Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"A kimondott szóban azt hallod: "nem", a ki nem mondott szóban látod az "igen"-t. A száj üzenete: "nem", a szemek "igen"-t mondanak. A kimondott szóban azt hallom: "menj", miközben minden porcikád azt kéri: "maradj". És ezek az igaz szavak. A látott szavak."
Csitáry-Hock Tamás

Névnap

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa
A Nap kel 05:53-kor,
nyugszik 18:03-kor.

Holnap
Klaudia, Alexa
napja lesz.

Oldalainkat 29 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic

 latomas_01.jpg

Látomás

Mérhetetlen látomásban
Kimondatlan messzeség,
Szív szavának dallamában
Szüntelenül keresés.

Helyes utat megtalálva
Nem szűnik e szép varázs,
Csend honában békét látva,
Vezetőd lett látomás.

Agabe
2012.03.23. 19:52

csend_szava_01.jpg

 Csend szava

Hol van a holnapom?
Gyöngy betűkkel rajzolom.
Mindent tudó Jelenem,
Szívből szóló szerelem.

Bennünk lakó Istenem,
Vezet át az életen.
Angyalszárnyú képzelet,
Szép Világba repíthet.

Jajszó nem ’játszik’,
Csak Csend szava hallik.
S mosolya Életnek,
Szüntelen zenélnek,
Csengettyűvel, harsonával,
Gyertyalángok Angyalával.

Agabe
2012.03.23. 19:45

 cikazo_fenyek_03.jpg

 Cikázó fények

Felnézel az égre,
Várod, ragyogjon csillagod.
Miért is várod oly nagyon?
Mert szívedből óhajtod?

Számtalan csillag közt,
Keresve ott látod,
Szíved legszebb fényével,
Némán ’csak’ ott ragyog!

Körötted forgó árnyak,
Velődig hatoló hangok.
Pulzusod az egekben,
Tested ritmusnak adod.

Más világba kerülsz,
Átélve csak hagyod,
Elragadjon téged is,
Mint Földre szállt hajód.

Öröm tölti arcod,
Nincs tegnapod, holnapod.
Jelenben élt pillanatod,
Kitölti lényed, teljes valód.

Agabe
2012.03.05. 21:00

    

 titkos_osveny_01_400.jpg

Titkos ösvény

Felhők szállnak árnyak felett,
Erdő hangja édes dalt zeng.

Lopakodva közelítem,
Titkos ösvény vad rejteken.
Édesen szól, szívet talál,
Gondot űzve szárnyakon jár.

Dobok hangja lüktet bennem,
Egyességem tűzből nyertem.
Tűzből nyertem, s víz áldotta,
Tündér álmok Szép Asszonya.

Tündér lányok szoknya széle,
Megcsillan az éj szemébe.
Csábos mosoly, hangos kacaj,
Halhatatlan tündér zsivaj.

Pergő, forgó álomképek,
Szívem vágyta szép lelketek.
Derűs éltű erdőt lakó,
Tükörvilág, csodás való.

Tündérleány haja csillan,
Ámor nyila csendben suhan.
Tova szállva szívet talál,
Csillag, szikra, ezüstfonál.

Belenézve szép szemébe,
Szívem vágyott szerelmébe.
Hangját hallva mámor ragyog,
Titkos ösvény álmot hagyott.

Agabe
2012.02.27. 19:44

 

 mulhatatlan_01.jpg

Múlhatatlan

Tanulni születtem,
Csodák közt e Világba,
S kértem én szeretőn,
Ne küldj egyedül hiába.

Annyi a szép és annyi a jó,
S mennyi mit nem tudok,
Mit megélni jó.

A Napba nézve,
Ott látom mosolyod,
Homokot kezembe véve,
Csillogó porszem tegnapod.

Porszemek szállnak,
S lefolynak egy üvegbe.
A múltat őrizve,
Emlékként nem feledve.

Rajtad már a tekintet,
Jelenbe révülő kezdet.
Bensődben a csend is dalol,
Kicsiny madár halkan dúdol.

Egy perc sem a végtelen,
Megfoghatatlan,
Mit nem sejt értelem.
Szívedben egy másik Világ,
Mi mérhetetlen, s csodát kínál.

Angyali Forrással egybeköt,
S éltetőn terem szép gyümölcsöt.
Szerelmetest, végtelen fénnyel,
Őrizzed örökkön,
Múlhatatlan szenvedéllyel.

S ha megleled lelked párját,
Ne feledd szavam, tudd igazát.
Kit néked szántak, öröktől fogva,
Szerelmével repülj,
Földöntúli Otthonunkba.

Agabe
2012.02.27. 0:46

csodat_terem_01_400.jpg

Csodát terem

Lelkembe tört, halvány fénysugár.
Oszthatatlan hajnali félhomály.
Hattyúnyakú hófehér szenvedély,
Létezőben virágot bontó szentély.

Elmerengek Világom titkain,
S öröm tölt el újból, megint.
Hangulatom hullámokat loval,
Szívem magja mindég egyet akar.

Szeretni. Vágyom újból szeretni.
Isten fényét bokrétává emelni.

Lélekvirág csodát terem,
Hajnalpírból Napom lelem.
S véle összes Csillagomat,
Égben lakó Angyalomat.

Szüntelenül dalom csendül,
Megbékéltem már legbelül.
Holnapom itt van kezemben,
Néked adom, szép csendben.

Agabe
2012.02.17. 20:47

 

ido_01_400.jpg

Idő

  Időtlen rejtély.
Hát mivé is lettél.
Hamis arany, száraz kenyér?
Ha nincs más, mennyit is ér?

Csak tudnám a titkot.

Sorsom venném már kezembe,
S nem menne veszőbe.
Fognám a kereket,
Időnek kerekét,
S tekerném előre,
Hogy lássak a jövőbe,
S vissza a múltba,
Hogy kerüljek jó útra.

Ám az Idő oly szorosan fog.
Úgy ölel, úgy szorít.
Már levegőt sem kapok,
S a szívem vért könnyezve sikít.

Agabe
2012.02.17. 9:05

 veled_remelem_05_400.jpg

Véled remélem

Szerelmetes gondolatok,
Véled szőtt álmok.
Hajnalig tartó látomás,
Verejtékkel rótt áldás.

Friss még a perc,
De látom végtelen.
S az érzés,
Mélyen él bennem.

Mióta ismerlek? Nem tudom.
Véled remélem holnapom.
Szívemben,
Véled a Forrást találom.

Agabe
2012.02.15. 0:38

 szerelmesen_dalolva_01.jpg

Szerelmesen dalolva

A szívem rabbá tetted.
Angyali árny, legszebb kezdet.
Végtelen reményem jobb világ felé vezet.
Vártam már, hogy láthassalak Téged.
Szívedbe pillantottam,
S Véled dobbanva láttam,
Angyali hófehért,
Mely szívemig elért.

Rabbá lettem, s most vakként bízom a sorsban.
Elnyerem kegyed, ha Isten is vélem van.
Szinte már felejtettem is az álmot.
A sors mostohaként sokszor hagyott.
S ha lelkem aranya megcsillant,
Szerelem csak cseppekben csurrant.
Most jöttél Te, ártatlan szíveddel,
S nem tudok gondolni, csak szemeddel.
Mely kéklőn előttem, tengernyi jósággal,
Legszebb álmom sirályként ébreszt szárnyakkal.

Törékeny virágszál, ki egymagában hajdogál.
Most rajtam a sor, most vélem ragyogjál.
Mosolyod a legédesebb álmom.
Hol a perc, mikor újból látom?

Várom hangod, hogy kedvesen hívjon,
S mennyei borzongás velőmig hatoljon.
Nem tudom. Szemed az, vagy ajkad,
Mely mosollyal szivárványt fakaszt,
S szívemben időtlen idők óta,
Szerelmesen van dalolva.

Agabe
2012.02.13. 17:55

      

szereton_erezve_01.jpg

Szeretőn érezve

Végtelen fátyol,
Most is vélem játszol?
Hisz tudod mit ígértem,
S Tevéled hogy tettem.

Szívembe zártalak,
S hangtalan hordozlak,
Emlékként szívemmel dobbanhatsz,
Örökös vágyódás tárgyának hatsz.

Szeretném az otthonom újból csak belakni,
Szerető kebleden csendesen nyugodni.
Fájdalom könnyet szül,
De Tevéled megtisztul.
Múltamnak hibáját szenvedni,
Oly nehéz ezt újból viselni.

Lelkemből vágyom már,
Szerető hangoddal vigyázzál.
Simogató bársonnyal takarj be,
S vélem szépen csak aludj el.
Gondunkat madárként repítenénk,
S egymást szeretőn érezve léteznénk.

Agabe
2012.02.04. 15:05

     

 

veled_szunnyad_400.jpg

Véled szunnyad

Az elmúlt napok ólomként,
Végtelen súlyokként nyomnak.
Az időnek kereke vészesen,
Megállíthatatlan rohan,
S lám szívünknek könnye
Csak lassanként csobban.

Fáj a pillanat, melyet nem vettem kézbe,
S mellyel nem néztem angyali szép szemedbe.
Látom már mindazon szépet,
Melyet Te adtál volna,
S nem éltem véle,
Pedig könyvünkben több oldal lenne.

Fátyolként takarnak a szavak,
S jó néhányuk szótlanul,
Kimondatlan maradt.

Veszítem a legszebb varázst,
Angyali lényedből a parázst,
Melyet szeretnék, de nem látok,
S melyet már hiába is akarnók.

Tekerném az időt már vissza,
Hogy lámpásom fénye,
Ha csak egyszer is,
De Reád
vetülhetne.

Nem tudom jó ez így,
De sorsomon pecsét van,
S tudjad a szerelmem,
Már mindég Véled szunnyad.

Könnyeim törölném,
De hasztalan gondolat.
Mert újból csak születnek,
S szívemtől elválnak.

Agabe
2012.02.04. 14:44

 

 

 

 

angyali_tars_01_400.jpg

 

 

 Angyali társ

Szárny suhogást hallok,
S fejem felett látok,
Megannyi örvénylő,
S kavargó képzetet.
Szívemből felszálló
Ezernyi, ódon, poros emléket.

Suhogás, egy pillanat,
Hűs szellő, fuvallat.
Érzem, s már borzolva,
Bőrömnek bársonya.

Angyalom őrizz még,
Hisz társammá szegődtél.
Jobban mást nem érzek,
Mint Téged, s csak szeretnék.

Többet tudni,
S látni a titokból,
Homály és bódulat takarta,
Angyali világból.

Szerető nézésed,
Bennem gyújt képeket,
Szívemben bizsergő,
S virágzó életet.

Tiszta szeretet,
Mely belőled kiárad,
Lámpásként ragyogva,
Utamra jelt mutat.

Angyalom, s őrizőm,
Ki érettem szolgálsz,
Védj meg és kísérjél,
Szívemben lakjál.

Agabe
2012. 02.04 13:43

 angyali_tars_03_400.jpg

 

 

csak_mas_szinekkel_01_400.jpg

Csak más színekkel

A templom egere sem bújhat el a világ elől,
Csak azért, mert kevesebb jut neki gabonából.
Hát miért lennél Te más, Testvérem!
Kit ugyan úgy anya szült, s teremtett Istenem.

Vedd hát észre, különbségünk illúzió.
Világot felforgató ócska vízió.         
A másikban is ott pislákol a fény,
Csak lehet, látatlan takarja egy rém.

Láss az álarc mögé, s érezzed szíveddel,
Ugyanazt festették, csak más színekkel.

Agabe
2012.02.03. 9:28

  szerte_foszlo_varazslat_400.jpg

Szerte foszló varázslat

Ébredtél már úgy hajnalban,
Hogy párnád láztól vizessé váltan,
A gyötrődést szülte, gondokkal terhelve,
S szíved többé már cseppet sem szeretve?
Az mit magadban hordoztál,
Többé csak szürkéllő félhomály?

Mert lóvá tett a bitang végzet.
Szeretve hitted őt, s még félted,
Azt a percet, melyet titkon vágytál,
S mellé mégis csak hazugsággal háltál.

Felismerés szülte csalódásod súlyát,
Melyet béklyóként akaratlan nyakadba kaptál.
Akaratlan kaptad, hisz szívedre hallgattál,
De hamisság madara füledbe kántált,
S hitted lelkestül csodás dallamát,
Nem látva csalótól született varázsát.

Agabe
2012.02.02. 9:35

 most_szivem_mossa_01_400.jpg

Most szívem mossa

A vágyaim vakon futnak,
Órányira hízott pillanat alatt.
Játszva észrevétlen, hallgatva a csendet,
Perctelen eszmélek,
S többé már nem vagyok gyermek.

A pillanat hevétől lángolva gyújt a kezdet,
Mely lopva ha teljesül, arctalan véget ér,
S zuhanó lámpásként megtöri a csendet.

Azonmód kívánnám a fényt emelni,
Hogy lássad, lássad mit szeretnél,
S mi az, mit szíveddel tehetnél.

Megtört hangulatom szenvedélyem temeti,
Hasztalan emlékemből mára már feledni,
S a sors balga szemét mosollyal takarni.

Hej szomorúság, s bánatra boruló idő.
Kedvem szegted, s most szívem mossa eső.

Agabe
2012.01.31. 14:14

 

hangodat_kovetve_01_400.jpg

Hangodat követve

Gyötrelmes pillanatok, melyek rosszabbak a halálnál.
Kétségek,
Melyek közt nyomorogsz csak, gyáva magány.
Feneketlen mélység szívemet marja s félem.
Szerelmetes létem hogy hagyjam, hogy éljem?

Bizonytalan kétely, vállamra vetett súlyok.
Döntenem kéne, pedig még homályosan látok.
Félem a jövőm, segíts nékem kérem!
Istenem ne hagyj el, Szerelmetes Vérem!

Könnyek közt fuldokolva halálom a létem.
Szerető szívedtől ne kelljen többé félnem.
Mindenem a Tiéd, rendelkezzél vélem.
Többet nem vágyok már, eleget kértem.

Hogyan is tudnálak hazug mód megvetni?
Szeretni, szeretni, s újból csak szeretni!
Szeretlek, de miért is?
Hogyan ezt oly sokan nem értik s nem élik.

Hisz ott Vagy mindenben, mi él és mozog.
Mi elbújik, vagy a felszínen Tőled ragyog.
A legszebbik mosolyban, a virágnak szépében,
Szerelmünk szavában, vagy Jó Anyánk méhében.

A nyíló virág is elhervad egyszer,
Csak szerelmünk éltető, Végtelen Tenger.
Az Ember is Bölcsé Lett Mester,
Ha hangodat követve jár s kel.

Agabe
2012.01.21. 1:12

hangodat_kovetve_03_400.jpg

 

szeretnek_01_400.jpg

Szeretnék

Mikor fejed felett összecsapnak a hullámok,
S úgy érzed, nincsenek veled barátok.
Ne feledd! Mindég veled a pásztorbot.
S ha szíveddel markolod, meglátod a holnapod.

Mikor szíved szerint csak átlépnél,
Egy másik valóba, hol csak élnél.
S lelnél mindent, mire vágytál,
S mire azonnal igent adnál.

Hogyan tudnád elérni valódban,
Ha hullámokból kijutva szíved karóban.
Szögesdrót ha körülfonna se fájna jobban,
Mint mikor szíved csak hiába dobban.

Nyomasztó érzés, lelkednek béklyója.
Határtalan szenvedve, megint csak magadban.
Magadban.
S hangodban kígyózó gyötrelem lobban.

Szeretnék a Napnak sugarában fürödni.
Szívemmel mezítelen a létben szeretni.
Hogy álmomnak szendergése eszméljen,
S reményem végtelen jósága beérjen.

Jóságod Istenem, örökkön köszönöm!
Szívemben hálám, mint tisztító tűzözön.
S minden hasíték, mi szívembe utat lelt,
Áldozatul érted porlad, s hamuvá némán telt.

Agabe
2012.01.19. 17:47

szeretnek_03_400.jpg

      

don_01_400.jpg

 Messzi földben megnyugodva

Előttünk nagy folyó járja.
Otthon hagyott Tiszánk párja.
Messzi földön idegen szó,
S velünk háló súlyos jajszó.

Váll lapom friss vértől nedves,
Szívem többé már nem repdes.
Utolsó óránk sikítva közeleg,
Halálmadár fürkészőn még szendereg.

Farkas ordít hideg széllel.
Jégcsap leszel Te is éjjel.
Vak sötétben fagyott vágyunk,
Szerelmünktől rég megváltunk.

Lélegzetnyi idő tán még az élet.
Egy tölcsér s bomba repesz,
Ennyi csak, mivé az ember lesz.

Hideg hóban fagyos halál.
Szívem fogja. Jaj! S hogy fáj.
Együtt jöttünk jó bajtársak.
Mindannyian harcba szántak.

Váll vetve halunk véreinkért,
Nagy árat fizetve mindenért.
Fagyott hóval fedve testünk,
Szívedben forrón ég emlékünk.

Békét már orosz tájban leltünk.
Távol tőled édes vágyunk,
Megtaláltuk örök álmunk.

Agabe
2012.01.13. 20:12

/Emlékül Hős Fiainknak, kik már 69 éve a Don-kanyarban nyugosznak/

don_05_400.jpg

 

veled_szarnyalva_02_400.jpg

Veled szárnyalva

Szerelem tüzében álmodva égek.
Karomba zárva többé nem félek.
Mennyei mámor, mi szívembe szökött.
Holnapunk ne nézzem, csókjaink között.
Éljük csodánk a pillanat hevében,
S éltünk mindezért jutalmaz cserében.
Csillagok kihunynak, s újabbak születnek.
Szerelmem Téged, többé nem feledlek.
Gyertyaláng ragyogjál, szívemben kikelet.
Veled szárnyalva élem a szerelmet.

Agabe
2012.01.11. 7:32

vajh_mikor_01_400.jpg

Vajh, mikor

Lóvá tett ez a hazug világ. Megint.
Vajh, mikor hallom vissza gyöngytől ékes szavaim.
Vajh, mikor rendeli el az Ég végre már,
Hogy szívemmel,
Többé ne tudjon játszani senki se,
S a Napra nézve Kedvesem, maga a Nyár.
Vajh, mikor nyílik meg a Világnak szeme,
Törölve könnyét, rám kacsintva, s újra csak nevetve.
Sokat kell még érte hullajtanom vérem s könnyem.
Ezer arcom miután sorban, mind-mind megöltem.
Szívemnek gyöngéje, szeretve hullani,
Szeretni szívemből, s Érted is meghalni.
Borongva hallom a fanfárok szólamát.
Vigyázz rám! Kértem.
Ó Istenem, Jó Anyám s Jó Atyám.

Agabe
2012.01.10. 3:07

 vajh_mikor_04_400.jpg

 

endlessdream_400.jpg

Vízkereszten

Vízkereszten fejem hajtom.
Új Holnapba beletartom.
Tisztítson meg Isten Fénye,
S vigyázzon rám tekintete.

Szívem tárom,
Mint virágszirmom.
Kérem, s hagyom.
Lelkem Fényben lakjon.

Szívből most is versem mondom,
Csengettyűvel csengő hangon.
Mitől minden fénybe borul,
S aranylón, lánggal virul.

Álmodom már rég, e Szép Világot.
Szívem megtörni, azóta se tudtátok.
Nem adom hát szívem most sem,
S halálomban nem hullajtom könnyem.

Álmodok csak tovább csendben,
Szerelmetes Szép Emlékben.
Emlékemben őrzöm mélyen,
Mikor még eggyé váltan léteztem.

Álmom él még.
Szárnyal.
Halkan.
Szerelmetes Szép Holnapban.

Agabe
2012.01.06. Vízkereszt 11:07

  

 

 

szivembol_a_csodat_400.jpg

Szívemből a csodát

Lámpás fénnyel világolok,
Magamra már nem gondolok.
Szolgálatom felajánlom,
Egy életem, száz halálom.

Nem küzdök már.
Rég elhagytam.
Jajszóm múltban,
S most mást kaptam.

Pillanatom magam élem,
Magam útját már nem félem.
Kelő Napom aranyozom,
Szívemből a Csodát látom.

Agabe
2012.01.06. 8:15

 

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.