok emésztve,
Múlttal kajánul karöltve,
Homlokodat most is gyöngyözi.

Csak lássad meg!
Tudni fogod bensődben,
Mi is valód e ködben.
Csak érezzed meg!

Szíveddel tudod egyedül.
Más út nem vezet célba,
Csak újabb félhomályba.
Keressed igazad legbelül.

S ki teszi lesz világa megmentője,
Ki értelmet szül maga körül,
Illatos virágot bont, úgy örül,
S önnön létezése lészen szeretője.

Agabe
2012.05.14. 8:54

    

 Leld meg a hangod, mi a végtelenből fakad!

szerelem_01.jpg

Szerelem

Szerelem.

Simogató hangok,
Ajkad körbefonó karcolatok.
Lágyan ringatózó ölelésben,
Szeretve tudni a létezésben.
Mélyében ott az önvaló,
Életet lehelő, sugárzó.
Gyémánt magja ragyogás,
Nem feledett örökös látomás.
Csend szirmai színesen nyiladnak,
Szíveddel rajzolt újabb pillanat.

Látlak Téged.

Ott voltál,
S ott vagy most is vélem.
Látlak, már mióta létezem.
Tegnapom, holnapom,
jelenben feledem.
Tudod újból megérintett,
S Rólad szól az élet.

Agabe
2012.04.29. 10:10

 

megleljem_01_500.jpg

 Megleljem

Ringatózó táj, sárgálló vetés.
Úton vagyok most is,
Mint tettem oly sokszor is.
Öreg vándor, kezében botot visz.
Társa Ódon Idő, kísérője Hold is, Nap is.
Nincs velem szenvedés, elfogadtam sorsom.
Nem hajt a múltam, jelenemben járom utam.
Keresőn kél a vágy, leljem szívem aranyát.
Mi néha megcsillan a fényben,
Isten mosolya, mi világolja éppen.
S karját kinyújtva szépen,
Oltalmazzon, s védjen.

Agabe
2012. 04.29. 9:00

    

03latomas.jpg

Látomás

Egy bűvös szó, Ecuador.
Rég hallottam, de tudom jól.
Szívem könnyekkel tele,
S érzések jönnek vele.

Vagy nélküle?
Nem. Tudom jól.

Hol álmom szülte újabb álom,
Keserédes naporcádon,
Méregpoharát ürítve a múlt,
S most mosollyal hívott,
Karjával nyúlt.

Felém, s feléd.

Hol kezünk érintvén,
A jövő kapuja megnyílt,
S világlott be rajtam,
Szürkeséget átfestő ragyogásban.

Honnan kaptam, nem kérdés.
Szívembe nyílalt újból az érzés.
Titkok mélyen földben rejtve.
Nem tudom, hogy miért, csak sejtve.

Áldozatként borulva eléd,
Nem kell több véred,
Hisz újból csak szenvednéd.
Régi korok már rég megadták árát,
Vértől bűzlő hamis aranyát.

De lásd be, nem hiába.
Álmod most sem céltalan.
Napkirálynak hű gyermekét,
Elvezette, s nyitva hagyta rejtekét.

Hogy belépve meglásd, mit
Szem nem is gondolhatott,
S Isten angyalától vezetve,
A rendelés valóra válhatott.

Agabe
2012.04.26. 21:00

 

 szivem_sugja_01.jpg

Szívem súgja

Vártam már, hogy ragyogjál.
Tűzzel ékes napsugár.
Vártam Rád, hogy rám találj.
Tegnapomból kijussál.
Megbújtál, hogy védjelek.
Tudd, hogy most is féltelek.
Kinyíltam, hogy értselek.
Szívem súgja, Szeretlek!

Agabe
2012.04.20. 11:22
Budapest, Vígadó tér

 szivem_sugja_02.jpg

 

 mostban_ragyog.jpg

MOSTban ragyog

Tökéletes igazában néma szót is hallhatod.
Titok nyitja nincs elzárva, szíveddel már láthatod.
Vászolykötés körülfogja, bensődben a valóság.
Mától kezdve jól jegyezd meg: Nincsen többé hazugság!

Vagy hagyd el szavam, s tagadd meg intésem.
Teremtés koronája te vagy, fölötted már senki sincsen.
Hisz bölcsnek hiszed magad, s igazolod sejtésem.
Oly jól tudod mind, s olykor már el is hiszed.

De ne feledd, nélkülem végig takarva szemed.
Mikor érsz fel végre már, hogy belásd mit tanítok.
Veled vagyok mindig is, MOSTban ragyog holnapod.

Agabe
2012.04.20. 10:07
Budapest, Vígadó tér

 

egyedul_a_semmiben.jpg

 Egyedül a semmiben

Köröttem csak néma csönd.
Síron túli hallgatás.
Megélt napom hátrahagyva,
Szívet tartó ragyogás.
Puszta létem nem könnyezem.
Benned vagyon szüntelen.
Holnapom a Te kezedben,
Rendelkezzél hát velem.

Megszűnőben hangos kacaj.
Hivalkodón csak zavar.
Virágszirom közepében,
Létem újból s újból átélem.
Gondom elszáll, felhőt hajtva,
Tiszta égre felvirradva.

Tudom, s érzem.
Együtt voltunk, s együtt leszünk.
Egyedül a semmiben.

Agabe
2012.04.20. 9:47
Budapest, Vígadó tér

legy_ujbol_szabad_02.jpg

 Légy újból szabad

Világot megváltó gondolatok,
S bennünk szunnyadó álmok.
Honnan kaptuk mindezt?
Isteni adomány, tudd ezt.

S ha felébredsz ősi álmodból,
Kitekintve félhomályból,
Sütkérezz Angyali Fényben,
Ezt már oly rég kérem.

Ragyogva gondoktól szabadon,
Csak dolgozzál magadon.
Mert erényed is szunnyad,
Ébreszd fel s lássad.

Mit magadon hagyott a sors,
Mint csillogó páncélt a múlt.
Oldozd fel hát bűneid magad,
S légy újból, megint szabad.

Agabe
2012.04.10. 0:00

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

 

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.