Gyógyulni.hu

"Erény ami visszajuttat Istenhez, bűn ami eltart."

"A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál."
Elisabeth Kübler-Ross

Névnap

2024. december 6. péntek
Miklós, Döniz
Mikulás napja
A Nap kel 07:23-kor,
nyugszik 16:00-kor.

Holnap
Ambrus
napja lesz.

Oldalainkat 70 vendég és 0 tag böngészi


sound by Jbgmusic


  koszonet_400.jpg

  Köszönet

Köszönet mindenért.
Köszönet sok szépért.
Volt savanyú is a szőlő,
Nem mindig édes, szerető.
Hibámmal küszködve,
De mindig is szeretve.
Te sem voltál szent,
Voltál fent és voltál lent.
Több voltál, mint gondolnál,
S most engedlek, had szálljál.
Szálljál tova a széllel,
Vigyázzon is rád tiszta szívével.
Szeretni jó volt, s egyszer jó is lesz,
Szépségben emlékem sokáig őrizd meg.
A túlparton várok rád,
Ha arra jársz, megtalálsz.

Agabe
2011.08.14. 11:46


miert_is_01_400.jpg

 Miért is?

Nem szűnő zsivaj,
Sikoltó kacaj.
Levegőt vennék,
De tüdőmbe mar.
Kés lapul szívemben.
Dobbanna, de nem.
Újabb gondolat,
Mely nem érti gondomat.
Fájdalmat szül,
Nem csitul, s el nem ül.
Maradnom kéne még?
Miért is? Mi kéne még?
Fájdalom szelídülj,
Meg is ölsz legbelül.
Nem tudom túlélni,
A holnapom elérni.
Itt vagyok, de miért is?

Agabe
2011.08.13. 15:14

  tunder_07_400.jpg

  Tündér

Tündérek tánca,
Szép körben állva.
Erdőnek fái közt,
Virágszép Tündér jött.
Patakban csillogva,
Láthatod titokba.
Ha észrevesz elillan,
Vagy csak épp rád pislant.
Időben kacsintsál,
Szíve már kalimpál.
Nem szokták látni,
Hisz erdő jól rejti.
Szívedben körben áll,
Táncuk még mindig jár.

Agabe
2011.08.12 15:08

 oseim_erejet_02.jpg

  Őseim erejét

Fázom. Most nagyon fázom.
Lelkem tüze, Isten fénye.
Tüzem, ha majdnem kialszik,
E világi létem kérdőjellé veszik.
Erőt most a múltból merítek,
Őseim tüzénél melegszek.
Szertüzet gyújtok, Őseim tisztelve,
Tűzből fakadó mindenik lángnyelvbe.
Lelkük, múltban oly sokszor helytállt,
Tűz fényénél visszaköszön, s kiállt.

Gyökered tiszteljed,
Hajtásod neveljed!


Dicső múltú ősök.
Kik oly szép hazámért,
Életük adni sem restellték.
Veszni soha nem hagynák,
Mi ősöktől való. Mi csakis erény.
Igaz szóból bátorító remény.
HŰSÉG, BÁTORSÁG, BECSÜLET!
Dicső múltú Ősök.
Mit meghagytak ránk,
Vedd magadhoz.
Legyen kezedben a Te fáklyád,
Legyen Vezérlő Csillagod.
Vezessen,
Utadról letérni ne engedjen.
Fénye adjon világot, ragyogót, fényeset,
Szívednek Isteni Segítő Kezeket.

Gyökerem tisztelem,
Hajtásom nevelem.


Agabe
2011.08.10. 15:15

oseim_erejet_01.jpeg

  

bunbanat_07.jpg

 Bűnbánat

Te vagy nékem legkedvesebb e világon.
Hibáim vannak. Sorban mind belátom.
Áldoznék én néked bármilyen oltáron.
Lásd! Alázatos szívvel, bűneim megbánom.
Akarattal tenni rosszat nem tudnék soha,
S most kérem, ha volna, haragod engedd tova.
Istenem! Te látod! Lelkem most is tiszta.
Napról-napra piroslón, virág nyílik rajta.
S ha maró záport zúdítanak szürke fellegek,
A fény e cseppekből is csak szórja, szórja a szeretetet.

Agabe
2011.08.10. 12:24

 

vigyazz_ram_400.jpg

  Vigyázz rám!

Drága Jó Teremtőm! Kérlek!
Vigyázz rám!
Vigyázz rám továbbra is, kérlek!
A magam akaratából teszem amit teszek,
S a magam akaratából kérlek most is Téged.
Vigyázz rám továbbra is, kérlek!

Tisztítótűz!
Tisztítsd meg a lelkem, kérlek!
Tisztítsd meg mindentől, ami nem fény,
Mi nem világot ad, hanem elnyel, mint egy rém.
Lelkem sötét részét is elfogadom,
De semmiképp nem támogatom.
Legyen meg továbbra is ott, ahol eddig volt,
E világban jobbik énemen ne essen folt.
Bár maradtam volna, de leküldtél, mert kellett jönnöm,
Most itt vagyok, s már mennék is vissza hozzád rögtön.
Vajon elég volt csak ott melletted felkészülnöm?
Nem hiszem. Szabad akaratommal kell most beteljesülnöm.

Vigyázz rám továbbra is, kérlek!
Ne kelljen a Földön poklokat megélnem,
Helyette inkább mennyekből lehessen kérnem.
Légy jó hozzám!
S vigyázz rám továbbra is, kérlek!

Kit szeretek, ne hagyd, hogy megbántsak,
Még ha a körülmények néha oly rosszak.
Szívemből tudom, csak szeretet fakad,
Kérlek ne hagyd, hogy szerető szívet, csak egyszer is megbántsak.

Tudom mindig mellettem vagy, már nem is félek,
De vigyázz rám továbbra is, kérlek!
Tudod, hogy SZERETLEK!

Agabe
2011.08.08 12:48

tisztitotuz_400.jpg

  

nemasagom_01_400.jpg

 Némaságom szörnyű zárka

Némaság, mit nem fogadtam,
Hasztalan, fájón elfogadtam.
Némaságom szörnyű zárka,
Maszkot húzott szavaimra.
Ne mondhassam, mi szívem nyomja,
Epekedve érted, fájdalomban.
Miért is nem tárhatom fel,
Szívem titkát, ha úgy kell.
Kértél, s én elfogadtam,
Belátom, előre nem tudhattam.
Mit jó ideje kőhalomként,
A sors zúdított rám fájó kínként.
Némaságom szörnyű zárka,
Most gyengeségem elárulta.
Akkor sem tudom tovább már tartani,
Ha a Világ hegyeket fog ezért rám zúdítani.
Én akkor is kiállok. Kell, hogy mondjam.
Nem lehet az, hogy tovább tagadjam.
Mit szívem súg, azt újból mondani,
Szívem nem tudja tovább már rejteni.
Ha a Világ ezért már többé nem is Világ,
Én akkor is SZERETLEK! Szívem csak imád!

Agabe
2011. 08.08 08:08

  nemasagom_02_400.jpg

 
 szivbol_02_400.jpg

Szívből

Világra vetem tekintetem.
Tudom hogyan, s mit kell néznem.
Azt mi szép, kedves, ragyogó.
Mind szívemből szívemnek való.

Mit ember tett, mi pusztító,
Nem belőlünk, nem Istenből való.
Tévútnak nem lehet gyümölcse,
Csak szívedig hatoló tüskéje.

Mit ember gyarló módon rendre hibáz,
Arra bennünk lakó Isten vigyáz.
Hisz Isten maga, Mi is Vagyunk.
Szívből fényként felragyogunk.

Csak hagyd, mindez megtörténjen.
Békét lelj hát szép szívedben.

Agabe
2011.08.02. 09:09

 

img_0154_400.bmp img_0158_400.bmp img_1156_2_400.jpg

img_0722_400.jpg img_1150_400.jpg
Egy háború mementója. Bosznia-Hercegovina 2011.  

hogy_lehetne_400.jpg

 Hogy lehetne

Most elhagyom Kedvesem,
S édes szép hazám.
Messzi földről szeretem,
Régen látott Rózsám.
Rózsa virít szívemben.
Virág nyílik, csendesen.
Pajkos érzés szüntelen,
Széllel repül, sebesen.
Feledni Őt, hogy lehetne?
Hisz szeretem. Kedvesen.

Agabe
2011.07.28. 16:12

 

hogy_lehetne_2_400.jpg

 

 
  tebenned_3.jpeg

Tebenned

Gyöngyvirágos kikelet,
Fogadni az életet.
Veled vagy nélküled,
Nem is kérdés, hiheted.

Velem vagy már örökké,
Szívemben lakozol titokban.
Rád gondolnom nem kell többé,
Érzéseim csakis Te vagy.

Tovább az úton, magányban,
Vagy várni, hogy a Nap ismét ragyogjon.
Szívem már rég tudja, párban,
Ha titkon is, de fényben csillanjon.

Járom alá hajtják fejem,
Gúzsba kötik mindkét kezem.
De szívem mindig is szabad,
Szabadságom csakis Te vagy.

Csodás álom megszülettél,
Szép Virágom azzá lettél.
Kinyíltál, most nem hervadhatsz,
Legszebb álmom csakis Te vagy.

Mindig is az maradsz.

Hozhat bármit elém az élet,
Büszkén vallom. Úgy is értsed.
Szeretni Véled, Általad s Tebenned,
Megélni, megosztani, Boldogságom Tebenned.

Agabe
2011.07.27. 08:08

 

 jol_lakhatsz_09.jpg

 Jól lakhatsz

Tört búzából jól lakhatsz,
Ám újat már nem terem.
Szíved búját el kell engedd.
Ha nem, lakaton maradsz.

Agabe
2011.07.27. 07:47

 

szivem_nem_engedi_01_400.jpg

Szívem nem engedi

Legszebb álmom csak Te voltál.
S lám épp Te keltegetsz.
Hagyjam veszni Csillag Álmom,
Mondod, ezzel jót tehetsz.

Ne akarjak szív a szívvel
Összebújva szorosan,
Szeretni a legvégsőkig
Szüntelen a Nap alatt.

Belátom, mást úgysem tehetek,
Fájó kérésednek kalapot emelek.
De tudd és lásd, én továbbra is vagyok,
S ha szükség hozza,
Rám számíthatsz, mindig örömmel adok.

Szívem nem engedi a bút és borút,
Véled elgondolni Szerelemmel tudok.
Tán egy másik világban, időnk majd eljön,
Szerelmünk hajnala fényeskedve ránk köszön.

Agabe
2011.07.25. 10:30

 szivem_nem_engedi_02_400.jpg

 

ha_egy_sziv_elpartol_01_400.jpg

Ha egy szív elpártol

Emberben őrület tombol,
Ha egy szív elpártol.
Szíveddel ezt fel nem foghatod,
Csak eszeddel, jobb ha tudod.

Kit addig a legtöbbnek hittél,
Maga adja bizonyságát, tévedtél.
Mi szívből szólt, hinnéd,
Oly erős, tiszta, szép.

Ám látnod kell, ha eszét veszti,
Vagy csak épp elméje vezeti,
Még ha benne Tudás is lakik,
Itt buta gyermekként viselkedik.

Az, mi addig kedves volt számára,
Egyszeriben olyan, mint gyújtós a szalmára.

Ezt szíveddel meg ne értsd,
Fel úgysem foghatod.
Hogy válik szépségből,
Hamis, szívszorító átok.

Idővel majd úgyis rájön,
Az érték nem mindig ott lakozik,
Hol a látszat ragyogót mutat.
Csak tiszta szív járhatja be az utat.

Idővel majd újra felvilágosul,
S ha úgy lesz, szívében
Barátság lángja szikrázva felgyúl.

Agabe
2011.07.23. 08:28


   szabadsag_400.jpg

Szabadság

Szabadság. Mi végre vagy ember.
Zálogba adott békjók. Hagyd el.
Élni szívünkből, szeretni eszmék nélkül.
Lépj tovább utadon, s az út végén,
ha nem látod is ott van. Mércén.
Igazság, szeretet és hit.

Hittel boldogulsz, erőt ad.
Meglásd, csak kéred és ad.
Teremtőnk mindig melletted,
Szereteted belőle fakad.
Mert Ő ott van benned,
S te mindenkor Őbenne.
Az igazság mellé te kell, hogy kiálljál.
Harcod megvívd, ha muszáj meg is haljál.
Áldozatod soha nincs hiába,
Jegyzik, s tovább él a Világba.
Főnixként születsz majd újjá,
S lángolva szívedben,
Újult erővel emelkedsz fel újra.

Agabe
2011.07.16. 22:28

 

tavolsag_400.jpg

Távolság

A távolság nem akadály,
Ha két szív szereti egymást.
Csak gondolatuk forrjon össze,
A távolság semmivé foszlik már.

Agabe
2011.07.16. este

 

hazateres_400.jpg

Ha így van

Hazamegyek. Egyszer végleg talán.
Szeretném hinni, hogy életünk, nem csak tréfa és talány.
Hinni, hogy könnyeim nem hulltak hiába.
Nem szenvedek többé már, újra és újra.
Kiszabadulok szívem börtönéből,
Szeretek, mint most is, csak szeretek, újult erőből.
Fényből szőtt virágcsokor, mit bensőmből feléd nyújtok,
S Te fénylőn szíveddel átérzed és befogadod.

Atyám. Mind gyermekeid vagyunk.
Létezve, jót és rosszat felhalmozunk.
Egy út van csak, mi üdvözít minket.
Téged befogadni, s élni örökkön Véled.
Mit teremtett szerető jóságod,
Arra nem is Neked kell vigyáznod.
Őrködnünk nekünk kell,
Ha úgy hozza sem fegyverrel.
Szívünk meleg tüzével vigyázni,
Szeretettel, csakis oltalmazni.
Mindent, mi Létező, számba venni,
Magamban érezni, megbecsülni.
Honnan jöttünk, mi a dolgunk.
Miért is születtünk, mi végre hát, hogy vagyunk.

De mondd. Közben mégis miért fáj szívem oly sokszor.
Mikor örömtől kéne, hogy éltünkre csillagpor hulljon.
Miért hiányzik mégis az Otthonom,
Hova tartok már ki tudja mióta folyton.
S ha már csak itt kell legyek jelen,
Miért hiányzik egy érzés szüntelen.

Szeretni kitartón, véges végtelenségig.
Szeretve lenni, szeretve lenni, és újra csak szeretve lenni.
Vágyom rá. Oly nagy kérés ez, Atyám? Talán. Tudom és belátom.
Ha így van, hát így kell élnem s szeretnem, magányban Világom.

Agabe
2011.07.14. 01:50

 

hazateres_2_400.jpg

 

 

 utunk_kozos.jpg

Utunk közös

Múlt örvénye belevész a homályba.
Számtalan esélytől, most már örökre megfosztva.
Ölelések, melyek soha nem hozhattak bódító örömet.
Csókok, melyek legfeljebb érinthették finom kis kezedet.
Életek, melyek elfolytak, sokszor hiába.
Rád várva, örökké keresve, mindannyiszor hiába.
S ha rádtalálva hittem is, a sors néha mostohán,
Mintha nem szeretne, bánt velem olykor durván.
Szeretve, sokszor csak távolról,
Vagy meg nem is születve, fátyolon túlról.
De lám itt vagy újra, megtalálva,
Szívem aranyló fényárban úszva.
Boldogsággal Teremtő Erő,
Szeretet, Szerelem, Isteni Erő.
Teremtés szívünkből, lelkünkből,
Szeretve hozhat legtöbbet éltünkből.
Szeretet Örök és Igaz Törvény,
Szívünkben Lámpásunk Végtelen Égi Fény.
Hagyjuk hát Szépségem, Világunk had égjen,
Utunk közös Világban, valahol beérjen.

Agabe
2011.07.12. 21:40

 utunk_kozos_2.jpg

 

holdas_ejen_250.jpg

 Holdas éjen

Hold mögé lekucorodok,
Egész éjen rád vigyázok.
Csillagokkal táncra kelve,
Égi dalt elénekelve.
Legyen szép minden álmod,
Rám Kedves nem kell várnod.
Ott vagyok én mindig véled,
Holdas éjen nézz az égre.
Szerelmesen lekacsintok,
Kedvesem, jó éjt kívánok!

Agabe
2011.07.10. 22:10

  

megleltem_250.jpeg

Megleltem

Szívemből születő vágyak,
Beteljesülésre várnak.
Szüntelen álomkép, mindenhol kísérnek,
Benne élsz, hol hangod, varázslatos ének.
Bőrödnek bársonyos tapintása,
Szemednek végtelen ragyogása.
Mind ott van, és oly eleven,
Szemem le sem hunyom, s Te ott vagy a szívemben.
Szemedben ott látom,
Számtalan életünk, örökös vágyálom.
Belülről ezt hallom,
Idő kezdetén, egy voltunk, jól tudom.
Szüntelen keresés,
Megleljem szívedet,
Szíved kapuját,
Kaput táró kulcsát.
Álmok kísérnek, hogy beléptem e világba,
De álmaim csak most válnak igazán valóra.
Általad nyer értelmet, mit eddig csak kerestem,
Szerető szívedben, mint virágzó kiskertben,
Szépséget és csodát, most már megleltem.
Tündér világ hona, mi bennünk lakozik,
Ha mindketten hagyjuk, valósággá válik.

Agabe
2011.07.03. 9:27

 

lelek_250.jpg

  Naptemplom, Napünnep

Mind ahányan összejöttünk,
Napünnepen egybegyűltünk.
Lelkek múltat képviselve,
Kora Ősök Nemzetsége.

Mandalába együtt állva,
108 Ősét megformálva.
Ősök adták hol a helye,
S vele egész nemzetsége.

Rég várták ezt fentről nagyon,
Épüljön föl új Naptemplom.
Kárpát Haza Szép Szívébe,
Népünk fölé emelkedve.

Csodás lelkek adták maguk,
Fényből testük, s belül MAGjuk.
Fénymagok ha szárba szöknek,
Égre nyúlnak, örvendeznek.

Szárba szökött Fényvirágok,
Templom tartó főoszlopok.
Csodás szívből táplálkozó,
Fénytől tisztán felragyogó.

Világok ha egybenyílnak,
Szerelemről jót dalolnak.
Szeretetünk legfőbb erő,
Földet, Eget összekötő.

Föld és Ég most együtt újra,
Örömöt szül egyensúlyban.
Ember szívben immár béke,
Életünknek tiszta Fénye.

Egyek Vagyunk Teremtőnkben,
SZERELMETES SZERELEMBEN.

Agabe
2011.06.24. 11:11

 

hot_air_ballon_250.jpg

  

ajandek_250.jpg

 Életed ajándék

Születtünk, születtünk gyermeki arccal.
Szívünkben, szívünkben Isten áldással.

Isten aki bennünk vagyon,
Tisztán érzem, szólni hagyom.
Gyermek szíve tiszta áldás,
Áldás adta tisztán látás.
Lásd most tisztán te is élted,
Ne kelljen már soha félned.
Tisztán érezd szíved diktál,
Halld meg, hogy szól Isten hangján.
Nem szól máshogy, szeretettel,
Szíved ettől ragyogjon fel.
Ragyogjon, mint nap az égen,
Érted, s másért keljen is fel.
Szereteted legfőbb erény,
Ősöktől jött örök törvény.

Életed, életed ajándék ha éled,
Isten segít megélned MOST, elég is csak kérned.

Agabe
2011.06.16. 19:49

   

lelekharang_250.jpg

 Lélekharang

Lélekharang ha megkondul,
Egy világ kapuja feltárul.
Átlépned csak akkor kell,
Ha ott állnak, s hívnak: Jöjj.
Mennyeknek Országa hívogat.
Tényleg végére értél földi utadnak?
Vállalod sorsod és megjárod,
Vagy idő előtt kiszállsz és feladod?

Nehéz hinni, hogy mit utadon megleltél,
Vajon érted volt? Nem holmi káprázat, fényesség?
Kinek szíved teljesen kibontod,
Tudja? Csakis ő az Egyetlen? Elég ha kimondod?
S mikor szíved testedtől mezítelen,
Az érzések miért hozzá futnak szüntelen?
Mert tudod, több mint gondolnád. Rendelésed van véle.
De most is kettőn áll a vásár, s vajon ő így látja e?
 A harangszó most adjon erőt.
Ne elvigyen. Tegye könnyebbé a jövendőt.
Lélekben fényesen, tisztán és erősen,
Kinek ha tudsz, valóban segítsen.

Sokan óvtak, s óvnak is. Nap-nap után kapom is.
Csak vigyázz magadra. Fülemben cseng most is.
Üzenem néktek szívemből szólva most,
Köszönöm, hogy vagytok, szeretőn rám vigyáztok.

Várni a váratlant, s tudni mi számítható,
Erőt merítek, s újulva járom mi járható.
Köldökzsinór még ideköt éngem,
S míg szívemmel a fényt láthatom,
Nem készülöm elhagyni,
Szeretett földi világom.

Agabe
2011.06.12. 9:18

 

jani_emlekere_250.jpg

 Jani emlékére

Emléked, mint szürke fátyol,
Telepszik rá szívünkre.
Rég láttalak, mikor is volt,
S pillanatod most vált emlékre.

Szeretni tudtál te is,
Szíved mégis kérgessé lett.
A fény benned is meg volt,
Ám végül már alig pislákolt.

Otthonodból, légy őszinte,
Te üldözted el fiadat.
Lásd, a sors fintora.
Végső percben mégis csak,
Ő fogta a kezedet.

Vannak bennünk egyaránt,
Fájó és örömteli percek.
A vízparton jó volt veled lenni,
Tanulni tőled, élvezni a csendet.

Ím már átléptél a kapun,
Sorsod új irányt vett.
Emlékedet bent őrizzük,
S a Fény vigyázza létedet.

Agabe
2011.06.07. 21:38

 
 

Ágnes Vanilla: Születésnapodra


 

szuletesnapodra_250.jpg

 Ajándék Kedvesemnek

Harminchat éves lettél.
Hogy mi ez?
Csak egy ajándék. Költemény.
Költeni az ember csak úgy nem szokott.
Kellenek hozzá megindító gondolatok.
Nálam abban nincs is hiány,
Kinek írom, igaz Tündérleány.


Néha a napnál is fényesebb vagy,
S ragyogsz rám, akárhol vagy.
Néha napján beborítod az eget,
S akkor nem látok csak fellegeket.
Villámot hányó, mennydörgő vihar,
mely ha lecsap, legbelül csak mar.
A szenvedések a lelket edzik,
Szükség szerint formálják, nemesítik.
Mindeniknek be kell járni útját,
Nem lehet csak ugrálni, kihagyni létrát.
Lépcsőfokok egyszerűen azért vannak,
Mert egyesével lépve, biztonságot adnak.
Rájöttem már, kár nagyokat ugrani,
Ki sokat akar, nagyot is tud pottyanni.

Gördítesz elém számtalan pillanatot,
melyből meríthetek, szüntelen boldogságot.
Csodákban járok süppedve,
S a lábam földtől mégis oly messze.

Köszönöm, hogy vagy Te nékem,
ragyogásod, szerelmed, megosztod most vélem.
Hozzon a távoli jövő bármit,
Nálam otthonod van, tőlem kérhetsz bármit.
Szívemben ott lakozol már rég,
Emberöltők óta tudom, és most is velem vagy még.
Egész éltem neked adnám,
Szívemből mindig a legszebb világot hoznám.

Ott élsz a szívemben, kedvesen,
Mint a Legédesebb Egyetlen Kedvesem.
Istenünk sokáig erőben éltessen,
S kívánom, utadon kísérjen Szerelmem.

Agabe
2011.05.22 10:01

 

szk_taszarvas.jpg


  nepunk_kuldese.jpg

 Népünk küldése

Magyaroknak Jó Istene, rég leküldted nemzetünk,
Népek között szolgálni és utat adni lejöttünk.
Régóta, már ezredéve, s jóval annak előtte,
Feladatunk egyértelmű, tiszta szívek küldötte.


Látom, romlott a világ és romlott ki vakon néz,
Nem látja benne földi létünk kristályos lényegét.
Népünk, s létünk tiszta szívvel áldva vagyon.
Mit a lélek hordoz bent a szívben, a legnagyobb vagyon.

Szkíta ősök, puszták népe tudták azt mi élő,
Áldott szívvel szeretni, tisztelni minden létezőt.
Mások kárán haladni nem, csak zuhanni lehet,
Ki segítő, karját nyújtja, jóval előbbre mehet.

De tudd mindenik mögött, ki létedre tör,
Valahol igaz szívet takar, mit Ármány már rég gyötör.
Ha népünk küldését végbevisszük, nem kevesebb valósul,
Mint Új Világban erény, mi Istentől van, szentesül.

Segítőket kérnünk, szinte kötelesség,
Vezessenek jó lámpásként, ne fogjon a sötét.
S ha utunk végén Isteni Fényünk szeretetben felragyog,
  Együtt leszünk teremtésben, létünk csillagként ragyog.

Agabe
2011.05.17. 14:37

 

alom_01_512.jpg

 

almot_vigyazok.jpg

Álmot vigyázok

Szeretnélek megkérdezni.
Kedves szóval becézgetni.
De van mit csak akkor lehet, ha a másik ott áll veled,
S visszanéz rád. Ettől oly jó kedved.
Amikor a szemedbe néz, és úgy mondja amit mond.
Mert a szem beszédesebb minden szónál, s kéri, ó mondd.
Néha szólni sem kell. Csak a szem varázsával igézni.
Többet tud az bárkinél kérdezni, mesélni.
Sajnálom, hogy oly messze vagy. Csókom így csak postázom Kedvesem.
Legyen nyugodt, békés az éjed. Álmodj csupa jókat, kedveset.
Vigyázok rád Szép Szerelmem.
Álmod őrzöm. Rendületlen.
Reggelig én Véled leszek,
Napkelténél búcsút veszek.
Onnantól átadlak az égi nagy Fénylőnek,
Kelő Napunk vezessen, szolgálj Teremtőnknek.

Agabe
2011.05.17. 0:30

  alom_03_512.jpg

 

erdo_csendjen_400.jpg

 Erdő csendjén

Erdő mélyén bandukolok,
Születnek bennem mindenféle gondolatok.

Az erdőben, hol csend honol,
Élet búvik meg mindenhol.

Itt nyugalmat lelsz, ha keresed.
Néha egyszerűbb, mint az egyszer egy.

Őz bukdácsol most éppen előtted,
Utat mutat. Nem kell más csak kövesd.

Utad leled, csak járd a csapát,
Visz előre, mint régi barát.

Társad nélkül keresd utad,
Boldogulnod neked kell most, magad.

Zöld szőnyegen pázsit, páfrány,
Virág nyílik akác fáján.


Az élet szépsége most mind előtted,
Csak keresned kell. Hidd el, megleled.

Jártamban és keltemben gyönyörű világ fogad,
Keressed hát, s leld meg magad.

Minden csoda benned búvik, legbelül lakozik.
Hidd el, ez mind csakis rád várakozik.

Lépted neszét nem hallják most, erdő csendje elnyeli.
Lelked szirmát csakis neked kell most kibontani.

A fákon dalos madarak zengik énekük,
Segíteni jöttek néked, de te is legyél csak őértük.

Mit magadban meglelsz, kincset, fényt,
Magadból csak add ki bátran, szerezz másnak szép esét.

Fénnyel ragyogd be életed, mi belülről fakad,
S meglátod, nincs is ennél nemesebb feladat.

Agabe
2011.05.15. 15:32:18

 

sorsfordito1.jpg

 

  Sorsfordító önvallomás

Megyek az úton. Az utamon.
Csak Megyek? Vagy haladok is tán?
Meg-meg állok némán.
Benézek saját lényem ablakán.

Meglelem a kulcsom,
Messzelátóm ajtaján?
Ez nem is kérdés,
Csupán elhatározás.

Nem elég csak elgondolni,
Tenni is kell, legyen bármi.
S ha sorsom, lényem értem kiállt,
Vedd hát észre, hisz csak benned a Világ.

Minden mit kívül találsz,
Csupán csak tükör, s néha torzít ha elé állsz.
Sorsod szabott, de lényed szabad,
S magadban kell keresned utad.


Nem lesz könnyű, elhiheted,
Volt már, próbáltad, tán akadnak is emlékek.
Gyötrelmes út, számtalan kétségek,
Végtelen kis halál, mi végül elvezet.

Elvezet és megmutat, jó alapul,
Megmutatja azt, mi benned lapul.
Közte jót is, és rosszat,
Minőségben nem válogat.

S ha már látod lényed valóját,
El is érted, mit élted szolgált.
Fejlődj tovább, de csakis az erényben,
Közelebb visz, Teremtődhöz, szeretetben.

Agabe
2011.05.15. 9:43

 

vegtelenul.jpg

Végtelenül

Drága Tündér, Édes Szép Virág!
Kinyílt bennem már rég e szép új világ.
Tündérmeséből csöppentél mellém, valósággá lettél.
Néha ezt nem is hittem, mert olyan szép vagy, mintha nem is igaz lennél.

Elhoztad a legszebb Napot,
Mit nőtől valaha is, férfi e világban kapott.
Szívem Véled van örökre,
Már csak Néked ver, s Érted szeretve.
Mosolyoddal fizess, csókoddal,
Nem leszek hálátlan szerelmes vigasszal.
Ha bánat ér, oszd meg azt kedveseddel,
Benned élek, s Te énbennem, halhatatlan szerelemmel.

Te vagy nékem a Boldogság,
Szerelmes, szerető, pajkos huncutság.
Te vagy nékem a csillogó szempár,
A szerelmes mosoly, s szívem dobogtatja ha itt jár.
Te vagy nékem a tündéri nevetés,
Lelkem felkavaró, majd simító, gyengéd érintés.
Vágyom szerelmes ölelésedre, mit ha kapok,
Heves tüzében egyszerűen felolvadok.
S ha még most is a szívedben vagyok,
Örömtüzemmel újabb Napot gyújtok.
Láthassa a Világ, milyen az igaz Boldogság,
Szerelmes Szeretőm, Véled tudd,
  Mindig is csodás, legcsodásabb e Világ.

Leülni véled szép csendben, karjaimba zárni,
Hallgatni a madarak szépséges dalát, s csak nézni.
Nézni a lenyugvó nap vöröslő sugarát,
S hallgatni az Élet legszebbik dalát.
Csillagok alatt takarózva hűs fuvallatok elől,
  Szerelmesen rád simulni, vágyat élni, oldódni legbelül.

Szerelmes szívem, mint szivárványszín pillangó, csak Érted verdes.
Minden szavad, gondolatod, napsugárként éltet. Jó érzés, szerelmetes.
Tudd szívemben másnak nincs már hely, bennem élsz szüntelenül,
Kicsim vagy, s Szeretlek Téged Kedvesem, véges végtelenül.

Agabe
2011.05.15. 7:00

 

vagy_es_boldogsag.jpg

 

Vágy és Boldogság

Érzések. Mire vagytok hát?

Érzés, mely vakon vezet.
Ontja magából a végtelen tüzet.
Megélni a végtelent, kezdetekben minden létezőt,
S tudni egy pillanat, mely nem választ el semmitől.
Egy szikra, mely mindent lángba borít,
Egy érzés, Vágy, megolvaszt, feszít.
Felőröl, csak szüntelen ostromol.
Kegyetlen pillanat, s kezdheted, elölről.

Pillanat szentsége kitárja titkát,
létezni, elveszni, születni, megélni.
Boldogság neved, mit megszült a vágyam,
Csend szava, elhoztad, mit már oly rég vártam.
Szeretni szívemből olthatatlan,
Örökös érzéssel, halhatatlan.
Veled eggyé váltam, s most létezek benned is.
Érted meghalnék, de benned maradnék, még akkor is.
Szüntelen keresés, meghoztad gyümölcsöd,
Almádat szakítom, éltetem örömöm.
Örömöm forrása, bennem Boldogsággá lettél,
Szeretlek most már Téged, örökkön és örökké.

Agabe
2011.05.09. 8:26

   

legszebb.jpg

 

Legszebb

Nekem az a legszebb,
Ha örömet adhatok Néked.
És szerethetlek.
Kincsem vagy, a legértékesebb.

Tudod, hogy egy Tündér mennyire tud hiányozni?
Csak szavak nélkül lehet elmondani.
A szavak kevesek erre.
Nem tudják leírni.
A szem többet le tud írni, mint bármilyen szó.
És a tekintet, a mosoly, a könny.
És az ölelés.

Vágyakozom utánad, vágyakozom rád, hogy melengessen éltető sugarad.
Magánytól fagyos szívem melegítsd csak fel, s jutalmad nem, sohasem felejted el!
Csak tekints rám, szerető nézéssel,
Csókot hintek szerelmes szívemmel.
Fénymagom ültetem bimbózó rózsádba,
S életed minden nap ragyogja.

Csak szeretlek. ...

Tudod, hogy szeretni legszebb e világon.
Keresni, Meglelni, aztán csak Szeretni Egyetlen Virágom!

Nagyon hiányzol!

Agabe
2011.05.05. 22:52

 

merre_jarsz_szep_tunder.jpg

 

Merre jársz Szép Tündér?

Magányomban ülök, várok egy gép előtt.
Sorokat tördelek, kezemen számolok.
Már mióta is, hogy szívemben csak Rád várok.

Vártam már éveket, sok hosszú perceket,
De hidd el, semmiért el, nem is cseréllek.
Meghallom hangodat, mintha gördülne könnycsepp,
Virágot öntöző, szívvel teli, éltető csepp.
Hogyan is feledném mosolyod, s hangod,
Tündérkert sarkából szűrődő kacajod.
Simogat, megölel, minden szavad éltet,
szenvedő magányba születtél, ezzel adtál éltet.
Istenem jó lenne belőled minden nap,
simogatnám lelkedet, csókolnám arcodat.

SZERETLEK Téged,
Napnak Legszebbik Sugara!

Agabe
2011.05.05. 21:58

  

hianyod.jpg

 

Hiányod

Szerelmem tűzzel nyíló rózsaszál,
Csak azt kérem tőled, vigyázz rá.
Szívem egyfolytában csak rád vár,
Ha nem lehetsz is itt, én Véled fekszem, Véled kelek már.
Mindennél fontosabb lettél nékem,
Szívből jövő versekkel, szerelmedet kérem.
Nem jó, hogy csak távolból vagy,
Olyankor kicsit fakóbban süt a Nap.
Gondolatban Véled vagyok mindig,
Szerelmes csókodra nem várnék se percig.
Ha tehetném, repülnék is hozzád,
Szerető öleléssel gondom gyógyítanád.

Agabe
2011.04.24. 21:34

 

 koszonom_400.jpg

 

Köszönöm!

Nem győzőm köszönni néked, szíved béli kedvességed!
Ragyogó Nap, mit szíved elrejt, onnan árad melegséged.
Szerelmedet köszönve fogadom,
Mindig-mindig Vigyázok RÁD,
Holtomiglan fogadom.
Életemben nem volt szebb, s tündöklőbb Tenálad,
Hogyan is köszönjem? Egyszerűen IMÁDLAK!
Pusztaság volt, mit szívem eddig látott,
de mostan már ezrével nyílnak ott, szebbnél szebb virágok.
Halhatatlan érzés, mit megélek Véled,
Imádott Szerelmem, SZERETLEK TÉGED!

Agabe
2011.04.23. 21:51

 

korben_400.jpg

Körben

Élet Fája ott van, benn a körben,
S mi ülünk, Minden együtt, körben.
Egymást tartva jó időben, zord időben, rendületlen,
Hisszük szívünk örök, s mindig együtt lészen.
Apró hullám, mely mindig ott van,
Érezd, indít.
S haladsz tőle, mentül jobban.
Ha élet rezdül, máris érzem,
Együtt zengünk Mindenségben.
Élet táncát együtt ropjuk, jó is ezt meghallani,
Közös szívvel, gondolattal, mindent tisztán meglátni.
Szívek, hogyha összeforrnak,
Lámpásként együtt világolnak.
Egymásnak utat világolva,
Lélek fénnyel kiragyogva,
Haladunk léptünkkel, csak szívünk dobban.
Utat mutat hozzád, Mindenség Csudás Hona.

Agabe
2011.04.21. 11:22

  

tiszta_forras_400.jpg

Tiszta forrás

Néha fájdalmas, mit hoz az Élet,
De Veled lenni sohase félek.
Hogyha Véled elgondolok,
Mentül újra Élet vagyok.
Tiszta Forrás bennünk fakad,
Jól látni, csak onnan szabad.
Megélni Véled mit lehet,
Szívbéli Tiszta Szeretet.
Tiszta vizű Forrásomból merítem kulacsom,
Te vagy nékem legbelül az Életem, a Halálom.

Agabe
2011.04.16. 8:12

 

szep_viragom_400.jpg

 Szép virágom

Szerelmetes Szép Virágszál,
Nékem nyíltál, nyiladoztál.
Világ csúcsán árválkodtál,
Rád találtam, ne hervadjál.

Csókod édes, most is érzem,
Mit tőled kaptam oly kedves.
Szívünk rég úton van, mást keresni,
De megtalált Téged, Véled egymást szeretni.
Ölelésed melegség volt,
Fénytiszta Szeretet.
Szerelmessé lettem Véled,
Szívem tiéd már, ne feledd.
Örvös galamb turbékolva rászállott szép kapudra,
Szíved dalát mindazóta egyfolytában dúdolja.
Szerelmedet semmi mással el nem cserélném,
Szívem tiéd, most már örökkön és örökké.

Virágom, szívem melegével öntözlek,
Virágozzál, gyönyörködöm.
Tiszta szívből SZERETLEK!

Agabe
2011.04.14. 8:22:22

 

 almodhatnek_2.gif

Álmodhatnék

Álmodhatnék jobbat s szebbet?

Mint őszinte szívbéli kedvességed.
Gyengéd érintésed, forró csókod, ölelésed.
Szerető szíved kacaját,
Mit borzongatón most is érzek.
Szíved fénye beragyogja még a Holdnak is pitvarát,
Tőled könnyes szemem sarka, hisz Téged oly ritkán lát.

Álmodhatnék jobbat s szebbet.

Azt Édesem, foglak Téged!
Örökre, Véled, egy álló pillanat,
Kéz a kézben, mi most már úgy marad!

Agabe
2011.04.13. 12:32

 

tuzmadar.jpg

Tűzmadár

Tűzmadárt láttam álmomban.
Csőre hegyes, mégis kedves.
Amit éreztem, szeretettel teljes.

Tolla lángnyelv, szikrákkal pattogó,
Világokkal is harcoló.
Borús napokat Fénnyel ragyogó,
Szívembe örömet, igaz meleget hozó.

Most is láttam, magasan szárnyalt,
S röptében fakasztott szerelmes szép dalt.

Szerelem az, mi fűti belül,
Napról napra nem csendesül.
Egyre inkább lángra lobban,
Világ vigyázz, Napja ott van.
Tápláléka nem más Kedves,
Mint örömteli mosolyod Édes.
Látni szemed ragyogását,
Csak fokozza égig szárnyalását.

Veled és Érted Napig felszáll,
Mit ha elér, Érte szolgál.

Szívünk eztán már egy Napként,
Idők végeztéig, nem is lehet másként.
Világ Fénnyel kiragyogva,
Szív a szívben átkarolva.

Agabe
2011.04.10. 08:14

 

szepseg_400.jpg

Szépség

Szépséged ott volt ma énvélem,
Nem tűnt el mellőlem.
Ott volt, vittem lelkemmel,
Kisért is szüntelen.
Minden növényben, virágban, levélben.
Volt e már ilyen szép valaha,
Nem is emlékszem.
Nektártól csillógó keretben,
Apró kis méhecske pelyhes bundáján,
s a Mindenség átható, ragyogó fonákján.

Agabe
2011.04.09. 12:33

  

gyonyorum.jpg

 Gyönyörűm

Gyönyörű vagy!
Nem győzőm köszönni Néked!
Szíved béli kedvességed,
Olthatatlan mély szerelmed.
Boldogság mit elhozott e pár nap,
Szerelmed örökké bennem marad.
Csodákban járok most süppedve,
  Lábam mégis földtől oly messze.
Gyönyörűség, mint egy álom.
Kivirult már keresett virágom!
Virulj Édes, hadd csodállom,
  Gyönyörűm vagy, szívem-párom.

  Agabe
 2011.04.09. 9:55

 
  

rezdulesed.jpg

  Rezdülésed

Veled lenni, kezed fogni.
Kelő naptól újabb napig.
Hangod hallom, itt vagy vélem,
Rezdülésed most is érzem.
Szívem kinyílt, mint egy rózsa,
Legszebb világ tárult fel ma.
Véled fájdalmam is szépül,
Angyali mosoly mit kapok belül.
Tőled, mit csöndedből hallok,
Csillagközi csengőszánok.
Veled lennék, s Te itt vagy vélem,
Rezdülésed mindig érzem.
Veled lennék, s Te itt vagy vélem.

Agabe
2011.04.07. 15:25

 

oromme_lettel_400.jpg

 Örömmé lettél

Veled eztán már mindenem megosztom,
Örömöm, a bánatom,
Szerelmem s a halálom.
Bennem most már örömmé lettél,
Szivárványszín koszorúban megszülettél.

Agabe
2011.04.06. 10:50

 

szepulj_400.jpg

 Szépülj

Világ Fénye ne fakuljon,
Mentül inkább hadd ragyogjon.
Dobom adom, Táltos Erőm,
Világ Fénye így szépüljön.

Agabe
2011.04.06. 4:06

 

vilagom_400.jpg

 Világom

Világok gyúljatok, ma rendezve soraim,
Szent máglyát megrakni, sorban emlékim feltenni.
Fülemhez zászlót vad szél ropogtat.
Feledni mosolyod? Inkább hát pusztuljak!
Kürt harsan, szívemben százszor is meghallom.
Szeretve Édesem, így néz ki Világom.

Agabe
2011.04.06. 3:31

 

mit_hoz.jpg

  Mit hoz

Világot ha fogok, Veled s benned összeforrok.
Világok örvendjetek, tőlem örömkönnyet miért is vesztek?
Adom én a szót is halkan csepegve,
Meghatón szép szerelmes kebledre.
Szeretni Véled, Általad s Tebenned,
Hát új Világ, mit hoz édes, remegő szerelmed.

Agabe
2011.04.06. 3:22:33

 

 kell_400.jpg

  Kell

Sziklán állok. Veszélyes magaslat.
Lépnem kéne? Erre? Vagy tán arra?
Ugranom kéne, hogy beléveszve idők tengerébe,
Sírkereszttől mentve tovább ússzak, másik térbe.
Vagy csak hátra dőlve, karom nyújtva, szét, keresztbe,
Vakító fénybe, tűzsugárba, Gondviselőm tenyerébe.
Messzi homály, szántó végzet,
Kísértésbe visz. Még félek!
Látnom újabb szenvedésem,
Elkerülnöm kéne? Kétlem.Szemed nézem, s látom.
Öröm könnye járja.
Hangod távoli, fájom.
Mosolyod érintés, vigyázva.
Sorsom, mely ápol is és verve ad,
Bár ostorral, bántson! Nem tudom! Most miért hagy?
CSAK VAGY! Tudom.
Létezésed bennem nem csak fájom.
Sorsom a végzet, beváltanom hogyan?
Istenem segíts, szívemből kértem, s most jobban!
Érezni mindent, mit lehet. Légzésed halk szusszanás.
Gyermeki kacaj jeltelen suhan át, téren és időn.
Bármily távol, csak tudom. Most.
Vádlón kérdem. Nem érzem! Ez is csak annyi, vagy több mint máskor?
Vértem sebzem önkezemmel.
Fájnom miért kell?
Miért? Kell?
Szívem keres, mindég-mindég hasztalan,
Tüzet gyújtván, perzselve önnön kies pusztám.
Ostor csattan vádlón.
Miért is kell, hogy ez fájjon?
Szemedben csillogva örömtüzem látom,
Vigyázva gondold megváltani Világom.
Sekélyes magányom úszik tova, hagyom.
Nélküled már hogyan is létezne, létezhetne álmom.

Agabe
2011.04.04. 9:17


vilag_fenyet_meglelheted_400.jpg

 Világ Fényét meglelheted

Világ fájdalmát, mit bensőnk bújtat,
meglelni nem könnyű lesz, s lám már itt van.
Ha tudod utad, az is ott van, még mielőtt
gyomos gyepű felcseperül szíved körül.
Szomorúság kulacsa ha töltve, idd ki nedvét,
mert hosszan tartva bőröd marja,
s keserűség, bú áthatja.
Koszorúban felfont bizonyosság,
mit elrejt köves partú víztükör,
fájdalmat szül, de egyre szépül,
mint eső mosta, szél megrázta
virágzó keserű mandulafa.
Meglátni a Világ Fényét, jobb s szebb pillanat,
mint folyton sütkérezni, romlott poszton, vártában.
Tenned kell, hogy vezessen, s beragyogja utadat,
s ha szükség kell a másik parton, nyújtsad bátran jobbodat.
Ha Angyalt hívok segítségül,
Tündért látok kéretlenül,
mely jól érti, s tudja,
szív, szeretet, szeretni véled,
Szerelmetes Szép Kedves!
A Világ egység, egymást adja kint és bent,
mint fent úgy lent is.
Becsüld meg az Életet!

Agabe
2011.04.03. 17:00

 

Vágyódás

Oroszország messzi puszta.
Hej, de nagyon messzi puszta.
Szívem súgja: menj most vissza.
Hej, de nagyon súgja: vissza.

Szívemnek egy nagy-nagy titka,
El van bizony rejtve oda.
Vissza mennék én most oda,
Újraélnék mindent sorba.

Szép virágom ott találom,
Ott hol utam rég nem járom.
Leszakítnám gyöngy virágát,
Szívem fölé tűzném báját.

Ő volt szívem választottja,
Lelkem mindig is így tudta.
Tudjátok a sors mostoha,
Elragadta Őt, s nem adta.

Ablakából kitekintve,
Édes szíve így üzente:
Szeme újra ott ragyogott,
Szép nézése csak borzongott.

Világot ha bejárnám se,
Találnék még hasonlót se.
Szép nézése édes álom,
Ó, hogy mily régóta várom.

Most, hogy Őt így megtalálom,
Mit szíve mond, én azt csinálom.
Lovam újra sarkantyúzom,
Többé soha el nem hagyom.

Agabe
2010. november 1.

 


Mint csillogó napfény a harmatos virágon,
Legszebb vagy nékem, kerek e világon.
Bár erényben nem vagyok örökös bajnokod,
Ha könny fakad letörlöm kezemmel arcodon.
Nálamnál jobban senki sem szerethet.
Mindenhol, mindenkor, ÖRÖKKÉ SZERETLEK!
/ 2009. /

 

Tündér álmot láttam.
Ezernyi virág szirma közt, mint szál virág,
Szépséges Tündér Ilonát.
Boldogságot hozó rózsaszál,
Szemében tündöklő napsugár,
Ajkain pacsirta madár.
Nékem Te vagy az,
Mint virágnak a hajnali könnycsepp,
Réten futó kis patak,
Száguldva táltos paripán.
Ha nem láthatlak, nem hallhatlak, mintha fagy markolná szívemet.
Látni édes mosolyodat, könnyet fakaszt, kedveset.
Szívem már rég tiéd,
Néked adtam.
Örökké szeretni foglak,
Tündérszép Ilonám!
/ 2009. 02. /

 

 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

 

 

Lap teteje

Copyright © 2013. Minden jog fenntartva - Agabe /Ulicska Tamás/.